Az 55 éves David Fincher 5 legjobb filmje

David Fincher jobb napjain a tökéletes hollywoodi rendező, aki úgy tud sikeres filmeket szállítani, hogy azok a kényesebb ízlésű filmrajongók igényeit is tökéletesen kielégítik. Persze előfordulhat, hogy a siker nem azonnal érkezik, mint a Harcosok klubja esetében, ami a mozikban nem hozta vissza az árát, de pár év alatt a kilencvenes évek végének meghatározó kultfilmjévé vált. A ma 55 éves rendező legotthonosabban a krimi műfajában mozog, így a mi listánkon is ezek a filmjei dominálnak. Mint minden ilyen lista, természetesen ez is szubjektív, kezdve azzal, hogy két filmjéért is jelölték rendezői Oscarra, de egyik sem szerepel rajta.

Hetedik

Fincher már a második játékfilmjével elég határozottan letette a névjegyét, és egy zseniálisan nyomasztó sorozatgyilkosos thrillerrel köszörülte ki a csorbát az alienes melléfogása után. A Hetedik egy borús és borzongató úton visz bele minket a gyilkos utáni hajszába, hogy a végén egy gyönyörű csavarral olyan pofont osszon ki, amiből nagyon nehéz kijózanodni. Ez a jelenet győzte meg Finchert is arról, hogy elvállalja a rendezést, és ez is csak a véletlennek köszönhető, miután eredetileg a forgatókönyvnek egy későbbi verzióját akarták átküldeni neki, egy kevésbé formabontó, akciódús lezárással. Bár a gyilkosságokat sosem látjuk, csak a művészien megkomponált gyilkossági helyszíneket, a film egyenesen az emberi gonoszság legmélyebb bugyraiba repíti a nézőjét. 

Zodiákus

Több mint tíz évvel később újabb sorozatgyilkosos történetet kezdett forgatni Fincher, és egyből hátránnyal indult. Egyrészt mindenki azt találgatta, vajon rá tud-e licitálni a Hetedik sikerére, másrészt mivel igaz történetből dolgozott, a sztori ismert volt, és pontosan lehetett tudni, hogy a végén sosem lesz csattanó, mivel a zodiákus gyilkost sosem kapták el. Persze innen is lehet nyerni, A halál jele című dél-koreai thrillernek ugyanez gyönyörűen sikerült, és végül Fincher is levette a lábáról a kritikusokat. A Zodiákust nézve átragad az emberre a főszerepet játszó Jake Gyllenhaal megszállottsága, és még a film vége után sem hagyja nyugodni, mi lehet a rejtély megfejtése. Akik viszont a Hetedik vagy a Harcosok klubja lendületét várták tőle, csalódtak, mivel a Zodiákus inkább egy kimért, lassan építkező dráma lett.

Játsz/Ma

Két évvel a Hetedik után került mozikba ez a thriller, ami valamiért mégis Fincher egyik legkevésbé ismert filmje. Valóban nem élete első számú mesterműve, de aki kedveli a Total Recallt vagy a Vanília égboltot, azaz az olyan filmeket, ahol állandóan találgatni kell, mi a képzelet, és mi a valóság, biztosan nem csalódik benne. Michael Douglas testhezálló szerepben egy Gordon Gekkóra emlékeztető gazdag és számító figurát játszik, aki egyedül tölti a születésnapját. Aztán megjelenik a zűrös életű bátyja Sean Penn képében, és megajándékozza egy különleges játék lehetőségével, ami aztán teljesen felforgatja az életét.

Holtodiglan

Fincher legújabb filmje újra egy fordulatos krimi Ben Affleckkel a főszerepben, aki az eltűnt feleségét kereső mintaférjből pillanatok alatt válik gyanúsítottá és első számú közellenséggé. Ahogy a Játsz/Mában, itt is kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, ráadásul minden fő érintettről kiderül, hogy nem egészen ártatlan. A bűnügyi történet menet közben görbe tükröt tart a házasság intézményének és megmutatja mennyire könnyen feltüzelhető a közvélemény, ha a média közvetítésével rákap egy sztorira. A közönség pedig mindeközben remekül szórakozik a két és fél órás érzelmi hullámvasúton, amire a rendező felültette. A Holdodiglan tökéletes mestermunkának bizonyult, mivel a kritikusok jól fogadták, és miután a jegyek is jól fogytak, a bemutató évének egyik legtöbb hasznot hozó filmje elett.

Harcosok klubja

Megjelenése idején az év egyik legmegosztóbb filmje volt, ma viszont a Ponyvaregény mellett a kilencvenes évek egyik legikonikusabb filmje. A harcosok klubja első számú szabálya mellett még rengeteg sokat idézett sort adott az egyetemes kultúrának, ami a rendező mellett a film alapjául szolgáló könyv szerzőjének, Chuck Palahniuknak is érdeme. A film egy antiszociális antihős szembefordulása a fogyasztói társadalommal, egy gyönyörű és szenvedélyes lázadás története. Mindeközben kicsit akciófilm, kicsit romantikus vígjáték, és a látványos fináléban egy hatalmas csavarral állít fejre mindent, amit addig felépített. A Finchert felelőtlenséggel vádoló kritikusoknak viszont annyiban mindenképpen igazuk volt, hogy a film Kubrick Gépnarancsához hasonlóan erőszakos cselekedeteket inspirált. Még két évvel ezelőtt is derült fény olyan esetre, ahol a film hatására óvodás korú gyerekeket ugrasztottak egymásnak egy napköziben, és a verekedést aztán Snapchaten küldtek tovább az ismerőseikek.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu