A biológiatanár kollégája állását szeretné megmenteni (leginkább kolleganője kegyei elnyerése miatt). Ehhez sok pénzt kell szereznie. Úgy határoz, elmegy ketrecharcolni, ahol a vereség után is fizetnek. Hihetetlen? Az nem baj – de nem vicces.
Hol a humor?
Leverlek, mint vak a poharát – szokott hangzani a kocsmai verekedés előtti utolsó előtti pillanatban (az utolsóban pedig a "mivan–mivan–mivan" hármashangzata); és ezzel a filmmel is így van: nagy erővel csapkod, de mint egy világtalan, nem talál.
Nagy igény mutatkozik az alpáriságtól nem mentes, sőt azt szándékoltan hasznosító jobb-rosszabb Adam Sandler-mozikra, amik a vásári komédiázások egyenes ági leszármazottai, azoknak olykor egészen vulgáris – "hóteccerű" – vicchozadékaival. Aki szereti, ezért szereti ezeket a termékeket. A Sandler-cég, a Happy Madison gyártásában készült A maflás című, Kevin James főszereplésű film azonban pont a humornak van híján. Nem írtak bele poénokat – most komolyan: milyen az a vígjáték, amiből hiányzik a vígság? Félreértés ne essék, vannak A maflásban bolondozások, de egy filmkomédiától – pláne, egy Sandler/James-produktumtól – azt várjuk el, hogy sűrűn, percenként szolgáljon egy viccel, nem baj, ha nem sül el, a nagy számok törvénye alapján tízből majd egy betalál. S nem mellesleg: ha egy amerikai vígjáték tréfában erőtlen, a közönség elutasítja a velejáró "mélyebb" mondanivalót is (itt a barátság és a saját utak járásának fontosságát).
[img id=425923 instance=1 align=left img]A pedagógus és a pofonok
A forgatókönyvön is dolgozó főszereplő, James (társai: Allan Loeb és Rock Reuben) egy középkorú gimnáziumi biológiatanárt alakít – Scott Vossnak hívják –, aki a lelkes pályakezdete után kellőképpen belefásult már a tanításba. Mégis egyedül ő fogja pártját a megszállott zenetanár-kollégájának, barátjának, Martynak (Henry Winkler), akit a gazdasági válság miatti iskolai megszorítás – a zenefakultáció megszüntetése – elbocsájtással fenyeget, pedig pont várandós a mókás (és az apasághoz kissé túlkoros) muzsikabolond oktató felesége. Az igazsághoz tartozik, hogy Scottot az motiválja, hogy imponáljon a suli szemrevaló ápolónőjének, Bellának (Salma Hayek), akit régóta ostromol. (Az előző filmjéhez, A gondozoohoz hasonlóan, amiben a cél-nőszemély Rosario Dawson volt.)
Marty állásának megtartásához nagyjából ötvenezer dollárt kell szerezni. A birkózói múlttal büszkélkedő, mackós Scott úgy dönt, ketrecharccal szedi össze. Hiszen még ha veszít, akkor is jár a fizetség. A felnőtt-oktatói mellékállása során megismert holland harcművészt, Nikót (Bas Rutten) kéri edzőül – cserébe segít neki állampolgársági vizsgájára felkészülni –, csatlakozik hozzájuk egy profi boksztréner (Joe Rogan), s miközben Scott "hülyére pofoztatja magát" (és alkalomadtán vissza is üt), szépen gyűlik a pénz – és a (főleg: diákkorú) rajongótábor. Ám amikor már majdnem megvan az ötven lepedő, a középiskola könyvelője elsikkasztja a – szó szerint – véres verejtékkel halmozott bankókat, így a tanár úrnak mindent egy lapra kell feltennie. Szerencséjére az MMA-viadalok szervezői az eredeti ellenfél utolsó pillanatos visszalépése miatt megkérik, álljon ki a legyőzhetetlennek tartott, kegyetlen ketrecharc-bajnok, Ken Dietrich (Krzysztof Soszynski) ellen. Ezúttal nem elég elmennie és veszítenie, muszáj győznie, hogy a diadalért járó ötvenezer dollárral gondoskodjon a barátjáról (és családjáról).
"Zene nélkül az élet tévedés volna" – hangzik el a filmben a klasszikus Nietzsche-idézet. Hozzátehetjük, egy vígjáték pedig a poénok nélkül az. A főviccnek szánt alapszituáció, miszerint egy átlagos pedagógus felcsap professzionális pofozkodónak, nem humoros, hanem hiteltelen és hihetetlen. A film képtelen meggyőzni a lehetetlen lehetőségéről, mert (például) főhőse motivációi kidolgozatlanok – mi ez az önfeláldozó, nagy barátság Scott és Marty között?; Scott tényleg és mennyire szerelmes Bellába, vagy csupán az izgatja, hogy ágyba cipelje? –, és ha meg céltudatosan kalandozik a képtelenség terepére (tanár az utcai harcosok között), akkor a jó paródia vagy burleszk eszközeivel túl kellene pörgetnie alaphelyzetét.
Az író-főszereplő (és társ-producer) James a Férjek gyöngye-tévésorozatnak és Sandler-filmeknek (Férj és férj, Nagyfiúk) köszönhetően vált ismertté. "Az amerikai nép vásári röhögtetője" vállalkozásának olyan újabb produkcióiban vállalt szerepet, mint a Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak és most: A maflás. A céghez kötődnek az izmos mentor-mellékhősök, a saját magát alakító (feketeöves taekwondós és stand up komikus) Rogan és a Nikót játszó Rutten (tévéműsorokban és James-filmekben láthatta a közönség, mint A pláza ásza és A gondozoo), illetve a rendező, Frank Coraci. Coraci (Nászok ásza, A vizesnyolcas, Távkapcs, A gondozoo, valamint 80 nap alatt a Föld körül) gyenge, tévéfilmszerű munkát rakott a vászonra. A szabadjára engedett James azt bizonyítja, hogy nem tud történetet írni, csak előadni, a többi színész – Hayek, Winkler – meg letudja a dolgot, és siet a kasszához. Legfeljebb azt reméli, ezt az izét megbocsájtják neki a rajongói, végül is csupán egy meló volt. Nem jól végzett, így utána nem jár az öröm, csak a pénz.
Kinek ajánljuk?
- Agresszív és/vagy fásult tanároknak.
- Adománygyűjtő iskolaszékeknek.
- Aki szereti nézni Salma Hayek dekoltázsait.
Kinek nem?
- Aki viccekre számít.
- Aki már A gondozoot sem értékelte sokra.
- Ketrecharcosoknak.
4/10
