Baz Luhrmann nem kispályázik: egy egész kontinenst jelölt ki legfrissebb mozija témájául, azt a reményt ébresztve nézőjében, hogy bővítheti nagyjából a bumeránghajigáló őslakosokra, a fura arculatú állatokra és a fegyencek leszármazottaiból verbuválódott népességre korlátozott ismereteit a térségről. A történelmi tabló helyett majd' háromórányi, a II. világháború idején tobzódó romantikát és kalandot kapunk, nyakon öntve egy nagy adag, a hátunk közepére (sem) kívánt politikai korrektséggel. Az Ausztráliában ugyanis a "jók" (élükön a minden kameraállásból snájdig Hugh Jackmannel) szeretnek minden erszényest és patást, feketét és okkert, míg a "rosszak" felváltva náspángolnak, gyilkolásznak bennszülött asszonyokat és lövöldöznek kengurura. Csalódottságunkat fokozandó a rendezőt a Moulin Rouge-ból ismerő Nicole Kidman az utolsó percig sem fakad dalra, inkább sokadik alkalommal bizonyítja, hogy a kiskosztümös külső nemegyszer szegecses latexbe csomagolt lelket takar. Meg persze érző szívet is, aminek csücskében félvér kiskölkök, jóképű macsók és egy csordányi szarvasmarha is remekül megférnek. A nem túl bonyolult jellemű, de annál vonzóbb küllemű szereplők mellett a filmben fontos szerepet kapnak az ausztrál hegyek és völgyek - már amit nem takar ki belőlük a tehenész bicepsze. Hogy ez mennyire zavaró, végső soron ízlés dolga, mi arról sem szeretnénk elhamarkodott ítéletet alkotni, hogy a film készítői vajon komolyan gondolták-e az egészet, vagy egy irdatlan hosszú viccet néztünk végig. Akárhogy is volt, a poén biztosan lemaradt.
