Ellenfelek

Egy koreai akciófilmre (hogy mitől thriller a műsorfüzetben, azt nem tudom) nem váratlan fordulatokért, a csavaros forgatókönyvért ül be az ember. A már délelőtt részeg, megcsúszott gyilkossági nyomozót szökés közben, túszként hurcolja magával az ártatlanul rendőrgyilkossággal vádolt volt bandatag. A véres ámokfutás közben a páros előbb párszor péppé veri egymást, aztán összebarátkoznak, végül pedig együtt esnek neki a rossz arcoknak, miközben egyfolytában fröcsköl a vér és az üvegszilánk. Nem lövöm le a poént ha elárulom: a kiégett, alkesz rendőr és a nagyszívű volt maffiózó macsó párosa annak rendje és módja szerint lenyomják az árvaháznak álcázott bűnszövetkezetet, a velejéig gonosz maffiafőnökkel Cho Min-Ho-val az élen. A pörgős, agresszív moziban közben a rendőrség és a gengszterek is őket üldözik.

Az évente több tucat hasonló moziban elhasznált, erőszakos-szentimentális sztorit sok humorral, vicces beszólással, és még több pörgős akciójelenettel teszi fogyaszthatóvá a rendező: a lőfegyverek mellett ököllel, feszítővassal, késsel, karddal aprítják egymást nehezen megkülönböztethető fiatal ázsiaiak, úgyhogy könnyen elveszíthetnénk a fonalat, ha a történetvezetés nem volna ennyire sablonos. A távol-keleti filmekben szinte kötelező mélyebb mondanivalóval szerencsénkre ez a mozi nem bíbelődik túl sokat, a karakterek kedvesen debilek, a kaszkadőrmutatványok hajmeresztőek, a látványvilág jól eltalált. Az Ellenfelek nem lesz maradandó klasszikus, de egyszer mindenképp érdemes megnézni a műfaj kedvelőinek.