Boldogságot keresve

Az élet értelme a boldogság - ez nem képzelhető el A Nő nélkül: Legalábbis Michael és Bruno szerint. Azonban míg Michael életében egyetlen nő volt/van, Brunóéban megszámlálhatatlan. Már ami a fantáziálást illeti.

Michael és Bruno féltestvérek, de ezt a tényt tizenéseven tudják meg virágleány anyjuktól. Mindkettőjüket a nagyanyjuk nevelte, s a találkozás pillanatától nem találják helyüket. Michael kamaszként az udvarlás helyett is inkább a tankönyvek számításait igazítja ki, felnőttként mikrobiológiával foglalkozik. Kutatásai során eljut a klónozás megalapozásáig, még mielőtt bárkinek eszébe jutna. Csakhogy Michael a ráismeréssel nem tud mit kezdeni, otthagy csapot-papot-jegyzetet, s inkább visszamenekül Írországból Berlinbe. Bruno középiskolai irodalomtanár, de valószínűleg csak és kizárólag szerelmes verseket tanít a nyiladozó értelmű tiniknek. Életének jelentős hányada azzal telik, hogy gondolatban beteljesítse szexuális vágyálmait.

A két féltestvér egyaránt neurotikus, de amíg Michael csendes, visszahúzódó pasas, addig Bruno rasszista verseket ír táskaírógépjén, és síró csemetéje tejébe váliumot kever. Mindketten magányosak, s a maguk módján megtalálják a kiutat. Michael végül - mintegy 20 év után - összeszedi magát, elmegy a vidéki kisvárosba, ahol felnőtt, és végre szemébe néz a szomszéd lánynak. Bruno nudista táborba megy, ahol megismerkedik élete nőjével: a negyven felé közeledő Christiane bevezeti Berlin orgiáktól hangos klubjaiba, miközben szépen lassan egymásba szeretnek.

Oskar Roehler filmje a magányosság kérdését feszegeti több oldalról. Nagy erénye, hogy nem csak az egyedüllét magányát láthatjuk, hanem azt az elszigetelődést, amely egy ideális(nak hitt) kapcsolatban is bármikor kialakulhat.

Már a színészválasztásnál is jól döntött: Moritz Bleibtreu Ezüstmedve-díjas alakítása példásan összetett: a színész elképesztő energiákkal képes bemutatni egy súlyosan depressziós ember téveszméit, jobb időszakait, majd az ezeket követő hihetetlen mélységeket. Christian Ulmen fegyelmezi a legkisebb rezdüléseit, így Michaelje leginkább egy felnőttbe bújtatott kisfiúnak látszik: a megszeppent, ám mindenre rácsodálkozni kész fiatalember így nem csupán szánalmat, hanem rokonszenvet is ébreszt a nézőben.

A két női főszerepben Martina Gedeck és Franka Potente látható, a rendező a két férfi kvázi-mását mutatja be az ő karaktereiken keresztül. Martina Gedeck A mások életében látható még, előtte évekig nem szerepelt mozifilmben. Nagy kár, hiszen a színésznő mimikájának érzékenysége tökéletesen alkalmas arra, hogy a látszólag vad és érzéki Christiane életének mozgatórugóit legalábbis megsejtsük. Franka Potente visszafogott játékmódjával tökéletesen alkalmazkodik Christian Ulmenéhez. Ezzel olyan elemelt, drámai női figurát teremt, amelyhez hasonlót legfeljebb Grieg Peer Gyntjében láthattunk...