Eisenkrammer Károly az egyik legismertebb és legsikeresebb magyarországi kerékpárverseny szervező, a Vuelta Kft. ügyvezetője a facebookon fakadt ki a magyar kerékpársportban érzékelhető anomáliákon, pontosabban azon, hogy az amatőr, főleg hegyikerékpáros versenyeken egyre kevesebb a résztvevő.
Pedig a közel három évtizede indult hazai montis élet egyre nagyobb tömegeket mozgatott meg, hegyen-völgyön egyre több és komolyabb versenyt rendeztek, ám az elmúlt évtizedben valami megtört a hegygerincen.
Eisenkrammer Károly azzal indította facebook-posztját, hogy
“Tele van minden médiafelület (az én facebook oldalamon is ezt látjátok) a pozitív bringás hírekkel. Nyilván ez a hivatalos, és nagyon “korrekt” tájékoztatás része. Itt nyertünk, ott megyünk jó, Valter, Vas, Fetter, Dina, Peák… és még néhány név, akiknek szurkoltok, akik egyfajta “védőernyőt” tartanak a sportág felett, hogy úgy tűnjön, minden rendben.”
A sportszervező azzal folytatja, hogy “ki kell mondani: baj van! Mert ha nem mondjuk ki, akkor csak magunkat csapjuk be.”
De lássuk bővebben, mire gondol Eisenkrammer
A Vuelta Kft. ügyvezetője szerint bár látszólag a versenyek a “szokásos mederben” mennek tovább, ám véleménye szerint óriásit léptek vissza.
“Nyilván lehet mondani, hogy Covid van. De nem lehet mindent is a járványra fogni. Eddig is láttam, évek óta próbálom a háttérben (általában nem nyilvánosan) a megfelelő embereknek jelezni, hogy ébredjünk fel, mert rettenetes szakadék felé haladunk, amiből nagyon nehéz lesz kikecmeregni.”
Később kiderül, hogy Eisenkrammer kifakadása annak szól, hogy az utóbbi időben a versenyekről elfogytak a kerékpárosok.
“A hétvégén szervezzük a 19. Mátra Maratont. Szombatra még meghirdettünk egy (lényegében) ingyenes XCC versenyt is. 2002. óta ez lesz a 19. Mátra Maraton. A 2008-as versenyen 1400 nevezőnk volt. Most alig van 300. Úgy, hogy elvileg nemzetközi (UCI C2-es) verseny vagyunk. Mondom, hogy hány külföldi nevezőnk van: nulla.”
Ez utóbbi sajnálatos tény természetesen valóban a koronavírus-járvány következménye, ám, hogy hová tűntek a hazai montisok, arra már nehezebben születik meg a válasz.
“Az elmúlt hetekben az összes magyar klubot (akiket elértünk) egyenként felhívtuk telefonon is (nyilván e-mailben is), hogy nevezzenek, jöjjenek! Kedvezményt adunk, mindent adunk, csak jöjjenek! Ennek az eredménye a 300”
– fakad ki csalódottan Eisenkrammer, aki hozzáteszi, hogy sok éven keresztül ezek az MTB Maraton versenyek “tartották a víz felett” a sportágat.
“A TOP Maratonokon induló 1000-1500 fős mezőnyökről készült képekkel adtuk el a sportágat. Minden MTB-s, minden klub azzal kezdte az évét, hogy benevezett előre a négy TOP Maraton állomásra. Az év nagy indulása mindig Szilvásvárad volt május végén. Ha sár volt akkor azért, ha ha kánikula, akkor azért szerettük.”
Ezt magam is tanúsíthatom, tíz évvel ezelőtt még óriási mezőny gyűlt össze Szilvásváradon vagy éppen nyár végén Felsőtárkányon. Az idén Bélapátfalvára átköltözött Bükki Hegyikerékpár Maraton hosszú távján 33 férfi versenyző indult el, míg a közép távot 123 férfi és hat nő teljesítette. A rövid távon 196-an (170 férfi és 26 nő) értek célba augusztus elsején.
Ami igazán szomorú, hogy a rövid és a mini távon összesen 23 18 éven alatti induló volt.
Tavaly óta már nincs Szilvásvárad Maraton. Évek óta nincs Duna Maraton sem.
“Jött helyettük a Crosskovácsi és a Balaton Maraton, de valami úgy tűnik, hogy végleg eltörött. Mi küzdünk a Mátrában, új, még szebb helyszín (Sípark), új pályák, új kihívások… De ezek szerint ez erre elég: 300 nevező.”
Mi küzdünk a Mátrában, még szebb helyszín, új pályák, új kihívások…
“A Duna vagy a Szilvásvárad Maraton bedőlése jól mutatja, amit évek óta jeleztünk: a jelenlegi finanszírozás mellett ezek a versenyek nem működőképesek. Évről évre szóló veszteséget nem tud mindenki finanszírozni. Egy kicsit szerencsésebb vagyok, és a cégem “lendülete” elvisesel néhány milliós veszteséget, főleg ha egy 20 éves Mátra Maratonról van szó.”
Eisenkrammer posztja végén fogalmazza meg csalódottságát:
“De ha nem lesz már Mátra Maraton sem, (és más verseny sem) akkor honnan fognak érkezni a következő Valter Attilák és Vas Kata Blankák?”
A bejegyzés fontosságát mutatja, hogy szinte záporoztak a hozzászólások.
“Idén neveztem a Bükk maratonra nosztalgiából. Hosszú évek (12) múltak el hasonló tevékenység nélkül. Hosszú távra, mint régen. Elképesztő a létszám csökkenése! A rövid távon összesen 196 nevező!? a hosszún 33!? Ezelőtt a hosszú is népesebb volt, mint most a rövid! Mi lesz? Tényleg megszűnnek ezek a versenyek?”
De persze kritikus bejegyzések is születtek:
“Talán még kellene, meg kellett volna fogadni mit 2012 magasságában mondtam és lehurrogtak: A messze Dán feletti fittséget követelő szintidő a hosszabb távokon. Ott kint volt módom végigtekerni szintidőn belül és büszke lehettem magamra. Itthon a hosszú táv csak profiknak. A rövid táv meg nem maraton.”
Egy másik tapasztalt sportszervező, Kocsis Árpád is megosztotta gondolatlait:
“Azt hittük, hogy a régiek mellett az újak is jönnek és döntögetjük a csúcsokat minden szabadidős sporteseményen. Ezzel szemben a covid előtti részvétel 50-60%-a már nagyon jónak számít. Alig pár kivételről tudok. De a hétvégi Berlin félmaraton is hasonló helyzetben volt. Nincs mese újra kell építeni ezt a piacot is. Ehhez kell tőke, marketing tudás, innováció és még ki tudja mi. Tudom, hogy lesz jövőre 20. Mátra Maraton meg 37. Vivicitta. És sokan vissza is térnek, ha vége ennek a furcsa helyzetnek.”
