Mi tesz egy filmet? Az akció? A rafinált vágás és kifinomult kameramozgás? A szellemes dialógusok vagy a cselekmény? Egy ideiglenesen hazánkban állomásozó zeneakadémista, Mehmet Metstči néhány évenként nekilát, hogy kísérleti úton járjon a végére e nagy kérdéseknek. Módszere egyszerű: ami elhagyhatónak tűnik, azt el is hagyja, és ha a maradék még mindig nézhető, a kísérlet sikerült - és van egy filmje.
Azok a szerencsés kevesek, akik ott voltak a Tabán díszbemutatóján, vagy akiket Toldi mozi az Észak, észak előtt meglep az Alexandriai dohányból című rövidfilmmel, megcsodálhatják, milyen termékeny lehet a kíváncsi minimalizmus. Legfeljebb húsz perc az egész; egy mozdulatlan kamera elé egymás után leül hét páros: egy kivételével mindig egy fiú meg egy lány. A koreográfia is ugyanaz mindannyiszor, a srác felolvas vagy elmond egy szerelmes levelet, melyet jelen lévő szíve hölgyének címzett. Egyikük dalra is fakad, a másik ütemesen skandál, az amerikai fickó elpoénkodja az egészet, a magyar nagyon másnaposnak látszik, és szívből beszél. Zene szól, a lányok szembenéznek, hajukat csavargatják vagy vihognak, a magyar nagyon másnaposnak látszik - ennyi az egész. Szinte semmi.
De akkor mi benne a jó? Az nem a játékos-filmes kísérlet kudarca (sőt még csak nem is az enyém), ha azt mondom, megfejthetetlen. Látunk néhány arcot, félig-meddig természetes közegben, félig-meddig saját szöveget mondva. Figyelhetjük a szereplőket, megfeledkezhetünk a szép szavakról, amiket mondanak, vagy koncentrálhatunk inkább a mondatokra; végre szégyentelenül bámulhatjuk a lányokat, milyenek, amikor épp szerelmet vallanak nekik. Egészen kis drámák zajlanak előttünk, annyi, amennyi egy nyelvbotlásba, szemöldökráncolásba, pezsgőspohár emelintésébe vagy egy lány állán a gödröcskébe belefér.
A kamera türelmesen néz, figyelget, mint török ember a kávéház teraszáról. Nem sürget, mindenre van idő, az apró, felesleges dolgokat ünnepeljük. Hét felvonásban nem halad semmi előre, meg se moccan, végül is ott vagyunk, ahonnan elindultunk, legfeljebb kicsit jobb hangulatban. Nincs mit megfejteni, nem volt bonyodalom - film volt csak, olyan, aminek nincs szüksége semmire, csupán néhány arcra.
