Nehéz lenne azt mondani, hogy a tavalyi év legnagyobb képregényes szenzációja volt a Kockás újraindulása, mert számos olyan kiadvány jelent meg, amiről korábban csak álmodhattunk, de talán ez váltotta ki a legnagyobb visszhangot, hiszen nem csak a képregényszeretők kapták fel a fejüket. Egy egész generáció nőtt fel a francia kommunista párt ifjúsági lapjából, a Vaillantból (Pif Gadget) kiollózott képregényeken, és mind tudjuk, mennyire erős tud lenni a nosztalgia - és a kiadó kapott is ezért hideget-meleget. 

De miért? Valamit elszúrtak volna? Nem. Az új Kockás színes-szagos, igényes magazin, csak hát ugye az a nyavalyás nosztalgia... és azt is tudjuk, hogy az embereknek semmi sem jó, mindig többet és többet akarnak.

Vannak még ugyan olyan kiadók, amik úgy festik le a saját szerepüket, mintha kiadványaikat egyenesen a mennyekből hoznák le, hogy nagy jótéteményként megajándékozzák azokkal az együgyű népet, de a közösségi média hatására egyre több az olvasókkal közvetlen kommunikáló kiadó - a képregényesek sokszor együtt ötletelnek a vásárlóikkal, a Kockás kiadója azonban rendkívül rokonszenvesen és nagy lélekjelenléttel tűrte a sokszor kifejezetten goromba megjegyzéseket ("Rahan nélkül az egész egy szar"). És noha már nem egyszer kifejtették, miért is a lehetetlenséggel határos egy-egy karakter közlési jogainak megszerzése (Rahan...), sorra térnek vissza a szeretett figurák. Pif, Herkules és Szépalmási professzor után a legújabb füzetben már Leonard, a habókos feltaláló is szerepel, hogy ismét pokollá tegye szerencsétlen Famulusa életét, egy meglehetősen groteszk humorú történetben.

A harmadik (a régi számozását folytatva 53.) számban véget ér két hosszabb képregény is: a megfelelő csöcskontenttel ékesített James Bond-paródia, a Van Gogh rejtélyesen felbukkant, eddig ismeretlen festményei után nyomozó Agent 327, illetve az 1956-os forradalom idején játszódó Freddy Lombard. A lap egyetlen "felnőttes" rajzstílusú sztorija, a Thomas Silane a következő számban még folytatódik, és kapunk még néhány önálló történetet is. A piás léhűtő, Cosmic Roger hozza jól megszokott formáját, a Kretén magazin Perverz Tatáját is jegyző Gotlib Gai-Lauronja megint csak vicces, Herkules ismét pórul jár, és azt is megtudhatjuk, hogyan fedezték fel a tűzoltást a balfék ősemberek. Az egyoldalasok azonban továbbra is csak afféle töltelékanyagok, a legismertebb szuperhősöket (szerintem elég olcsón) kiparodizáló Kozmikus őrjárat pedig ugyanolyan erőltetett, mint eddig volt.

A március végén megjelenő következő számban új történetek kezdődnek, régi és új szereplőkkel egyaránt, az igazi nagyágyú azonban a kiváló Valerian és Lauraline  első magyar megjelenése - ez a klasszikus francia képregény szolgált alapanyagul Luc Besson tavalyi, súlyosan pofáraesett Valerian és az ezer bolygó városa című filmjéhez.

És ha már mindenki nosztalgiázik: nagyon jó lenne egyszer ismét Krapulaxos történeteket olvasni, vagy olyan nagyszerű krimit Pif és Herkules főszereplésével, mint amilyen az űrbankrablásos Pif, az adu volt. Esetleg újranyomni a legjobbakat jó minőségben, hiszen lássuk be, a régi Kockások minősége borzalmas volt. Továbbra is zavaró (de minimum fura), hogy mivel a hosszabb, folytatásos képregények eredetileg egyben, albumban jelentek meg, így a feldarabolás tessék-lássék alapon történt, ezeket sokkal jobb lenne egyhuzamban, akár önálló kötetben kiadni.

De ne legyünk telhetetlenek, ezek csak apró kötözködések, mert a Kockás egy remek képregénymagazin, és még ennél is jobb lesz.

Ne feledkezzünk meg a Hahota Pörgetőről sem - bár fene tudja, miért épp ezt a címet kapta, hiszen a régit épp azért nevezték így, mert felül volt a gerince, ezért lehetett pörgetni. De ennél nagyobb gondunk ne legyen, ugyanis egy erősen hiánypótló kiadványról van szó. Nagyon kevés gyerekképregény jelenik meg, ha az Asterixet és a Lucky Luke-ot nem számítjuk bele. A gyerekkönyvkiadók nem mernek belevágni - a Könyvmolyképző Borz úr és Róka asszonya sajnos megbukott, pedig gyönyörű, hatalmas albumok, csakúgy, ahogy a Kolibri Poptropicája, bár a fura rajzai talán elriaszthatták a vásárlókat. Az olasz fumettiket gondozó Frike Mosolyogj! című ifjúsági, coming of age kötete pedig - valószínűleg az alacsony példányszám miatt - sajnos elég drága. Pedig a gyerekeknek szóló képregényeknél fontos a terjesztés, a rendezvényes árusítás pedig csak egy viszonylag szűk kört szolgál ki. De szükség van ezekre a kiadványokra.

A Hahota Pörgető a Kockás kistestvére: méretben és terjedelemben épp a fele (az első két szám 16 oldala a harmadikra 32-re bővült), és ugyanúgy a francia-belga képregények közül válogat, csak épp a fiatalabb olvasók számára - mindössze ötszáz forintért. Február végén már a negyediknek kellett volna megjelenni, de valamiért csak e hó végén kerül az újságosokhoz, így az előző tartalmát veszem sorra.

A lapszám felét egyoldalasok töltik ki, ám a Kockásban lévőkkel ellentétben ezek tényleg viccesek: a Tripla Galopp főszereplői lovak, a Rezső és Fülöpben egy kutya és egy macska szívatja egymást, de közülük messze a legjobb az ismeretterjesztő jellegű A tenger állatai és a Rovarok, amelyek egy-egy szellemes poénra kihegyezve osztják meg a tudást a gyerkőcökkel. A Detektív Műhely - Ulla, a boszorkány az egyik hosszabb történet, egy csapatnyi gyerekről, akik banyát vélnek látni, a Móra Ferenc elbeszélése nyomán készült Szalonta falai pedig egy színes Dargay Attila színes képregényének utánközlése. (Dargay-nak egyébként már réges-rég kijárna egy vaskos képregénygyűjtemény, hiszen rengeteget rajzolt.) A lap másik magyar alkotója Fórizs Attila, tőle három vicces stripet olvashatunk.

Erős, szórakoztató válogatás. Mit is mondhatnék? Kiváló gyerekképregény, fusson még sokáig!

(A képeket a Vtanum és az ÁBRA Lap- és Könyvkiadó engedélyével közöljük.)