A vérzivatarban

Elég hosszú volt a felvonásköz, de mit számít nyolc nyamvadt hónap egy tíz éve szakadatlanul virágzó franchise életében. Azért gyűltünk most össze, talpig ünneplőben, hogy mérleget vonjunk, címeket cseréljünk, és átadhassuk a győzteseknek járó könyvutalványokat. Addig is már csak a formaságok vannak hátra: csip-csup leszámolás, varázslók egymás közti magánügye - igazán nem nagy ügy. Pusztán papírforma, hisz' a slusszpoén, a regényfolyam sok-sok évre titkosított csattanója még annyira sem maradt a beavatottak, az olvasók magánügye, mint az a korábbi etapoknál lenni szokott. Harry sorsának végső alakulása csak oda nem lett kiposztolva, ahol az külön hatósági tiltás alá esett. Némi előzetes tudás persze eddig sem ártott a sorozatnak, elvégre a roxforti évfolyamok filmre vitelekor sohasem a váratlan fordulatok keltették az izgalmakat, és még csak nem is a jellemek által bejárt nyílegyenes vagy épp kacskaringósabb pályák, hanem a nagyon is várt fordulatokig (egy népszerű karakter elhullásáig vagy egy fontos csókügyi fejleményig) vezető ki mit tud. Az egymást követő magánszámok, az A-ból B-be jutás bája, a kisebb-nagyobb helyszín- és színészválasztási truvájok (megannyi brit házi márka) és a majdnem mindig kifogástalan látvány. Egyszóval vagy inkább kettővel: a hozzáadott érték. És ebben, ha másban nem is, a befejező rész befejező része minden igényt kielégít. Ha ötnél többen tartózkodnak a színen, tehát hivatalosan is tömegjelenetről van szó, majd mindig csodás látványban van részünk, oly pompázatosban, hogy a vezérlő dráma, az angol udvariasság nem kis dicsőségére, szinte észrevétlen marad, könnyedén besorol a sok kis kezdő dráma közé. Tán ez a hosszan kitartott, érdekfeszítő érdektelenség lehet az utolsó(nak mondott) epizód fényes diadala. A szerviz osztályon felüli, az emberi és a tárgyi díszletvilág kifogástalan, sok ismerős visszatér egy kalaplengetés erejéig, a főszereplő hármas pedig méltósággal, szinte mindig az alkalomhoz illő arckifejezéssel viseli sorsát, s kerülgeti a Shakespeare-en iskolázott vagy számítógéppel létrehozott tereptárgyakat. Itt az idő az érzékeny búcsúra; jó tíz évünk volt, találkozunk a büfében.