Mindig kell valaki, aki megoldja a bűnügyet, és nem árt, ha van egyénisége.
A legfordulatosabb rejtélyek is csak akkor működnek igazán, ha van, aki kibogozza őket. Ez általában a történet detektívje, egy olyan karizmatikus figura, aki legalább annyira emlékezetes, mint maga a bűnügy. Következzen most nyolc filmes nyomozó, aki épp annyira emlékezetes, mint a thriller, amiben szerepel.
William Somerset – Hetedik (1995)
Lehet-e mással indítani egy ilyen listát, mint David Fincher klasszikusával, ami alapjaiban változtatta meg a műfajt?! A Hetedik nem csak a hátborzongató bűnügy (a gyilkos a hét főbűn szerint öl), a hidegrázós gyilkos (Kevin Spacey rezzenéstelen pszichopatája a bőrünk alá kúszik), és a megdöbbentő végkifejlet („Mi van a dobozban?!”) miatt maradandó, hanem Morgan Freeman nyomozója miatt is. A kiábrándult, nyugdíj előtt álló William Somerset igazi közhely lenne a ballonkabátjában és szelíd pesszimizmusával, mégis Freeman valami olyan pluszt visz a figurába, ami emlékezetessé teszi. Ahogy az film végén elhangzó utolsó mondata is az:
„Hemingway azt írta valahol: »Szép ez a világ, és érdemes harcolni érte.« – a második felével egyetértek.”
Marge Gunderson – Fargo (1996)
Rögtön egy éles váltás: a Coen tesók szatirikus thrillerre egy félresikerült – nagyon félresikerült – emberrablásról szól, amihez nyilván elengedhetetlen a nyomozó. Marge Gunderson nem csak abban különbözik az szokásos thriller-nyomozóktól, hogy kedves és megközelíthető, hanem abban is, hogy Coenék kellőképp kiaknázták a karakter nemét, hiszen a Frances McDormand által játszott nyomozónő hét hónapos terhes. Szívós és kötelességtudó, de a humornak sincs híján.
Jake Gittes – Kínai negyed (1974)
Roman Polanski filmje érzékletesen mutatja be, milyen hatással lehet egy ügy a nyomozóra. A Jack Nicholson által alakított Jake Gittes a történet elején még egy kifejezetten higgadt pasas, ám amikor egy gazdag és gyönyörű nő azzal bízza meg, hogy bizonyítsa be a férje hűtlenségét, Gittes teljesen megváltozik, mert megváltoztatják a körülmények. Az egyszerűnek ígérkező ügyről kiderül, hogy egyre mélyebbre rántja a nyomozót a korrupció mocsarában, ami végül belőle is kihozza a klasszikus detektívsztorik sztoikus, keménykötésű nyomozóját.
Harry Callahan – Piszkos Harry (1971)
„Tudom, mire gondolsz: hogy hatot lőttem-e, vagy csak ötöt. Őszintén bevallom, ebben a zűrzavarban én sem számoltam. De öcsém, ha ebben a 44-es Magnumban maradt még egy töltény, az leszakítja a fejedet. Tedd fel magadnak a shakespeare-i kérdést: »Lenni vagy nem lenni?«”
Ha Clint Eastwood karaktere semmi mást nem tud felmutatni, mint azt a bizonyos jelenetet, amiben a fenti monológ elhangzik, már akkor helye van listánkon, de Harry Callahan ennél jóval több, hiszen Don Siegel filmje minden későbbi zsarufilmnek utat mutatott.
Ez is érdekelhet
A megoldatlan rejtélyek, felderítetlen bűnügyek mindig is izgatták a fantáziánkat, és nem véletlen ihlettek meg sok filmest. Listánkon főleg olyan filmek szerepelnek, amelyek méltatlanul kevéssé ismertek.
Lássuk!
Benoit Blanc – Tőrbe ejtve (2019); Tőrbe ejtve: Az üveghagyma (2022)
Daniel Craig a 007-es után ismét egy kultikus(sá vált) karaktert formált meg: Benoit Blanc ugyan még csak két filmben szerepet, de már most a modern krimi egyik legnépszerűbb nyomozójaként tartják számon. Ennek oka, hogy
egyszerre modern és klasszikus: van benne egy kis Sherlock Holmes (könyörtelenül intelligens és távolságtartó) és egy kis Philip Marlowe is (nem riad vissza az akciótól), miközben mégis egyedi figura.
Bár a filmek billegnek a krimi és thriller határán, de nem tudtuk kihagyni a listánkról, hiszen bizonyára ti is hiányoltátok volna.
Philip Marlowe – A hosszú álom (1946)
Ha már szóba került Raymond Chandler nyomozója, kapjon ő is egy bekezdést – és mi mással, mint A hosszú álommal, amiben Humphrey Bogart alakítja Philip Marlowe-t, a noir detektívek ősképét. Cinikus, kiábrándult figura, aki természetesen dohányzik és piál, de
mindig a megfelelő kérdést teszi fel a megfelelő embernek.
Remek megfigyelőképességét az alapos emberismeret egészíti ki, és nem riad vissza a bunyótól sem. A mogorva külső mögött azonban neki is van gyengéje: a femme fatale.
Frederick Abberline – A pokolból (2001)
Az Alan Moore és Eddie Campbell magyarul is megjelent képregénye alapján készült film egy sajátos Hasfelmetsző Jack-történet. A Johnny Depp által alakított Frederick Abberline különc módszerekkel ered a titokzatos sorozatgyilkos nyomába a viktoriánus Anglia nyomortól sújtott negyedeiben. Abberline
igazi önpusztító lángelme,
akit ópiumbarlangban kell összekaparni (ismerős a szitu, Mr. Holmes?), előszeretettel fogyaszt abszintot, és éles megfigyelőképessége mellett furcsa látomásai is segítik a nyomozásban.
Teddy Daniels – Viharsziget (2010)
A végére egy kakukktojást hagytunk, hiszen aki látta Martin Scorsese filmjét, az tudja, hogy a Leonardo DiCaprio által alakított Teddy Daniels valójában nem is nyomozó. A Dennis Lehane azonos című regénye alapján készült thriller egy szigeten lévő elmegyógyintézetben játszódik: ide érkezik két rendőrbíró, Teddy és társa Chuck Aule (Mark Ruffalo), mivel az egyik beteg nyomtalanul eltűnt. Az ügy klasszikus bezárt szoba-rejtély (egy olyan helyiségből tűnt el a beteg, aminek ajtaja zárva volt és látszólag semmilyen más kijárat nincs), ám ahogy haladunk előre a sztoriban, egyre zavarosabbá válik minden, míg a megdöbbentő végkifejletben minden összeáll. Teddy igazi, szívós nyomozó, a klasszikus krimik figurája, aki mindent megtesz, hogy felgöngyölítse az ügyet, ám elhivatottságának valójában egészen más a mozgatórugója.