Az utóbbi időben több olyan film is mozikba került, aminek az előzetese még vastagon igyekezett eltitkolni, hogy aki jegyet vált rá, az egy musicalt fog végigülni. Így történt a tavalyi Wonka és az idei Bajos csajok-remake esetében is. Persze vannak kivételek, hiszen a Joker 2. nemrég megjelent előzetese nem rejtette véka alá, hogy dal és tánc is lesz a filmben. A következőkben annak igyekeztünk utánajárni, hogy miért érzik úgy a forgalmazók, hogy el kell titkolniuk a filmjükről, hogy musical.

Az alapok, avagy mit is nevezünk musicalnek?

Nem könnyű behatárolni a musical műfaját, hiszen elsőre azt mondanánk, hogy olyan film, amiben a szereplők énekelnek és táncolnak. Csakhogy ez más filmes műfajokra, például a koncertfilmre is igaz, szóval kell még valami, amivel jobban körül lehet határolni. Ez talán az a kikötés, hogy

a musical olyan játékfilm, amiben a zenés részek (tehát nem kísérőzenéről van szó) és a dalok fontos részét képezik a dramaturgiának, a cselekmény nélkülük nem értelmezhető: pont akkora szerepük van a történetben, mint a párbeszédeknek. Ha bármelyiket eltávolítjuk, érthetetlenné válik a sztori.

Ebből következik, hogy a műfaj a hangosfilm megjelenésével, az 1920-as években született meg, és a technika rohamos fejlődése kifejezetten jót tett neki: például az, hogy utólag is fel tudtak venni hangsávokat, amit aztán a kész mozgókép alá kevertek. Az új műfajhoz persze új szakemberekre is szükség volt, a dialógusírók mellett például komponistákra és dalszövegírókra, ehhez pedig a Broadway-ről toboroztak embereket. Így került Hollywoodba többek közt Rouben Mamoulian, Vincente Minnelli és George Cukor. Erről a korszakról épp az egyik leghíresebb musical, az 1954-es Ének az esőben mesél.

A jelenség, avagy egy műfaj átalakulása

A „klasszikus musical” időszaka kb. az 1930-as évektől az 50-es évekig tartott, ami után rohamosan kezdett leáldozni a műfajnak. Ez többek közt a televízió térhódítása és a háború utáni nemzedék eltérő igényeiből adódott: sem a musicalek által közvetített konzervatív életforma, sem azok zenei világa nem volt népszerű a moziba járó közönség számára. Elterjedt a rock and roll, és a stúdiók is kénytelenek voltak igazodni ehhez: így lettek a filmek főszereplői a sztárzenekarok és énekesek, gondoljunk például az Elvis Presley főszereplésével készült 1957-es Börtönrockra, vagy a The Beatles-szel forgatott Egy nehéz nap éjszakájára. Ezek a musicalek már reagáltak a társadalmi feszültségekre: például az 1972-es Kabaré a fasizmusra, a Hair (1979) pedig a vietnámi konfliktusra reflektál. Az 1979-ben készült Mindhalálig zene pedig már kifejezetten önreflexív: iróniával tekint vissza a műfaj klasszikus korszakára. Lars von Trier filmje, a Táncos a sötétben (2000) vagy az Oscar-díjas Moulin Rouge! (2001) is hasonlóképpen használja a műfajt. Ezeket még egyértelműen musicalként promózták a forgalmazók, ám az utóbbi időben minden erejükkel azon vannak, hogy titkolják ezt.

Nem is olyan régen a 2016-os Kaliforniai álom négy Grammy- és hat Oscar-díjat nyert, és a 2017-es, Hugh Jackman főszereplésével készült A legnagyobb showman is ígéretesnek bizonyult: globálisan 434 millió dolláros bevételt hozott.

Úgy tűnt, ez ismét megnyitja az utat az egyik legnagyobb mozis zsáner, a musical előtt, ám mostanra meg kifejezetten ciki lett a műfaj.

Mi történt az elmúlt pár éveben, ami miatt a nagy stúdiók nem merik megmutatni az előzeteseikben, hogy a filmjük egy musical?

ez is érdekelhet

10 dolog, amit talán nem tudtál a Hairről

December 1-jén ünnepli 70. születésnapját Treat Williams, aki a Hair főszerepével vonult be a halhatatlanok közé.

Tovább

A magyarázat, avagy a félreértett számok

Sem a 2023-as Wonka, sem a 2024-es Bajos csajok esetében nem reklámozta a stúdió, hogy ezek a filmek musicalek (pedig a Bajos csajok ráadásul eredetileg egy Broadway-előadás), tehát az előzetesekből kihagyták a dalos részeket. Ennek egyik oka, hogy

az elmúlt években elég rossz nézettséget produkáltak a musicalek.

A 2019-es, élőszereplős Macskák hatalmas bukás volt, de még az olyan darabok, mint Steven Spielberg 2021-es West Side Storyja is elég rosszul teljesített. Bár a Macskák tényleg elhibázott ötlet volt a cirmosított színészekkel, de Spielberg filmje valószínűleg nem azért hozott csak 76 millió dollárt, mert nem érdekelte az embereket. A magyarázat a COVID-járvány utóhatásaiban keresendő, ugyanis

akkor küldték moziba, amikor a közönség még épp ocsúdott fel a világjárványból, és csak lassan, óvatosan tértek vissza a vetítőtermekbe.

A West Side Story ugyanakkor jó kritikákat és még egy Oscar-jelölést is kapott.

Több stúdióvezető is arról beszélt az utóbbi időben, hogy maga a „musical” szó lett veszélyes.

„Ha kiírjuk, hogy »musical«, akkor az emberekben előre kialakul egy vélemény, ami azt sugallja, hogy a szereplők minden szót énekelni fognak, ezért közönség idegenkedhet a filmtől.”

- idézi a The Hollywood Reporter az egyik stúdió marketingesét. Ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a jelenség nem új keletű: a Disney 2013-as animációs filmje, a Jégvarázs előzetese teljesen kihagyta a dalokat, amiben az a poén, hogy pont azok lettek a legismertebbek az egyre duzzadó franchise-ból.

„Könnyen megfejthetjük, hogy miért nem működnek manapság a musicalek. A legtöbb marketingcsapat a West Side Story és a In the Heights - New York peremén példájából indul ki, és azokkal bizony sok probléma volt.”

- mondja Shawn Robbins, a BoxOffice Pro vezető elemzője. A 2021-es In the Heights - New York peremén szintén a COVID áldozata lett, és egyből az HBO Max-on debütált, így viszont csak 45 millió dollárt hozott globálisan. Ám ezek a számok nem az közönség érdeklődését, hanem a koronavírus-járvány miatti visszaesést tükrözik.

Érdekes megjegyezni, hogy bár a Bajos csajok online elérhető előzetesében nem voltak dalok, ám a mozis előzetes már kimutatta a foga fehérjét, ami szintén egy marketingfogás volt. Kifejezetten siettették ennek a trailernek a vetítését, hogy még Taylor Swift koncertfilmje, a The Eras Tour előtt megmutassák, ami ugyanazt a közönséget célozta meg, mint a Bajos csajok.

Szóval valószínűleg ez csak egy átmeneti jelenség, egy rosszul dekódolt közönségigény, hiszen a Joaquin Phoenix és Lady Gaga főszereplésével készült Joker 2. előzetese már felvállalta, hogy zenés-táncos film lesz. A stúdiók sem engedték el a műfajt, hiszen az új Bíborszín is musical, és hamarosan jön az Óz birodalmában játszódó, nagy költségvetésű Wicked, amit két részben küldenek moziba.

(via Zsánerben, The Hollywood Reporter, HiddenRemote)