Pa-dö-dő: Fáj a fejem

A Fáj a fejem az 1988-ban alakult duó hatodik, egyúttal legsikeresebb albumán, azt Einstand címűn található, olyan más számokkal együtt, mint például a Várom a leveled, amelyben Ganxsta Zolee (akiről lesz még szó később) is közreműködött. Mégis a Fáj a fejem lett a nagyobb sláger a nagylemezről, amin igazából nem is csodálkozunk, mert egy most is élvezhető, kifejezetten cuki dal, melynek klipje kicsit Michael Jackson Black or White-ját idézi, csak amúgy „padödősítve”. Ha megnézzük/meghallgatjuk, igazából még ma is képes jókedvre deríteni.

Sipos F. Tamás: Táncolj, playboy!

Az Exotic 1993-as feloszlása után Sipos F. Tamás szólókarrierbe kezdett, amelynek során hat albumot adott ki – ezek közül a harmadik címadó dala volt a Táncolj, playboy!, amely ugyanazt a lazaságot próbálta megvalósítani, mint a Pa-dö-dő slágere, csak kicsit izzadságszagúbban, és sajnálatos módon a szexizmus csapdáját sem elkerülve. A Táncolj, playboy! ezzel együtt izgalmas színfoltja volt a korabeli zenei palettának, de tény, hogy Sipos F. Tamásnak nem sikerült megközelíteni vele az exoticos időket, például a Trabanttal szállni élvezet című halhatatlan számot. Érdekesség, hogy a Pa-dö-dő Einstandjához hasonlóan Ganxta Zolee ezen a nagylemezen is közreműködött: a Mindenkinek van keresztje című dalban.

FLM: Megtalállak még

A Császár Előd és Hoffer Dani alkotta popduó 1995-ös száma összehasonlíthatatlan bűnös élvezetet kínál retró téren, a klipben az énekes által viselt farmer kertésznadrág pedig mindennél jobban visszahozza a kilencvenes éveket. Az FLM nevű formáció nem volt hosszú életű (1991-től 1997-ig léteztek), de olyan számaik, mint a Rólad álmodom vagy a Megdöglöm érted, a mai napig emlékezetesek. A felhőtlen nosztalgiázást sajnos némiképp beárnyékolja, hogy Császár Előd 1998 decemberében halálos kimenetelű autóbalesetet okozott. Ezzel az énekes magyarországi karrierjének vége is szakadt – később Shane 54 néven kezdett remixeket készíteni.

Soho Party: Szállj!

Habár a Soho Party legnagyobb hatású dala nyilvánvalóan az 1998-as Az éjjel soha nem ér véget, ami valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a 2016-os foci-EB-n a magyar válogatott (fél)hivatalos indulója lett, sokan emlékszünk erre a három évvel korábbi slágerre is. Az együttes ugyan már 1989-ben létezett, igazi sikereiket azonban az 1993-as újraalakulás után aratták, amikor Náksi Attilához és Dömötör Sándorhoz állandó vokálosként csatlakozott Betty Love (aki viszont ezzel nem lett a Soho Party tagja). A primitív dance alap, a kőegyszerű rigmusok és a fülbemászó dallam pedig gondoskodik róla, hogy a dalt a mai napig pirulás nélkül szívesen énekli bárki, aki 1995-ben volt fiatal.

Animal Cannibals: Takarítónő

A rap és hiphop műfajt többen is megpróbálták meghonosítani Magyarországon, és ezt a legellenállhatatlanabb vidámsággal minden bizonnyal a Ricsipíből és Qka MC-ből álló duó tette. Humoruk és vicces szövegeik miatt jó pár számukat még azok is szeretik, akik amúgy nem rajongói az együttesnek. Az egyik ilyen daluk a Takarítónő a Fehéren fekete, feketén fehér című albumról, amivel kapcsolatban nem igazán lehet tudni, hogy akkor most kigúnyolni akarják vele a takarítónőket vagy épp ellenkezőleg, dicsőíteni, de igazából mindegy is – a lényeg, hogy ez a három és félperces ökörködés a mai napig jókedvre derít mindenkit, aki meghallgatja. A hozzá forgatott fekete-fehér, kandikamerás klip pedig, amelyben két hősünk kitakarítja egész Budapestet, szintén tökéletes. Nem csoda, hogy az „állatkannibálok” népszerűsége még most is tart.

Republic: Szállj el, kismadár!

Talán a teljes lista legnagyobb hatású dala a Republic Tüzet viszek című albumának legnagyobb slágere, amit annak idején rongyosra játszottak a rádiók, és még azok is ismerik, akik maguktól soha egyetlen számot sem hallottak az együttestől. Habár a nagylemezen olyan kiváló dalok találhatók, mint A csend beszél tovább vagy a Varázsolj a szívemmel, mégis a kissé bugyuta Szállj el, kismadár! vált halhatatlanná. A hihetetlen népszerűséghez nagyban hozzájárult, hogy az 1995-ös világbajnokság idején a női kézilabda-válogatott ezt választotta indulónak, később pedig Erdei Zsolt „Madár” ökölvívó bevonulózenéje lett. Az elhasználtság miatt sok rajongó kifejezetten utálja a dalt, de a zenekar énekese, Bódi László „Cipő” 2013-as halála óta senki sem tud igazán ellenszenvvel gondolni rá.

Ákos: Indiántánc

Kovács Ákos az egykori Bonanza Banzai-ból hatalmas utat járt be 1987 (a kultzenekar megalapítása) óta – és akkor ezt inkább ne feszegessük tovább. Annyi biztos, hogy rendkívül termékeny és számos díjjal elhalmozott dalszerző-előadóról van szó, aki, mint a Bonanza 1994-es felbomlása után szinte minden évben, 1995-ben is hallatott magáról. Az abban az évben megjelent Indiántánc című album címadó dala hangzásvilágát tekintve még erősen megidézi a bonanzás időket, a szuggesztívnek szánt klipet elnézve pedig kisebb fajta csoda, hogy az indiánként pozőrködő énekesből nem lett egy újabb Kozsó.

Charlie: Az légy, aki vagy!

Aki azt hiszi, 1995 csak a rágógumipop és a bohóckodás éve volt, azt minden bizonnyal megvigasztalja a Generálban, majd a Tátrai Bandben való részvétele után 1994-ben szólókarrierbe kezdő Horváth Károly az évi dala, ami a Mindenki valakié című albumon jelent meg. Aki egyszer is hallotta a számot, örökre a fülében fog csengeni az összetéveszthetetlen, rekedtes hangon előadott „az, aki szép, az reggel is szép” sor, és hogy a közönség a kilencvenes években az igényes zenére és a komolyabb szövegekre is vevő volt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a bemutatkozó 1994-es Charlie című nagylemez után a Mindenki valakié is platinalemez lett. Horváth Charlie pedig azóta is töretlenül tündököl: legutóbb tavaly jelent meg albuma, Mindenen túl címmel.

Ganxsta Zolee és a Kartel: Boom a fejbe

Eleinte kicsit komikus volt, ahogy az angyalföldi rosszfiú és bandája megpróbálja meghonosítani Magyarországon is az amerikai gengszterrap keleti és nyugati oldal ellentétére épülő, egymásnak üzengetős, erőszakos és szexista hagyományát, de olyan meggyőzően csinálták, hogy elég hamar szert tettek egy stabil rajongótáborra. Olyan megszállott rajongóról is tudunk például, aki, mikor valódi gengszterek fényes nappal kirabolták a nyílt utcán, és elvették a discmanjét, halált megvető bátorságról tanúbizonyságot téve megkérdezte a rablókat, hogy esetleg a Ganxsta Zolee és a Kartel-CD-jét megtarthatná-e belőle. Megtarthatta!

Ámokfutók: Szomorú szamuráj

A végére hagytuk a legbüntetőbb, legrettenetesebb, legpusztítóbb számot, ami nemcsak a mából visszatekintve nézve nevetséges, de abszolút az volt a maga idejében is. A megmagyarázhatatlan UFO-jelenségek körébe tartozik, hogyan válhatott sikeressé egy olyan dal, amiben elhangzik a „nagy az, aki nagy, aki kicsi, az kicsi!” sor, Kozsónak, alias Kocsor Zsoltnak ráadásul ezután többször is sikerült a bravúr, és saját együttesén kívül több másikat is sikerre vitt (hosszabb-rövidebb ideig legalábbis), köztük az Alvajárókat, a Bestiákat, a Shygys-t vagy a Picasso Branch-et. A Szomorú szamuráj ép ésszel feldolgozhatatlan halhatatlanságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még húsz évvel a készülte után is született belőle egy (zseniális) paródia.