Az elmúlt időszakban több olyan filmet is bemutattak a moziban, aminek az előzeteséből teljesen kihagyták, hogy zenés darabról van szó.
Casablanca, Tizenkét dühös ember, Amadeus – 10 kiváló alkotás, ami új életre kelt azzal, hogy a színpadról átemelték a vászonra.
Persze csak ha botrányosnak tartjuk, hogy egy meleg férfi egy nővel él házasságban, akit ennek keretében számtalanszor hoz megalázó helyzetbe. Kritika a Maestro című Leonard Bernstein-életrajzról.
Az Énekesmadarak és kígyók balladája egy tisztességes előzménytörténet, ami még hozzá is tesz valamit a korábbi filmekhez.
Kevésbé ismert tény, hogy New York City 1785 és 1790 között az Egyesült Államok fővárosa volt, és erre az évfordulóra emlékezünk egy válogatással: csupa olyan filmmel, ahol a város központi szerepet játszik.
Az Öld meg Rómeót! furcsa kísérlet volt: egy lengyel rendező Shakespeare feldolgozása, amelyben két etnikai kisebbség esik egymásnak Amerika kellős közepén, de akad egy fiú és egy lány, aki túllép mindezen.
Az alkotók nagyon szeretik a Rómeó és Júlia típusú, minden ellentétet legyőző szerelmet vászonra vinni, de az igazság az, hogy a való életben az ennyire más világból származó emberek sosem kötnének ki egymás oldalán. Mutatunk pár jellemző példát.
Mint tudjuk, az anyagi siker még nem garanciája a minőségnek (ami fordítva is igaz), hiszen egymillió légy is tévedhet. Mutatjuk a legszemléletesebb példákat a közelmúltból.
Volt, aki szó szerint csak annyit mondott, hogy köszönöm. De persze annak is utánajártunk, hogy ki miért volt olyan lakonikus. Mutatjuk a videókat is – nem fog sokáig tartani végignézni őket...
A Bad a maga idejében elképesztően nagyot szólt, ráadásul egész furcsa a videóklip története, amiből van egy monumentális, művészi ambíciójú változat is.
Az internet népe csak ámul és bámul, ahogy mi is, hiszen mi is az internet népe vagyunk. A zeneszerző életéről szóló filmben a maszkmesterek egy teljesen más emberré változtatták Coopert.