A western mindig is az egyik legkedveltebb filmes műfaj volt, aminek egyik oka, hogy a legalapvetőbb emberi problémákat mutatja be, közérthető motívumrendszerrel. A korai vadnyugati filmekben a gonosz mindig sötét, a jó pedig világos színű ruhát viselt, és a férfi kétféle életút közül választhatott: magányos kalandor legyen vagy családos telepes. A műfaj már a filmkészítés kezdete óta jelen van, és sokat alakult az évek során, de népszerűsége sosem csökkent, legfeljebb csak olykor-olykor kissé alábbhagyott. Most épp újra előtérbe került, elsősorban Kevin Costner több részesre tervezett filmjének, a Horizontnak köszönhetően, aminek már az alcíme is sokatmondó: Egy amerikai eposz. A western számtalan módon eltért már a korai zsánerhagyományoktól, de vannak olyan esetek, mikor kifejezetten rendhagyó darabok nőttek ki a műfaji kísérletekből. Következzen nyolc olyan westernfilm, ami nem a megszokott úton jár, de mindenképp látnod kell!

A vakond (1970)

Alejandro Jodorowsky, akit az utolsó jelentős szürrealistaként tartanak számon, a westernfilm műfajában is valami egyedit alkotott, amivel mindjárt önálló alműfajt is hozott létre: a The New Yorker legendás kritikusa, Pauline Kael 1971-ben

„acid westernként” aposztrofálta A vakondot.

A pszichedelikus Don Quijote-történet kiforgatja a vadnyugati filmek toposzait, hiszen itt a fekete ruhás férfi a központi figura, a jámbor kereső, aki krisztusi tulajdonságokkal rendelkezik, például képes a édessé változtatni a keserű vizet. A keresztény motívumok ellenére A vakond hihetetlenül véres és brutális film, amihez fogható kevés készült a hetvenes években, és a legenda szerint a címszereplőt alakító Jodorowsky talán valódi bűntényeket is elkövetett a forgatáson.

Feltámad a vadnyugat (1973)

Még mielőtt az HBO feltámasztotta volna a vadnyugatot a Westworld világában, a hetvenes években már volt egy film, ami azonos címen eljátszott ezzel a gondolattal. A ’73-as Westworld – amit nálunk Feltámad a vadnyugat címmel mutattak be – forgatókönyvírója ráadásul az a Michael Crichton, aki a Jurassic Parkot is jegyzi. A Westword is egy olyan világot ábrázol, amiben a gazdagok játékszerévé válik, ha nem is a DNS, de valami hasonló: a vadnyugati vidámpark robotkaraktereinek élete. Bár vizualitásában nem olyan izgalmas, mint az HBO későbbi szériája, de maga az alapkoncepció, a vadnyugati élet kockázatmentes és brutális kipróbálása busás összegért,

egy igazi sci-fi-westernbe csomagolt kapitalizmuskritika.

El Mariachi, a zenész (1992)

Robert Rodriguez a kilencvenes évek elején megmutatta, hogy mindössze 8000 dollárból is lehet westernt fogatni, olyan pisztolypárbajjal, amivel beírja magát a filmtörténelemben. Az El Mariachi csupán 14 nap forgatási időt vett igénybe, és nemcsak a indie filmek egyik kultikus darabja lett, de egy olyan alkotás is, ami

megmutatta, hogy a vadnyugati filmekben csak díszletként szolgáló Mexikóban is zajlik az élet.

A spanyol nyelvű film 16 mm-es kamerával és hatalmas elhivatottsággal készült, aminek hála egész trilógiává nőtte ki magát, melynek további darabjai az 1995-ös Desperado és a 2003-as Volt egyszer egy Mexikó. Nem meglepő módon ezt a három filmet Mexikó-trilógiaként szokták emlegetni.

Halott ember (1995)

Ha Alejandro Jodorowsky teremtette meg az acid western alműfaját, akkor Jim Jarmusch annak örököse. A lelki utazással is felérő filmnek már a főszereplője is szokatlan: William Blake (Johnny Depp),

egy szökésben lévő clevelandi könyvelő.

Az ő szemszögéből éljük át mi is ezt a szokatlan, eszelős utazást, amit egy furcsa amerikai őslakos, Senki (Gary Farmer) vezet. Jarmusch filmjeinek különleges hangulatát többek közt az adja, hogy előszeretettel ereszt össze egy jelenetben profi és amatőr színészeket.

Az ajánlat (2005)

Nemcsak Mexikó, de Ausztrália is remek terep egy westernfilmnek – ezt Nick Cave forgatókönyve, valamint Guy Pearce mélységeket megmozgató színészi játéka is bizonyítja. A visszafogott és keserű sztori a Outback néven ismert üres, törvényen kívüli ausztrál pusztaságon játszódik. Cave nem hazudtolja meg magát:

ez a film egy könyörtelen ballada, ami egymás ellen fordítja a testvéreket, miközben az operatőri munka élvezettel időz a kies ausztrál tájakon.

Az ausztrál western kicsit karcosabb, kicsit kegyetlenebb, mint az amerikai, de többek közt ez adja egyedi ízét.

Brokeback Mountain – Túl a barátságon (2005)

Ang Lee Oscar-díjas westernje olyan terepre merészkedett, ahová még egyetlen film sem a műfajban. A vadnyugati film elsősorban macsó zsáner, a Brokeback Mountain viszont két cowboy, Ennis Del Mar (Heath Ledger) és Jack Twist (Jake Gyllenhaal) szerelmi kapcsolatát mutatja be.

Egyszerre kell megküzdeniük az előítéletekkel és saját magukkal,

aminek során hol a szerelem, hol a szex, hol pedig az ökölharc kerekedik felül. A film végére szerelmük megkérdőjelezhetetlen lesz, ami sokban köszönhető a két színész remek játékának. Nevezhetjük neo-westernnek, revizionista westernnek vagy akár kortárs westernnek is, a lényeg, hogy a Brokeback Mountain minden tekintetben újradefiniálja a „férfiasság” fogalmát.

Django elszabadul (2012)

Quentin Tarantino ezúttal imádott műfaját, a bosszúfilmet vegyítette a westernnel, és a végeredmény igen különleges vadnyugati koktél lett. A revizionista western főszereplője egy felszabadított fekete rabszolga, Django Freeman (Jamie Foxx), aki útnak indul, hogy leszámoljon az ültetvénytulajdonosokkal és megtalálja élete szerelmét. Még a film 2012-es bemutatójának idején is

ritka volt, hogy fekete főszereplője legyen egy westernnek,

de Tarantino jó szokásához híven nem riadt vissza attól, hogy a blaxploitationtől a spagettiwesternekig számtalan műfajt megidézzen.

Csontok és skalpok (2015)

A brutális és ultraerőszakos filmjeiről ismert S. Craig Zahler a western műfajában is letetette a névjegyét: a Csontok és skalpok

egy igazi vadnyugati horror kannibál őslakosokkal, miközben megtartja a klasszikus western motívumait is,

hiszen Kurt Russell seriffje tisztára olyan, mintha a western hőskorából lépett volna át ebbe a filmbe. Az ő vezetésével indul egy kisebb csapat, hogy kiszabadítsa a kannibálok által elrabolt nőt. A film igazából az ironikus humor és brutális ötletek tárháza: a névtelen emberevő törzs tagjai például egy torokba épített síppal kommunikálnak egymással.

(via Movieweb)