Keresztes Szent János, A lélek sötét éjszakája című műve szolgál az előadás gondolatmagjaként, amelyben az Istennel való misztikus egység megélése után hirtelen Isten jelenlétének teljes hiányát tapasztalja meg a lélek. Mit kezd egy művész saját sötét éjszakájának megtapasztalása alatt önmagával, a művészetével? Kinek kell megfelelni, hogy elismerjenek? Miért olyan fontos az elismerés és kitől számít?
Milyen – tetten érhető – elemeket kell tartalmaznia jelenleg egy kortárstánc előadásnak, ahhoz, hogy aktuális és érvényes legyen? Mit lehet kezdeni a sikerrel vagy a sikertelenséggel? Ki a “szakma”? Kiknek készül egy előadás? Mit lehet kezdeni a tánc nélküliséggel egy táncelőadásban? Mit lehet kezdeni az őszinteséggel egyáltalán? Mikor lesz vége ennek az éjszakának?
Hozzászólások