Ismeri azt a történetet, amikor Zerkovitz Béla 1926-ban elaludt új műve, a Csókos asszony egyik próbája közben és száz évvel később ébredt fel? Nem? Mert nincs ilyen történet. Illetve – bocsánat - eddig nem volt. De ha eljön megnézni a Magyar Zenés Színház előadását, megtudhatja mennyi mulatságos dolog történt akkor, és rájön, hogy a jó zene kortalan. Műfajok jönnek, divatok mennek, de a jó zene örök. És mindezt úgy, hogy felhangzanak a halhatatlan mester örökzöld dallamai – olykor kissé újragondolva…
Az időutazó úriember Zerkovitz Béla, kora egyik híres zeneszerzője, aki megmutatja nekünk a két kor viselkedésbeli, kulturális eltéréseit, de azt is, hogy vannak örök érvényű értékek: a jó zene, ami a darabon belül a közös nevező lesz korszakos szereplőink között és ami természeténél fogva kortalan, hiszen „világzene”.
Jelmez: MAXIMUS
A(z) Turay Ida Színház és Magyar Zenés Színház előadása
Hozzászólások