Kőrösi Csoma Sándor életének és munkásságának vannak napjainknak szóló üzenetei. Például az, hogy a legfontosabb kérdések már a gyermekkorban, az iskolában eldőlnek. A szegény székely családból származó Csoma Sándor mint "szolga-tanuló" került a nagyenyedi kollégiumba. Vélhetően nem kompetenciaközpontú képzésben, hanem tanításban részesült. Miután felismerték szorgalmát, eltökéltségét és tehetségét, angol ösztöndíjjal folytathatta tanulmányait a göttingeni egyetemen. A keleti nyelvekkel foglalkozott, hogy felkészülten vághasson neki az útnak: felkeresni az ázsiai magyarok maradékát. Amikor 1819 őszén elindul, tizenhat élő és holt nyelv birtokában van, mely számot a későbbiek folyamán tovább növeli. 1858-ban Széchenyi István Béla fiától egy kis fényképet kapott ajándékba Csoma sírjáról, melyről festményt készíttetett, s keretére a következő szöveget vésette: "Nem magas helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetetlen hazaszeretet, zarándoki önmegtagadás és vasakarat. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagjai egy árva fiún, és legyetek hű magyarok tettel, ne puszta szóval, áldozati készséggel és ne olcsó fitogtatással."
Szemző Tibor nem életrajzi filmet készített a tibetológia megalapítójáról. A miértre sokféle magyarázatot adhatunk, de vélhetően csak egy az igaz: nincs és a közeljövőben nem is lesz annyi pénz, hogy reprezentatív alkotást forgassanak a magyar és az egyetemes tudománytörténet nagy alakjáról. A zenész-rendező a mai ésszel is szinte felfoghatatlanul gazdag élet bemutatása helyett a belső utat próbálta rekonstruálni. Némiképp leegyszerűsítve az alkotói törekvést, azt mondhatjuk, hogy Szemző arra volt kíváncsi, miként jutott el Kőrösi Csoma Sándor a buddhizmus megértéséhez és fölvállalásához.
Az élet vendége többféle esztétikai és értelmezési szintből áll. A legérdekesebbek és legsikerültebbek az animációs technikával készült betétek, melyek a székely nép képzeletében továbbélő Kőrösi Csomát mutatják be. Roskó Gábor álnaiv festményeit Papp Károly Kása és Kolozsvári Bálint mozgatta, a diafilmek stílusában. Remek a kép és a szöveg összhangja is, hála Törőcsik Mari hangjának. Tíz darab betétet, animált jelenetet látunk, s csak lassan kezdünk el gyanakodni. A jelenetek íve ugyanis a góbés-székely anekdotáktól fokozatosan jut el a buddhista tanítások megjelenítéséig. A ravasz székelyektől ugyan minden kitelik, de ismereteink szerint még nem tértek át a nagy keleti vallásra. Aztán az is eszünkbe jut, hogy Kőrösi Csoma Sándorról - az életutat ismerve érthető módon - nincsenek sem anekdoták, sem mesék, sem legendák a nép képzeletében. A kitűnő Kelet-kutató Sári László képzeletében viszont vannak...
A film vizuális rétegéhez tartoznak még Szaladják "Taikyo" István indiai felvételei a Himalája csúcsairól, kolostorokról, tehenekről, a Gangeszről, férfiakról, nőkről, gyermekekről. Az erős szűrővel készült képeknek nem jelentésük, hanem hangulatokat és asszociációkat keltő feladatuk van.
A képi megjelenítés mellett a nyelv játszik fontos szerepet a filmben. A már említett színésznő mellett a rendező olvas fel - remek orgánummal - rövid részleteket buddhista vagy azzal összefüggésbe hozható szövegekből. Ezek a fragmentumok azonban nem visznek közelebb a Kelet megértéséhez, legfeljebb a beavatottság hamis illúzióját adják. Hogy még mélyebbnek tűnjön a film, a Kőrösi Csoma által beszélt tizenhat nyelven is fölhangzanak gondolatok. A szándék - a rendező által szerzett, illetve összeállított zenéhez hasonlóan - a buddhista világérzékelés egészének megidézése, mely túl van az anyagi világon. A földhöz ragadt, saját kultúrájával és nyelvével viaskodó néző pedig arra gondol, hogy egymás és a világ megértéséhez előbb egy-két alapszó jelentését kellene tisztázni és egyértelműsíteni...
