Az eltűnt szerző nyomában

Roland Emmerich szövevényes történelmi drámájának mélyén egy irodalomelméleti vita húzódik arról, hogy valójában ki írta a Shakespeare-drámákat. Nagyszabású irodalmi krimi könyvmolyoknak.

Mindannyian megtanuljuk az iskolában, hogy William Shakespeare a valaha élt legnagyobb drámaíró, aki műveiben az összes létező drámai konfliktust feldolgozta, a Rómeó és Júliát, a Hamletet és a szonettjeit a világ összes létező nyelvére lefordították, és már korának ünnepelt sztárszerzője volt, de manapság abszolút megkérdőjelezhetetlen az a költői magaslat, ahova a művei nyomán helyezi őt a kortárs irodalomtörténet. Vagyis nem egészen.

Az avoni hattyú a tragédia, a komédia és a verselés területén egyaránt bravúros képességekkel rendelkezett, a művei lenyűgöző tárgyi tudásról, pszichológiai elmélyültségről és élettapasztalatról árulkodnak. Hogyan volt erre képes az egyszerű iparosember színészként ügyeskedő fia, aki nagy valószínűséggel soha nem hagyta el Angliát? Ekkor jön be a képbe számos elmélet, amelyeknek értelmében nem Shakespeare írta a neki tulajdonított műveket. Hogy valójában kik, erről már megoszlanak a vélemények, Francis Bacon, Christopher Marlowe, és Edward de Vere, Oxford grófja éppen úgy szóba jön, ahogyan a magyar irodalomtudósok vitáznak arról, hogy Petőfi eltűnt-e Segesvárott vagy hogy mit keresett valójában József Attila a szárszói vasútállomáson.

Az egyik legnépszerűbb feltevés szerint Shakespeare műveit valójában Edward de Vere, Oxford grófja írta, aki a puritán Anglia nemeseként nem hódolhatott a verselésnek. Cikkek, tanulmányok, kötetek és most már filmek is bizonygatják, hogy valójában Erzsébet királynő ágyasa és/vagy fia írta az angol reneszánsz dráma remekműveit. Roland Emmerich filmje ezt a irodalmi összeesküvés-elméletet kész tényként kezeli, és hiába lett volna rengeteg lehetőség egy ilyen rendhagyó literátus krimiben, John Orloff forgatókönyve a kreatív megoldások helyett a történet bonyolítására koncentrált, meg sem rettenve olyan történelmi pontatlanságoktól, mint például a mellékszereplőként feltűnő Christopher Marlowe, aki a sztori idején már rég halott volt.

A forgatókönyv egyébként már 1998-ban készen volt, ám a Szerelmes Shakespeare Oscar-díjig ívelő sikere miatt egy időre jegelték a projektet, majd a világelpusztítós katasztrófafilmjeiről ismert Roland Emmerich-hez került a projekt, aki nagyvonalúan, filmstúdió közerműködése nélkül, önerőből finanszírozta meg a filmet. És noha Emmerich korábbi filmjeitől jelentősen eltér ez a Shakespeare-apokrif, azért nem sajnálták belőle a kraftot, nagyszabású díszletek, mívesen kidolgozott jelmezek, látványos havazással illusztrált csaták mentén folyik az irodalmi vita.

A történet kissé talán túl lendületes vezetése és az idősíkok közötti bakugrások azonban nem segítik az angol történelemben kevéssé jártas magyar nézők számára a könnyed szórakozást: a jelenben indított fiktív keret egyszer csak történelmi síkra vált, majd a kosztümös történet rögvest öt évet, illetve negyven évet ugrik vissza az időben, miközben a reneszánsz drámaírók rivalizálása keveredik az uralkodóosztályban dúló viszállyal, mígnem egy politikai áthallásoktól terhelt színpadi előadás során végzetesen össze nem fonódik a két szál.

A két idősíkban különböző színészek játsszák a főszerepeket: a fiatal Oxfordot Jamie Campbell Bower, az idősebbet Rhys Ifans formálja meg, ám leginkább az köti össze őket a filmben, hogy mindkettőjüket sokat mutatják szenvedélyes tollforgatás közben. A női szerepeknél már biztosra mentek a casting directorok: a fiatal és idős Erzsébet királynő megformálásra anyát és lányát kérték fel: Joely Richardson és Vanessa Redgrave nagyszerű párost alkotnak együtt.

Ugyanakkor a film két órát is meghaladó játékideje alatt lehetőség nyílik átgondolni olyan fontos kérdéseket is, hogy kit érdekel egy ilyen film? A kétségkívül hatalmas Shakespeare-rajongótábornak nyilván csak egy töredéke nyitott a vitára, főként hogy Emmerich filmje nem kérdez vagy felvet, hanem nagyszabásúan felképez kijelentő mondatokat. A film kereskedelmi fogadtatása is elmaradt a várakozásoktól, ennek megfelelően a magyar moziforgalmazásban sem szerepelt, csak DVD-n jelent meg 2012 tavaszán.

Értékelése: 3,5 / 5
Kinek? Elsősorban angol-magyar szakosoknak.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu