De hol van Jézus?

Éreztük, hogy Darvasi ideje közeledik. A 2009-es Virágzabálók nagyregény után rengeteg szöveggel látta el az író a különféle médiumokat, legyen az irodalmi folyóirat, nyomtatott vagy online napi- vagy hetilap. Darvasi szerzői működésén jól látszik az a szövegírói attitűd, amely felismerte az online világ jelentőségét. És ez bizony kedvez a tárcaírásnak.

[img id=435002 instance=1 align=left img]A kritikusi, olvasói réteg által könnyedebbnek tartott, csuklómozdulatból működő tárcák mellett azonban fel-feltűnik egy-egy érezhetően nem odaillő, komolyabb ívű novella. Semmiképpen nem célom alábecsülni a Darvasi-tárcák mondanivalójának mélységét a novelláihoz, regényeihez képest, sőt! 

Azzal azonban talán mindenki egyetért, hogy az író is igen tudatosan választja el tárcaírói tevékenységét (Szív Ernő személyében) szépírói munkásságától. Ez utóbbi Darvasinak közeledett az ideje, és a Pálcika, ha elindul mesekönyve után, egyazon évben megjelent a Vándorló sírok novelláskötete is (2012).

Amellett, hogy olvasás közben egy-két történetre ráismerhetünk folyóiratokból, a korábbi kötetek is mozgásba jönnek mind tematikusan, mind az elbeszélői attitűd tekintetében. A Kína visszatér ciklusban A lojangi kutyavadászok Csín Akadémiája tűnik fel, de a szövegek belső testét ismeretlen helyről idézett bölcsességek szakítják meg, amelyek nem mindig illeszkednek a történet menetéhez. 

Ennek ellenére az együttolvasást kínálják fel a befogadó számára, hogy a novella szerves részeiként tekintse azokat. Az ismeretlen forráshoz érdekes módon kapcsolódik az egyik betétben feltűnő, talált könyv, amely üres, lapjai fehérek, mégis értekezni kezdenek róla a tudósok. Mintha ez a misztikus, de organikus ismeretlenség adná Kína erejét, egy olyan hangulati minőséget, amely a Kína-témában írt novellák bázisát jelenti. A bölcsességek, a tanulságos, olykor megmagyarázhatatlan tanulságokkal bíró, miniatürizált narratívák ezt mélyítik el.

Darvasi világa ugyanis tele van rejtélyes eseményekkel, homályos motivációkkal, hiányzó előzményekkel és elliptikus történetekkel. A látszólag elbizonytalanító jegyek ellenére a szövegegyüttes mégis olyan biztos alapokon áll, mint a kínai bölcsességek vagy a bibliai történetek, és ezzel a Kelet-Nyugat transzcendens világpárral az emberiség két ősi mintájához tér vissza. Ez a visszatérés azonban másképpen történik; mintha nem időbeli, csupán hangulati, szimbolikus utazásról volna szó. Mintha a történetek narrátorait vagy szereplői elbeszélőit léptetné ebbe a világba, és onnantól fogva minden működik magától.

A szerelem és a halál témaköre továbbra is meghatározó a Darvasi-prózában. A kettő egymáshoz való viszonya melankolikusan tragikus történeteket szül az első egységben. Az Édenkert fejezetcím rögtön bekapcsolja a bibliai jelentéshálót, párbeszédbe lépve olyan motívumokkal, mint a kert és a fa. A fa mint az édenkerti bűn helyszíne az első novella tragédiájához vezet. 

A nő hiába ismétli szerelmének, hogy vágja ki a kerti fát, nem tesz eleget kérésének, végül a fa megmagyarázhatatlan vonzása, hívása a nő öngyilkosságához vezet, felköti rá magát. Sajátos, ahogy más történetek, bibliai szálak beleíródnak a novellákba. Mintha már csak a következményekkel találkoznánk, s valahol máshol kellene keresnünk az okokat. A férfi azért nem cselekszik, mert nem érti, vagy mert nem emlékszik, hogy a fa a bűn és az örökre szóló tragédia helye. Az élet és a halál között misztikus, sérülékeny a határ. A testiség pedig nem feltétlen az evilági élethez kapcsolódik.

[img id=435004 instance=1 align=left img]A kötet legizgalmasabb része a Holm-féle előadás és a Jézus-manökenek ciklus. Ez utóbbi lehetne mindkettő gyűjtője is; érzékletes cím, jól illeszkedik a mondanivalóhoz. A manöken abban az értelemben szerepel itt, hogy valakit modellez, valaki helyett áll, annak hasonmása. 

Ez alapján a novellák szereplői jézusi karakterekként is értelmezhetővé válnak. A helyettesítés koncepcióját egyébként Turi Tímea használja Darvasi prózája kapcsán, ami termékeny interpretációs lehetőségeket hív elő. E két fejezetben Jézus sosem jelenik meg közvetlenül beszélőként. Személye hiányt képez, a narráció, a szereplői elbeszélés vagy materiális helyettesítők (vér, kereszt, szög, sír) révén írható körbe. 

Júdás című novellában külső narráció működik, mégis Júdás szemén keresztül látjuk az eseményeket, Jézus csupán mellékszereplő, és sosem lépünk az ő nézőpontjába. A Peppo, a Jézus-manöken történetében közvetlenül is krisztusi hasonmással állunk szemben. Peppót ugyanis a festő Jacinto modellként használja a szenvedő Jézus megfestéséhez. Az „éppen ilyen volt ő is” és „a megváltó Peppóra hasonlít” sorok megfordítják a hasonlítás útját, felcserélik a modellt a modellezővel, és ennek még egy képi reprezentációját is mozgásba hozza a novella, vagyis Jézus többszörösen helyettesítetté válik.

A kötetszerkesztés, -kompozíció mindenképpen dicséretet érdemel. Ugyanis a szövegek képesek együtt mozogni a köréjük épített utaláshálókkal, motívumokkal. A helyettesítés kérdése, a fizikai jelenlét és hiány kettőssége pedig a novellák belső összetettségét, motivikusságát növeli. Ennek különös összeérése a kötet hátulján önmagában olvasható mondat: „Akkor vagy, ha hiányzol!”

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu