Nincs új világ - mondja Salamon András filmjének remek szlogenje, amely alcímmé előlépve izgalmas szellemi kalandot ígér. A Getno azonban szomorú csalódás. (A cím a Rolling Stones egy számának magyarosra változott legendás hívószava, tudjuk meg az ismertetőből.)
Hiába mondhatja el magáról a rendező, hogy ez az első magyar film, amely szinte teljesen Amerikában forgott - közelebbről Las Vegasban -, a magyar filmek gyakori nagy hibáját hordozza magán. Olyan, mintha csak a vázlatát skiccelné fel annak, amivé a film lenni szeretne. Jelzéseket küld, mint a Marsról az Opportunity, kaparászva a felszínt, amely alatt izgalmas világot sejtet. Hogy milyen felfedezéseket rejt a mélyben ez az izgalmas világ, arról legjobb esetben csak sejtelmünk támadhat.
Félkész, elnagyolt állapotban kerül elénk egy nagy reményekkel Amerikába érkező pesti család álmainak szembesülése a valósággal. Már a kiindulás kétségeket ébreszt. Értelmiségi-művész családról, angolul beszélő leányzóról van szó, a tejjel-mézzel folyó Új Világhoz fűződő ábrándok, melyek miatt itthoni életüket teljesen felszámolják, finoman szólva rájuk erőszakolt ostobaságnak hatnak. Ekkora tudatlan naivitással egy aranyhal vágyakozhat az akváriumból a tengerbe, s a család szinte sértett meghökkenése az elvárt "terülj-asztalkám" hiányán is egy aranyhal tudatállapotához hasonlatos, mikor megízleli a tengeri viszonyokat. A rég nem látott nagypapa és vak felesége sivatagszéli házába letanyázva a családdal mindenféle kaland megesik, mint színesítő motívum. Köztük csak cicoma a Las Vegas-i szerencse kipróbálása, pancsizás a felfújt óriásmedencében a sivatag homokján (ah, színes amerikai műanyagálom!). Kóbor kutyát hurcolnak haza, ez persze fő konfliktusforrássá lép elő, a mama ripsz-ropsz beleszeret valakibe, s fütyül a papára, a papát baleset éri, nagy pénzt szakít le, de - ó, szent naivitás! - van olyan balga, hogy egy piti kerítésmázolással a nagy nyilvánosság előtt kövessen el biztosítási csalást, s vonja magára a súlyos börtönbüntetés árnyékát. Belekeverednek ebbe-abba, de hogy közben mit élnek át, mit miért tesznek, mi hogyan formálja őket és a köztük lévő kapcsolatokat, egyáltalán, hogy milyenek és milyen viszony fűzi őket egymáshoz és a világhoz - erről még jelzéseket is alig kapunk, nem hogy árnyalatokat. Bábok mozognak egy érdektelen történetben. Talán az egy amerikás nagypapa figurája kapott néhány hitelesítő vonást. Ezt érvényteleníti a minden realitást nélkülöző, csattanós fordulatra kihegyezett befejezés. Salamon érzékeny figurateremtő tehetségét ismerve, a Getno lehetett volna a bennünk élő "ó-világ" hatalmáról szóló dráma, vígjáték, szatíra, szórakoztató kalandfilm. De csak műfajnélkülien rossz lett.
