Schilling Árpád a W-t vakmerő freak-show-ként rendezi meg, vaskos-drasztikus energiaszinten. A szereplők mindegyike alaposan edzett és a megpróbáltatások ellenére, amelyeket Schilling mozgás-orientált színházi stílusa követel tőlük, képesek mélyrehatóan játszani. (?) A Krétakör Színház előadása nem kapaszkodik Büchner szavaiba, hanem saját eszközeivel találja meg: Woyzeck úgy is és, mint W.
(Irene Bazinger - FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG, 2001.09.22.)
Amit Schilling Árpád rendező itt felkínál, azt látnia kell az embernek, akkor is, ha esetleg nem akarja. Nehéz elviselni ezt a közvetlenséget, elrabolja az embertől az elkábított kétségek békéjét, cafatokra szaggatja a csinosan megalkotott életfelfogásokat, és megosztja az emberrel - ennél többet színház nem tehet - a fájdalmat. Schilling nem elégszik azzal, hogy megvilágosító, acélos alapon törékeny képeket mutat: ezek csak az alap-konstelláció adják a gyötrően meggyőző szituációkhoz. A figurák az első pillantásra gondolatilag tipizáltnak tűnnek, de aztán kiderül, hogya játszók testtel és élettel töltik meg ezeket a típusokat.
(Ulrich Seidler - BERLINER ZEITUNG, 2001.09.22.)
A(z) Krétakör Színház előadása
Hozzászólások