Az Osiris utolsó útja

  • (efes) / PORT.hu

Régebben általános volt, manapság már csak elvétve találkozhatunk rövid játékfilmekkel, kis filmekkel a mozikban, az úgynevezett "nagy" filmek előtt vetítették ezeket a rövid, tömör, szellemes, vagy ilyennek szánt alkotásokat, mintegy bemelegítésképpen az eljövendő "nagy" élvezetre. Olykor bizony annyira jól sikerült a bemelegítés, hogy a fő attrakcióra nem is emlékezett senki. Aztán eljött az ínséges fogyasztói társadalom kora, és a kisfilmeket kiszorították a még náluk is sokkal kisebb, minél nagyobb arányú vásárlásra csábító filmek, a reklámok. Manapság rövidfilmek, kisfilmek vagy kisjátékfilmek már csak ritkán bukkannak fel, ha igen, akkor is csak valamiféle bújtatott promóciós, vagy más marketing célzattal. Emlékezzünk csak a nagysikerű Kistehén rajzfilmre, ami jó volt, vicces volt, de mégiscsak egy nagy bizniszre hívta fel a figyelmet: jöjjön ki ismét mindenki a Diákszigetre! (Jó lesz az neked is, mert elkölthetsz nálam ismét egy jó csomó pénzt.)

Nem tudom felfogni másként Az Osiris utolsó útja című digitális művet sem, mint a nemsokára beköszöntő Mátrix 2. mindent elsöprő reklámkampányának egyik első darabját. Az utána következő "nagy" filmhez ugyanis az égadta világon semmi köze, ellenben jól fel van hívva a figyelmünk arra a tényre, miszerint a dolog mögött a Mátrix producere, illetve rendező testvérpárja áll.

A sztori, mint a jobb reklámfilmekben szokásos, egy mondatban elmesélhető, így ezt talán nem ragozom, a lényeg egyébként is az eddig még sohasem látott minőségű, valóban elképesztően részletgazdag és élethű komputeranimáción van. Én ugyan az animációnak ezt a tendenciáját - a már szinte a valóságosnál is valóságosabb ember- és egyéb élőlényábrázolás igényét - elvetem, azt elismerem, hogy ez már azért majdnem tökéletes. Sőt, még azt is elfogadom, az olyan, elsődlegesen a látványra épülő műfajokban, mint az akció, vagy a sci-fi valamikor, nem is olyan soká, egyeduralkodó lehet a komputeranimáció. De ahol már árnyalt, pontos, azt mondom, emberi színészi alakításra, és/vagy festői igényű, finom árnyékokkal, árnyalt fényekkel rajzolt, valóságos képekre van szükség, ott a digitális technika labdába sem rúghat, illetve csak egyfajta hatásos segédeszközként használható. Áll ez Az Osiris...-re is, vibráló, pörgő, nyakfájdító, és mondom, majdnem tökéletes (az ábrázolás minősége), de az egész mégiscsak olyan, mint szeretkezés egy 130/60/90-es méretű guminővel és/vagy a híres málnaízű szuperbütykös vibrátorral. Jó, jó, de azért mégse az igazi. És ráadásul tudom, hogy sose lesz az, mert ha igen, akkor nekünk lesz annyi. Nekünk, az emberiségnek.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu