Banditák (Bandits)

Időnként még manapság is érik meglepetések az embert. Azt hihetnénk - egyébként teljes joggal - hogy hollywoodi módra már abszolút lehetetlenség normális filmet készíteni. Gondolhatjuk ezt elsősorban azért, mert Hollywood mára teljesen elfelejteni látszik minden jelentős módszert, szabályt és törvényszerűséget, amit egy jobb korban, a múlt század elejétől közepéig tanult vagy alkotott. A ma divatos törvények sokkal inkább a reklám és a marketing területéről lehetnek ismerősek, amely "művészeti ágak" nem mondhatók élenjárónak a történetmesélés és a jellemábrázolás területén. Nem csoda hát, ha rá sem ismerünk a jó öreg Hollywoodra, és ha a mindennapok lélekőrlő mókuskerekéből erőnek erejével kiszakítva magunkat, komolyan és figyelmesen végignézünk egy átlagos amerikai tömegfilmet, hát bizony a hajunk égnek áll. Az egykori aranyszabályok siralmas sablonokká sorvadtak, és míg egy szabályt alkalmazni lehet, addig egy sablon csak unalmas másolásra használható. A másolás pedig folyton halmozódó hibákat eredményez, amiket mindenki láthat, ha a csillogó máz alá is bekukkant filmnézés közben.

Ülünk tehát a nézőtéren, nyakig a dágványban, mert moziba járni kell, és ha a filmek nem jók, hát nem jók, mégis meg kell nézni őket. És legközelebb elmegyünk egy Banditák című amcsi vígjátékra, és a filmből már lement jó néhány perc, mikor az ember érzi, hogy valami nem stimmel, nem olyan ez a film, mint a többi, valahogy más, de mégis nagyon ismerős, talán régről? És aztán az ember rájön, hogy ez a film jó, azaz hogy tényleg jó, de inkább most az a fontos, hogy nem rossz. Nincs benne hiba, régivágású, finom kézműves munka, pont az, ami manapság úgy hiányzik, csak már teljesen elfelejtjük azt is, hogy ilyen fajta filmezés valaha létezett, és csak olyankor szégyelljük el magunkat, ha egy Bérgyilkos a szomszédom, vagy egy Banditák a mozikba kerül.

De félre a szégyennel, élvezzük most a filmet! (A következőre úgyis megint sokat kell várni.) Cate Blanchett, Billy Bob Thornton és Bruce Willis háromszögben játszik komédiát, a háromszög mindhárom oldalát egyenlő mértékben és hangsúllyal bontja ki a film, nagyon viccesek, mert csupán a konkrét helyzet, a véletlen dönti el, hogy hőseink hidegvérű - bár rokonszenves - profik, vagy esetlen balfácánok. Rafináltan kigondolt, briliáns helyzetek, meghökkentő fordulatok közepette csodálkozhat a néző, van, lehet olyan film, ami meglepő, aminél nem sejted, mi fog történni a következő percben.