A kanadai kvartett első anyagát kazettán jelentette meg 2013-ban, aztán leszerződött a jó nevű Jagjaguwar kiadóhoz - ez jelentette meg egyébként a Women lemezeit is. Az első nagylemez idén januárban jelent meg, és elsöprő kritikai sikert aratott. A Viet Cong egyedi, egyszerre szenvedélyes és rideg, lendületes, de nagyon rafinált posztpunkja egy csapásra hódított. Elszállós, széttorzított pszichedelikus gitárgerjedések, hűvös indusztriál zakatolás, ami helyenként kifejezetten slágeres indie rockba hajlik. A Viet Cong zenéje lemezen-koncerten egyaránt kiismerhetetlen, változatos és izgalmas.



Az évtized elejének egyik nagyon nagyra tartott zenekara volt a Calgaryból származó Women, amelynek persze egyetlen női tagja sem volt, viszont az alapító fivérek drámai körülmények között balhéztak össze egy koncerten. A Women feloszlásának egyetlen jó dolgot köszönhetünk: a basszusgitáros-frontember Matt Flegel és a dobos Mike Wallace alapította Viet Congot. A kvartett debütálása rögtön a jó nevű Jagjaguwar kiadónál jelent meg (ahogy az ?előzenekar? két lemeze is) és elsöprő kritikai sikert aratott. Úgy hangzott, mintha a The Fall próbált volna Wolf Parade számokat játszani: feszes-agresszív, fenyegető posztpunk váltakozott koponyarepesztő noiserockkal és hűvös indusztriális zakatolásokkal, miközben a számok legtöbbje kvázi slágerként azonnal megragadt az ember fülében. Azt pedig, hogy a hatás élőben még letaglózóbb, ugyanazon év augusztusában az A38-on is demonstrálták.



A banda keresettségével arányosan nőtt viszont a kompromittáló nevet kifogásolók tábora is, így a négy tag tavaly bejelentette, hogy Preoccupations néven folytatják tovább a közös zenélést. ?Sok tekintetben olyan volt az albumon dolgozni, mint beleugrani a vaksötétbe.? - mesélte Matt Flegel basszusgitáros-énekes. ?Van, aki elköltözött otthonról, másikunknak egy több éves kapcsolata ért véget, nevet változtattunk, de még nem döntöttünk az újról, ráadásul üres kézzel mentünk le először a stúdióba. A Preoccupations egyfajta lenyomata annak, ahogy próbálunk valami stabilba kapaszkodni, miközben minden megváltozott körülöttünk. Sokkal direktebb, azonnal ható dalokban gondolkodtunk most. A szövegek is ezt tükrözik: a Monotony a kilátástalan munkáról, az Anxiety pedig a zenekar változásával kapcsolatos aggodalmainkról szól.



A zenekar tagjai:

Matt Flegel - ének, basszusgitár

Scott Munro - gitár

Daniel Christiansen - gitár

Mike Wallace - dob