Ezek a rajongói plakátok sokkal jobbak, mint a hivatalosak

A stúdiók csak ritkán erőltetik meg magukat, ha plakátot készíttetnek egy filmhez: kupacba teszik az agyonfotosoppolt szereplőket, aztán ezzel el is intézték a dolgot. Ám a rajongói plakátok között csomó zseniálisat találni.

Drágán add az életed

Míg egy promóciós jellegű, hivatalos plakátot a film bemutatója előtt tesznek közzé, addig a rajongói alkotások legfőbb hátulütője, hogy a film ismeretében készülnek, így zömmel pusztán felidézik azt, a legjellegzetesebb motívumait gyúrják össze egy szellemes kompozícióba. Ez a Die Hard plakát kétségkívül zseniálisan foglalja össze Bruce Willis klasszikusát, és tényleg csak a sztorit ismerve hatásos igazán. Tegyük hozzá, hogy az eredeti plakátok - az óriási Willis pisztollyal vagy anélkül, és némelyik változaton a háttérben a lángoló Nakatomi-torony - nem valami érdekesek.

 

Interjú a vámpírral

Ismét egy tökéletes összefoglaló, a divatos minimalizmus jegyében, ám ehhez is szükséges a film ismerete. 

 

Amelie csodálatos élete

Az eredetin a címszereplőt láthatjuk, amint sajátosan mosolyog. Azért ezt a szót használom - sajátosan -, mert Jean-Pierre Jeunet filmjét kétféleképpen nézhetjük: az egyikben Amelie örömet csempész a szereplők életébe, míg a rosszakat megbünteti, a másikban pedig egy beteg nő mesterkedését láthatjuk, amint a saját kényszerképzeteit erőlteti rá a környezetére, ha kell, erőszakkal, és az sem okoz számára problémát, ha őrületbe kell hajszolni valakit. Az alábbi plakát a színes meseszerűséget foglalja össze, míg a második a film legnagyobb ötletét, a világjáró törpét emeli ki.

 

Ponyvaregény

Nehéz hatásos minimalista képet készíteni, hiszen úgy kell stilizálni, hogy mindenki azonnal láthassa, miről is van szó, és persze hatásosnak kell lennie. Tarantino kultfilmje azonban annyira ikonikus, hogy számos motívuma bevonult a köztudatba - ki ne ismerné fel a két szószátyár bérgyilkost pusztán a hajukról-bajszukról? 

 

Ez akár a '70-es, '80-as évek Magyarországán is készülhetett volna, hiszen akkoriban képzőművészeti ihletésű plakátokkal kísértek egy-egy filmet. Némelyiknek közük sem volt a nevezett alkotáshoz, egyszerűen csak jól - vagy furán - néztek ki. Ez a Marsellus Wallace tarkóját ábrázoló kép a Ponyvaregény egyik kedvenc rejtélyét emeli ki, ami számos értelmezést szült. (Lásd mi van az aktatáskában?)

 

A remény rabjai

Lássuk be, mindkét plakát aljasul spoileres, de aki még nem látta volna A remény rabjait, vessen magára. 

 

Totoro - A varázserdő titka

Miyazaki csodálatos rajzfilmjéhez gyönyörű plakát dukál: szintén minimalista, és fantasztikusan visszaadja a film hangulatát, harmóniáját. Azt hiszem, e válogatás darabjai közül ezt feltétlenül kitenném a falamra.


Hátsó ablak

Egy társasház keresztmetszete a '60-as évek modorában - kell ennél jobb összefoglaló az ágyhoz kötött James Stewart kukkolós nyomozásához?

 

Ollókezű Edward

Zord várkastély a vidám színű egyenházikók fölött - remekül ütközteti a két világ tökéletesen eltérő hangulatát, ahogy a film mesés jellegét is bemutatja. Persze promóként fabatkát sem érne, de ügyes plakát ez.

 

Grease

Sandy "bekeménycsajosodása" és az azt követő nóta a film egyik legemlékezetesebb része - és mekkora ötlet, hogy ezt egy bőrnadrágos lábbal és egy elnyomott csikkel tökéletesen fel lehet idézni? 

 

Robin Hood

Válogatásunk utolsó darabja egyszerűen csak aranyos, ezt is örömmel kiakasztanám a falra.