Égenjárók

  • - kg - / Mancs

Hol vagyunk? Egyfelől az animék kedvenc tartózkodási helyén, egy szépen táguló alternatív univerzumban, másfelől mélyen Mamoru Oshii életművében. Előbbi arról ismerszik meg, hogy az aggodalmárok minden fenyegető jövőképe és népszerű öszszeesküvés-elmélete valóra vált; országok helyett rivális nagyvállalatok háborúzgatnak egymással, a pilótafülkékben örök fiatalságra programozott koravén kamaszok kezelik a kormányt, földet érve pedig életük hiábavalóságáról morfondíroznak. Mamoru Oshii munkássága a bassett houndok iránti elfogultságon túl a Ghost in the Shell kultuszáról (is) híres, mely mindmáig beragyogja az életművet. E fényes és áhítatra kötelező ragyogásban szlalomozik az égen néhány élet-halál harcot folytató high-tech harci kávédaráló - céges repülő valamennyi, ahogy nagyjából minden céges ebben a jól festő világvázlatban. Amilyen energikusak a légi csaták, oly enerváltan folyik az ügyintézés odalent; ólomlábon cammog előre az idő, a pilóták és pilótanők mintha valami kimondatlan, de egyre súlyosbodó bizonyosságot sétáltatnának (csak a Bassett Hound battyog szabadon). Inkább érdekes, mintsem idegesítő ez az animációs köldöknézés (ilyen animeválaszték mellett persze nem kunszt egzotikusnak tűnni), s ha a látványosan alulrajzolt élőlények hajlamosak is szócsőként viselkedni (és pisztolyt szorongatva szeretkezni), túlságosan nem lehet neheztelni rájuk. Kecske-káposzta helyzet a mátrixban: azoknak is jó, akik az életmű felől jönnek, de azok sincsenek kiküldve, akiknek nincs meg az összes megfejtés.