"Mongol". Ez az a filmcím, amire garantáltan nem zúdulnak felajzott tömegek a mozikba. "Feliratos német-kazahsztáni-orosz-mongol filmdráma, 120 perc", ettől még a maradék néhány nézőjelölt is elretten. "Temüdzsin története a XII. századból", most fordulnak ki a jegyszedők az üres teremből. Pedig szép és érdekes film ez, és nem minden tanulság nélkül való. Én a Dzsingisz kán címet adtam volna neki, és minden, a széthúzásra buzdító honfitársammal megnézetném.
Hogy ki volt Temüdzsin, vélem, nem sokan tudják, hiszen amikor megismerte és félni is megtanulta nevét a világ, már Dzsingisz kánként emlegették. Ő hozta létre a Mongol Birodalmat, amely a világtörténelem leghatalmasabb összefüggő területű birodalma volt a középkorban. Elfoglalta Ázsia legnagyobb részét, beleértve Kínát, Oroszországot, Perzsiát, a Közel-Keletet és Kelet-Európát.
Temüdzsin kilenc éves a film első kockáin, apja arát választani indul vele. "Arca olyan sima legyen, mint a sós tó, szeme keskeny, mert a nagy szembe költözik a gonoszság, lába vastag, az szerez örömet az urának." Ezekkel a jó tanácsokkal indítja fiát a sorsdöntő eseményre apja. Temüdzsin hát a felsorakozó kislányok lábát nézi csak, s akié a legvastagabb, ott megáll. A választott, Börte életre-halálra szerelem. Innen, a gyerekcipőktől az árvaságon át az üldözött sorsig, vértestvéri szerződésig, annak felrúgásán át a rabszolgaságig kanyarog az út, s ível megállíthatatlanul véren, könnyön, gyilkoláson át a világuralomig. "Egyesítem a mongol törzseket azon az áron is, hogy mindenkit kiirtok, aki ellenáll." Ez az elv vezérli Temüdzsint. Emlékeztet arra a Karinthy-novellára, amelynek hőse a nyuszit megsimogatni vágyásában a kergetésbe belevadul, szinte az ölésig jutva sziszegi végül: hát nem érted, hogy én csak meg akarlak simogatni? "Béke lesz itt, egység és törvény, ha belegebedtek is." És lett. Mert egységben az erő.
