Létezik egy videókazetta, amit ha megnézel, hét napon belül meghalsz. Rachel Keller (Naomi Watts - Mulholland Drive) látta, és most kétségbeesett rohanásba kezd, hogy felderítse az álomszerű filmecske jelentését, eredetét. Úgy véli, hogy a rejtvény megoldásával talán elkerülheti az elkerülhetetlent.
Az amerikai újrafeldolgozásoknak nincs túl jó hírük: régóta az a közhely járja, hogy ha ők valamihez hozzányúlnak, azt csak a maguk kommersz szintjére tudják lesüllyeszteni. És ha az áldozat éppen egy olyan kultikusan tisztelt alkotás, mint amilyen a Ringu, akkor az elkészült filmet sokan már előre eltemetik. Az biztos, hogy aki az eredetit féltve őrzött kincsként szerette, annak nem fog annyira tetszeni Gore Verbinski (A mexikói) munkája; azonban aki nem látta a Ringu-t, esetleg a japán változat minimalizmusával nem ragadta meg, nyugodtan nézze meg az amerikait.
Aki a film hírét hallva egy borzongató horrort képzelt maga elé, az feltétlenül A kör-t válassza. Az újrafeldolgozás alkotói az eredetiével ellentétben elsősorban a rémisztésre koncentrálnak. Az igaz, hogy ezáltal a film sokkal hatásvadászabb, de ez egy horrornál nem feltétlenül hátrány. A kör tartalmilag - például a szereplők kidolgozottságában - nem nyújt semmi rendkívülit, de az átlagigényeket tökéletesen kielégíti. Legfőbb erőssége ezúttal is az alapötletben rejlik, amit az új forgatókönyvet jegyző Ehren Kruger-nek köszönhetően most nem magyaráznak túl. Az író munkája többnyire - főleg eleinte - kimerül az eredeti script fordításában, de szép lassan kiderül, hogy sok ponton javított a történet hátterén. A kör nem hagy maga után annyi kérdést, ugyanakkor megőrzött rejtélyességével izgalmas mozaikdarabkái nem a szemünk előtt, hanem a fejünkben állnak össze.
A vígjátékairól ismert Gore Verbinski jól vizsgázik a számára új műfajban, operatőre mágikus képei különlegesen sötét világot alkotnak a film számára. A fenyegető légkör jóval kézzelfoghatóbb, ezért a főszereplőkért is jobban lehet aggódni, és a történések is intenzívebben hatnak. A zenének ezúttal inkább csak aláfestő szerepe van, a hangulat hatásos megteremtésben a látvány jár az élen.
Az amerikai átalakítás összességében hibátlan: a film lényegében ugyanaz maradt, csak az elbeszélés vált élvezetesebbé. Hogy melyik változat a jobb, azon sokat lehetne vitatkozni, de azt hiszem az a legfontosabb, hogy A kör-rel egy izgalmas horror született, remek történettel, erős rendezéssel és jó színészekkel.
