Cheri Cheri Lady

Egy anyakomplexusos tini és a Madonna-korú ex-prosti szerelme sok púderrel, a tinivámpír filmek közönsége felé is kacsintva.

Túl szexi lány
Michelle Pfeiffer alig két évvel korábban már elsírta Paul Rudd apropóján, hogy elmúlt felette az idő, illetve hát igazolta (elsősorban magának), hogy mégsem. Az Anyád lehetnéket jó érzékkel le is adta az rtl klub egy héttel a Chéri premierje előtt. Ott elvált anyukaként mélázott a generációs különbségeken ("Madonnánál ami nekem a Like a Virgin, az neki a kabbalás korszak..."), míg itt egy visszavonult prostituált szerepében igyekszik megbékélni a valósággal: aligha van közös jövőjük huszonéves szerelmével.
A helyszínünk Párizs, valamivel a századforduló (az előző) után, amikor is - ahogy azt a narrációból megtudjuk - a kurtizánok (ej, be szép szó!) megfelelő államférfi-i ágyakban bizony a lényegüknél markolták meg a történelem nagy dolgait, és mint holmi joystickot rángatva irányítottak akár magas politikai viszonyrendszereket. Igaz, Lea nem arról híres, hogy miatta bomlott volna fel a Monarchia, de ugyanakkor a legkevesebb, ami elmondható róla, hogy szakmájában kiváló dolgozó, és hát csodaszép, még ha már nem is húszéves. Nem mintha nem kaphatna meg még így is bárkit. De Lea dolgozott már annyit életében, hogy ne kelljen többé ilyesmin törnie a fejét. Az évek alatt összehízelgett magának házat cseléddel, így nyugodtan töltheti napjait olyan kiöregedett ribancok teadélutánjain, akik valaha feszes óriásmelleiket ma már válltömésként használhatják. Az egyik ilyen Peloux, akinek húsz éve véletlen becsúszott fia épp úgy él, ahogy azt egy korabeli párizsi úri gyerektől elvárjuk, vagyis mulatók és ágyak között danolva vándorolva, sétapálcát pörgetve. Peloux örömmel keríti léha fia mellé Chérit, okkal gondolván, hogy a vén ku... kolléganő majd ráncba szedi a gyereket. De hogy hat éven át tartó szenvedélyes szerelem születik, arra nem számított. Akárhogy is, még ez sem lehet akadálya annak, hogy a korban hozzáillő gazdag - vicces, de szintén egy kurtizán-ivadék - lányt adjon hozzá feleségül.

Alkonyodik
Az alapvető probléma számomra itt magával Chérivel van; túl azon, hogy eleve miért a férfi a címszereplője ennek a történetnek és miért nem a nő, ahogy azt egyébként meggyőződésem, mindenki gondolja is első ránézésre? Rupert Friend itt ugyanis minden, csak nem férfi. Illetve hát az, ahogy azt a joysticktól még félő, de azért már kacérkodni vágyó első gimnazistalányok elképzelik, és hívják életre az igényt az olyan emós vámpírfilmek aszexuális főhőseire, akikkel most épp tele a padlás Újhold-szinten. A vicc, hogy a Chérit tényleg párhuzamba lehet állítani az Alkonyat-féle filmfelfogással: a fiatal Brian Molkóra hajazó főszereplő a nevetségesség határáig sokszor látható félmeztelenül, ráadásul a film döntő többsége tulajdonképpen itt is arról szól, hogyan nem jönnek össze a csajjal.
Sajnos ráadásul nem - a sokak szerint Orlando Bloomhoz hasonlító - Rupert Friend az egyetlen, aki indokolatlan manírokkal igyekszik betömni a mondanivaló hézagait. Valamiért még a legnagyobbak is hajlamosak fejben azonnal színpadi környezetbe helyezni magukat, ha kosztümös történetről van szó, pedig hát el lehetne ezeket a szerepeket játszani harsány mutatványok, véresen romantikus férfitekintetek, és csillagos égboltra merengő női szempárok nélkül is, attól nem lenne kevesebb.

Szeretlek is, meg nem is
Mindezt leszámítva nagy baj nincs a Chéri-vel, az öregecske nő státuszából fakadó poénokat nagyrészt jó érzékkel és ízlésesen csapja le, aki szereti ezt a franciás bohém miliőt, az nem csalódik, egyébként pedig bármennyire is irritáló Rupert Friend túljátszott alakítása, az esetek döntő többségében Michelle Pfeiffer a maga finom és elegáns jelenlétével ügyesen állítja helyre az egyensúlyt, mielőtt még csömört kapnánk. És bár megmondom őszintén, számomra a film első felében átélhetetlennek tűntek az olyan problémák, mint hogy mihez kezdjen fene nagy jólétével a gazdag ficsúr, végeredményben - ismét Pfeiffer érdeme - sikerült egy olyan történetként is befogadhatóvá tenni a filmet, amilyen eredetileg is lenni akart: két szerelmes hol édes, hol tragikus meséjévé. Az ilyet pedig mindig, minden körülmények között szeretjük, aki mást mond, az emós.

Kinek ajánljuk?
- Akit az Alkonyat-saga vitt életében először moziba, de azt már 44-szer látta.
- Aki újranézné az Anyád lehetnéket kosztümös változatban.
- Akinek prostituált az anyja és ebből mindketten jól megélnek.

Kinek nem?
- Akit irritál, ha a színészek túljátsszák a szerepüket.
- Akinek explicitebb szerelmi jelenetek kellenek a függöny mögötti halk sóhajoknál.
- Aki szerint a férfi száz kilónál és szőrös mellkassal kezdődik.


7/10

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu