Az az embertömeg, amely a Szex és New York amerikai nyitó hétvégéjén 57 millió dollárt hagyott a pénztárakban (és ezzel máris lőttek a Kristálykoponyák egy hete tartó királyságának), egész biztosan akkor is összejött volna, ha történetesen jó filmet vagy csak úgy, egy filmet készítenek az igen népszerű, egyszeri tévésorozatból. Ilyenre azonban a műsorkészítők nem is törekedtek; ők jól láthatóan valami egész másban gondolkodtak. Így a Szex és New York (a mozi) egy újdonsült műfaj, a "Felvonulók kérték" bemutatkozása a filmvásznon: kérdeznénk is máris a tarka ruhás nénit Kansasből, szeretné-e Carrie-t összetört szívvel pityeregni látni? Hát persze hogy szeretné, és vajon az a kalapos hölgy ott a turistának látszó úrral megnézné-e a tévésorozatban szereplő ruhákról készített bájos bejátszást? Ezt a következő jelenetet pedig levélben kérte a "Sarah Jessica Parker for President" akciócsoport, az ő kedvükért következzék Carrie álma egy óriás öltözőszekrényről. Igen, bizonyára lesznek majd olyanok (cudar, cudar világ), akiknek fáj a mások öröme, és semmit sem jelent számukra az a boldogság, ami beragyogja a Samanthát alakító Ms. Cattrallt, akinek végre sikerült oldania a filmváltozat elkészültét oly sokáig hátráltató bérfeszültséget. Mások meg biztosan a sorozat humorát fogják hiányolni, de hát édes istenem, hogy is lehetne egyszerre viccet is mesélni és önmagunk nagyságától elérzékenyülni?! Ezek sosem fogják megérteni, milyen az igazi ünnep, amikor barát ölel barátot, és pezsgőspoharát emelve ad hálát jó soráért.
