Rendszeres olvasóink megszokhatták már, hogy időről időre itt a PORT.hu hasábjain is hírt adunk a gémer világ legfontosabb történéseiről és híreiről, legyen az a Google böngészőben is játszható, pixelgrafikás sportjátéka vagy 5 bombajó cím, ami miatt megéri várni a PlayStation 5-re. Ezúttal az Epic Games saját videójátékos webshopjából, az Epic Store kínálatából ajánljuk meleg szívvel a hűvös hosszú hétvégére az eheti ingyenesen letölthető játékukat, ami nem más mint az Unfold Games stúdió 2019-es gyöngyszeme,

a kritikusok és játékosok által is egekbe magasztalt, szürreális grafikájú és igen egyedi hangulatú, többszörös díjnyertes Darq!

Az október 28. és november 4. között ingyenesen bezsákolható játék nagyon izgalmas utazásra invitálja azokat a kíváncsi gémereket, akik szeretnék tudni, mi mindent lehet manapság kihozni az olyan oldalnézetes platformjátékokból, amelyeknek a legismertebb képviselői a '80-as évek óta töretlen népszerűségnek örvendő Mario és Prince of Persia franchise-ok.

A Darq főszereplője egy Lloyd nevű kisfiú, akinek az álmaiba nyerhetünk bepillantást. Igaz, ezek inkább rémálmok, és az egész játék olyan, mintha Tim Burton Karácsonyi lidércnyomása lenne – mínusz a karácsony!

A játék világa ugyanis egy gyönyörűen megrajzolt, édes-bús lázálom, ahol minden lépcső hosszú és nyikorgós, a sötét és félelmetes pincékben ódon masinák és különös ketyerék duhognak, a málló vakolatú falakon túl folyton kaparászik valami, odakinn örökké szemerkél az eső... És a legváratlanabb pillanatban ugrik elő az árnyak közül valami rémesen furcsa szerzet, hogy a frászt hozza a gyanútlan játékosra!

Volt már olyan élményed, kedves olvasó, amikor tökéletesen tisztában voltál vele, hogy épp álmodsz, és felébredni ugyan nem tudtál, de képes voltál úgy alakítani az álombéli eseményeket, hogy ne zuhanj le a liftaknába, ne repülj ki az űrbe, vagy épp ne érjenek utól az üldözőid? Nos, szerencsére a kis Lloyd is rendelkezik efféle képességekkel ebben a játékban. Például a fizika törvényeire fittyet hányva fel tud sétálni a falra, sőt, még a plafonon is úgy poroszkál, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga! Erre az egyszerű, de nagyszerű „padlóforgató trükkre” húzták fel a Unfold Gamesnél dolgozó fejlesztők az egész Darq-t – és szerencsére nem is álltak meg egyetlen kósza ötletnél, kifacsartak minden cseppet ebből az agyeldobós koncepcióból.

Nézzünk egy egyszerű példát! A kis Lloyd az álmában egy üres szobába zárva búslakodik lógó orral, ahol nincs semmi, csak egy furcsa fogaskerekes masina, magasan a feje fölött. Aggodalomra azonban semmi ok: mivel ez egy álom, hősünk képes bizonyos mértékig torzítani a valóságon, így egyszerűen fogja magát, és felbaktat a falon, onnan átlép a plafonra, ahol már eléri a fogaskereket, melyet megtekerve máris ki tudja nyitni a szoba bezárt ajtaját. Ami persze ekkorra már, az ő nézőpontjából vizsgálva egy csapóajtó lett a padlón...

Elsőre elég meghökkentő, ahogy a Darq visszanyúlik egészen az ugrabugra platformjátékok gyökereihez, és szó szerint a feje tetejére állítja a zsáner sok évtizeden át megszokott struktúráját. Viszont ha egyszer átkapcsol az agyunk erre az újfajta stílusú megközelítésre, garantáltan nagyon jól fogunk szórakozni! Ez a játék tényleg egy teljesen új dimenziót nyit minden olyan (koca)gémer előtt, akinek az rögzült be gyerekkorában, hogy Marióval nem szabad beleesni a platformok közti szakadékba vagy lávába, mert akkor elveszítünk egy életet, vagy hogy Perzsia hercege kihegyezett karókra szúródik fel a verem alján, ha elrontunk egy ugrást.

A Darq esetében ugyanis pont a vermeknél veszi kezdetét az igazi játék: a továbbjutás érdekében ott kell lesétálnunk az ismeretlen mélységbe, ahol egy „normális játékban” azonnal meghalnánk!

A falból lett padló és a kicselezett gravitáció persze egy idő után már nem annyira hű de izgalmas, mert hozzászokik az agyunk a gombnyomásra tótágast álló világhoz. Szerencsére a készítők mindig gondoskodnak arról, hogy ne kényelmesedjünk el, épp ellenkezőleg: felugorjunk ijedtünkben a székből, és a padlón keresgéljük az állunkat egy-egy csúnya, de zseniális húzásuk után! Mert ahogy telik-múlik az idő Lloyd álmaiban, úgy bonyolódnak a feladataink is: tárgyakat kell felszednünk és azokkal kisebb rejtvényeket megoldanunk, pont mintha csak valami szabadulószobában lennénk, vagy a mobilunkon nyomkodnánk a népszerű puzzle játékok valamelyikét.

Később pedig már a fejünket(!!!) is el tudjuk gurítani(!!!), hogy így nyomjunk be egy távoli kapcsolót a padlón, vagy épp levágott kezeket(!!!) gyűjtve húzhatunk meg olyan kallantyúkat, amelyeket a kis Lloyd máshogy nem érne el.

A pályák dizájnja tehát nemcsak kellemesen morbid, de kellően ötletes és változatos is. A csövekkel és hordókkal teli pince után egy csörgő-csattogó metróalagút jön, aztán egy esőben ázó utca, és így tovább. A tárgyak gyűjtögetése, a rejtvények megfejtése és a helyes padló-fal-mennyezet útvonalak kiókumulálása mellett azért némi kézügyességre és jó reflexekre is szükségünk lesz: Lloyd furcsa álomvilága ugyanis tele van veszedelmes rémségekkel, akik ellen egy vézna kisfiú tehetetlen.

Itt nem lehet ám ráugrani a szörnyek fejére, mint a Marióban, se „lekardozni a törököt”, mint a Prince-ben...

El lehet viszont osonni mellettük, vagy végső esetben addig futni, amíg a környezet forgatásával egy nekünk gombnyomásra nyitható-zárható csapóajtó az ellenfeleinknek már áthatolhatatlan útakadállyá válik. Márpedig ellenfélből nem lesz hiány: az ijesztő kerekesszékes gramofonembertől kezdve a lámpaernyőfejű, végzet asszonyáig (aki stukkerrel lő ránk, ha a fénykörébe érünk!) se szeri se száma sok furcsán torz, néma lénynek, akik sokszor tényleg olyanok, mint valami megelevenedett rémálom.

Sajnos van két óriási hibája a játéknak...

• Egyrészt iszonyatosan addiktív. Menteni viszont nem lehet benne: ha valamit elrontunk, elölről kell kezdenünk az adott fejezetet, így előfordulhat, hogy jóval több órát ölünk bele a Darq-ba, mint amennyit eredetileg szerettünk volna (és így esetleg odaég a vacsora).
• Mivel egy pici indie cég volt a fejlesztő, a játék egész egyszerűen rövid: pont akkor ér véget, amikor már épp minden csínját-bínját elsajátítottuk a sajátos padlóforgató mechanikának, és nincs az a lámpafejű flintás nő vagy egyéb lidércnyomás, akinek ne tudnánk túljárni az eszén! Szerencsére a rövid játékidőt kárpótolja most az Epic Store azzal, hogy egy héten át nemcsak a Darq-t teszi ingyenesen letölthetővé, hanem a játék két kiegészítőjét, a The Towert és a The Cryptet is, még magasabb szintre emelve ezzel az állandó álombéli agyalást és rettegést.

A külföldi és a hazai gémer szaksajtó kritikusai a Darq 2019-es megjelenésekor felrótták hibaként azt is, hogy a játéknak nincs semmi sztorija, csupán ad hoc jelleggel bukdácsolunk előre pályáról pályára, néha szó szerint ahogy esik, úgy puffan alapon. Én a magam részéről jópár játékóra után ezt nem tartom annyira tragikus dolognak, mert a borongós hangulat, a szomorkás zene és a sok nyakunkba szakadó meglepetés bőven kárpótolja az embert minden hiányosságért.

Cikkünk végén szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét egy bosszantó bugra: már a legelső pályán előfordulhat, hogy a platform szélén átlépő hősünkkel nem fordul át a játéktér, ehelyett Lloyd csak helyben jár, mint valami ványadt kiskatona a kiképzésen. A probléma főleg a gyengébb gépek és a régebbi Windows-verziók esetében jelentkezik (jelen sorok írója is így járt a laptopján játszogatva). A hiba orvoslására maguk a fejlesztők javasolják azt, hogy a játék menüjében kapcsoljuk ki a V-Sync opciót, illetve butítsunk egy kicsit a felbontáson vagy a grafika minőségén – menten megjavul minden!

Ítélet: 9/10

Kiknek ajánljuk? Azoknak, akiknek tényleg csak pár órájuk van videójátékozni, de ezt az időt szeretnék tartalmasan eltölteni, például a billentyűzet őrült csapkodása helyett sok agytornával meg egy kis ijedezéssel.