Színház

Züfec

színmű, 1 felvonás, magyar, 2014.

Értékelés:

9 szavazatból
Szerinted?

"Figyelmeztetjük nézőinket, hogy semmi közünk a színre kerülő előadáshoz; rendkívül furcsa, szomorú körülmények közt jutottunk a kézirat birtokába. Szergej Leontyevics Makszudov tavaly tavasszal lett öngyilkos Kijevben, és mi ugyanazon a napon vaskos paksamétát és levelet kaptunk. A paksaméta a már fent említett kéziratot tartalmazta. A levelet megdöbbenéssel olvastuk. Szergej Leontyevics azt írta benne, hogy midőn eldobja magától az életet, kéziratát nekünk ajándékozza, azzal a kéréssel, hogy javítsuk át, írjuk alája a nevünket és vigyük színre. Különös, ámde végső akarat! Így hát elfogadtuk az ajándékot. Már most közölnünk kell nézőinkkel, hogy az öngyilkosnak soha életében semmi köze sem volt színházhoz, dramaturgiához. Jól ismerjük Moszkva színházi életét és ennél fogva kezeskedünk érte, hogy sem olyan színházak, sem olyan személyek, amilyenek a megboldogult írásában szerepelnek, nincsenek és soha nem is voltak."

A(z) k2 Színház előadása

Bemutató időpontja:

2014. október 24., k2 Színház

Stáblista:

Szereplők

Szergej Leontyevics Makszudov (írójelölt)
Ivan Vasziljevics (színházigazgató)
Pjotr Bombardov (színművész)
Foma Sztrizs (színházi rendező)
Ljudmilla Szilvesztrovna (színművésznő)
Rudolfi (színházi ember)

Hozzászólások

10/10
azem 2015 márc. 24. - 14:29:42 10/10
Nagyon tetszett az elõadás, nagyon örülök, hogy a Szkéné lehetõséget biztosít a fiataloknak a kibontakozásra. A Galaxis útikalauz kínosan besült, de ez tényleg a jelenlegi magas szkéné-színvonalat hozza. Egyedül Piti Emõke nem tetszett a sztereotip módon szõke és buta színésznõ szerepében, az nagyon közönségesre sikerült, de az õskövület tolószékes színésznõ szerepében õ is remekelt, nem vitatom a tehetségét. A másik apró dolog: nem szeretem az álfilmes megoldásokat a színpadon. Amikor megy a zene és a színészek klipszerû néma játékban bohóckodnak, számomra hatásvadász.

Most a negatívumokra koncentráltam, de igazából nagyon jó ötletek és figurák vannak a Züfecben.
Mintha egy író lidérces rémálmát mutatná be. A fények, a függönyök, a harsány alakok idegtépõen jók.
10/10
elszabó 2015 jan. 17. - 00:13:17 10/10
A Züfec állítólag azt jelenti: rólunk szól. A Kaposvári Egyetem Mûvészeti Karáról jövõ csapat Bulgakov keserédes színházi mûvét adaptálja a színházi virtuális és a mai magyar valós élet egymástól nem túl távoli terepére. Az elsõ mûves drámaíró a saját kilátástalan helyzetérõl írt "Egy fecske nem, avagy egy bolond százat" c. drámáját próbálja eladni a moszkvai (?) Független Színháznak. Miközben azt hiheti, hogy a színház belterjes világával ismerkedik és azt gúnyolja ki (mit keresnek itt a nézõk?), az maga a valós élet. Hiába a Bodó Viktorról formázott hiperaktív forradalmár rendezõ, az opportunista,támogatás-maximalizáló színidirektor a tragédiából (a fõhõs a végén öngyilkos lenne) inkább optimista kicsengésû népszínmûvet (szocialista darabot) akar faragni. A kiállás helyett nyer a benyalás, jobbik esetben a turista lét. Pintér Béla (nem mai) feltûnése óta (akinek a Tündöklõ középszer darabja ugyancsak a színházról szól) nem láttam ilyen dramaturgiailag is friss darabot és társulatot, amelyik a zenét és az éneket is szintén nagy biztonsággal használja - érdemes a k2 Színházra odafigyelni! A "civil" pék monológja külön élmény - jó húzás volt beleírni.
7/10
nyul1957 2014 nov. 21. - 14:25:08 7/10
2 óra 20 perc nagyon sok. Pedig a darab tetszett, de nem szabad visszaélni a nézõ türelmével.