Londonba akkor tért vissza amikor egy két éves periódusra megnyilt Simon Rogan londoni étterme a Roganic, ahol már Ben volt a főszakács. 2013 elején saját céget alapított, Creative Belly Limited néven, ahol főszerepet kap Ben izgalmas, művészi, kreatív munkássága bármilyen eseményről is legyen szó. 2015-ös tervei között szerepel saját éttermének megnyitása Londonban és Ben szeretné befejezni első szakácskönyvét.

Laufer Judit: Szia Panna!
Balázsy Panna: Szia Judit!
L. J.: Interjú?
B. P.: Bizony! Mindketten kérdezünk is és válaszolunk is. Én kezdem. Mikor lesz a következő Globalista Konyha vacsora?
L. J.: Június 24-25-én lesz Csopakon és Június 27-28-án Budapesten a Kapucinus utcában egy titkos kertben. Rossz időre gondolni sem akarok, de szerencsére akkor sem marad el, mert vannak belső helyiségek is, hangulatos borospincék...

B. P. : Ki lesz a szakács?
L. J.: Ben Spalding, akiről még most is alig hiszem el, hogy itt lesz. Eszméletlen jó éttermek konyháiban dolgozott. Volt olyan is, ami akkor kapta meg a Michelin csillagot, amikor éppen ő is ott volt.
 

B. P.: Hogy találtál rá?
L. J.: Amikor visszafelé jöttünk Budapestről Londonba Josh (az első séf aki Budapesten főzőtt) említette meg, hogy ő is volt egy pop up vacsorán, amin nagyon furán érezte magát, mert igazi élmény volt és úgy érezte, hogy a saját főzőtudományán van még mit csiszolnia. Mindig keresem az újat, az ismeretlent, így amikor beütöttem a nevét a Google keresőbe elég gyorsan rátaláltam a magasztaló cikkekre és persze arra is, hogy mikor és hol lesznek a következő vacsorák. Gyorsan megvettem a jegyet és el is mentünk hozzá vacsorázni. Akkor éppen az volt a helyszín, ahol te is voltál, Dél-Londonban a magasított metró alatt az egyik árkádban.

B. P.: Egyedülálló élmény volt, az biztos. Ötpercenként dübörgött felettünk a metró. Téged mi fogott meg?
L. J.: Nagyon hangulatos volt az egész. Nem szupertrendi a hely. Sőt! De a gyertyák különösen kellemes hangulatot teremtettek, ott főztek tőlünk egy karnyújtásnyira és olyan meglepetésszerű kombinációkat ettünk, amit még soha. Talán a legjobb példa a füstölt tojássárgája, amiben semmi hókuszpókusz nincs, csak éppen így még nem kóstoltuk. Ben híres arról, hogy nem követi a hagyományos, megszokott menürendet, mint az előétel, főétel stb., hanem egy „ételláncot“ állít össze ami néha akár eléri a 20 fogást is. Amikor én voltam, kb. 16 féle étel volt, de ha jól emlékszem 14 félét ettünk amikor te is ott voltál. Jól végiggondolt menü volt, maximálisan figyelembe véve szinte bármilyen diétát.

B. P.: Ha jól tudom, most is nehéz belőle kihúzni a részletes menüt.
L. J.: Nagyon! Azt hiszem egy kicsit tudatos is. Szereti a meglepetéseket. Azt gondolja, hogy ez egy fix menü, és azért jönnek hozzá, mert tudják, hogy tud főzni, akkor szerinte meg kell bíznia benne a vendégeknek, és mindegy, hogy ez most cékla kecskesajttal, vagy édeskömény mentával, mert mindegy mik a hozzávalók, csak a végeredmény a fontos, az ízek harmoniája. Azt hiszem ez nagyon új itthon és nagyon bízom benne, hogy elég nyitottak és kiváncsiak erre az emberek.

B. P.: Tudod már honnan szerzed be az alapanyagokat?
L. J.: Biztos, hogy helyi alapanyagokat használunk majd. Csopakon kezdünk és a Szent Donát Pincészetnek nagyon jó kapcsolata van a helyi beszállítókkal. Egészen más íze van a zöldségeknek, gyümölcsöknek, ha azokat éretten szedik le. Nagyon örült amikor felhívtam a figyelmét arra, hogy Magyarországon éppen meggy és cseresznye szezon van, amikor ott leszünk. Londonban meggyet én még csak szárított verzióban láttam. Izgalmas lesz, hogy mit kezd vele. 

B. P.: Miért lesz más ez a 2x2 alkalom?
L. J.: Ezek lesznek az első vidéki és az első mobilkonyhás vacsorák. Az egész sokkal több utazással jár, nehezebb beszerzéssel, mert ha valami hiányzik Csopakról nem tudunk kiugrani a Nagycsarnokba.

A Kapucinus utcában meg fel kell építeni mindent, hiszen csak a helyszínt kapjuk. Kicsit talán túl izgalmas is az egész, bár az én fejemben már összeállt a kép. Itt át is veszem a kérdezést. Hogy szerezted a mobil konyhát?

B. P.: Egyszer közétkeztetési kerekasztalt vezettem a Miele bemutatótermében, melyet a Gondolkodj Egészségesen! ovis alapítvány szervezett. Ott ismertem meg a Miele nyitott, rugalmas és nagyvonalú vezetőjét.
 

L. J.: Nagyon szkeptikus voltál a Kapucinus utcával kapcsolatban. Mitől változott meg a véleményed?
B. P.: Amikor megláttam ezt a gyönyörűséget, nem volt kérdés, hogy a sok nehézség ellenére ott kell megrendezni az eseményt. Akkor dőlt el bennem, amikor megláttam, Ben Spalding olyan ember, aki szeret a vendégei közelében lenni, élvezni fogja, hogy egy pajtába beállított mobilkonyhában főzhet mindenki szeme láttára.

L. J.: Miért megyünk vidékre? Miért Csopak?
B. P.: Először is, mert nyár van, ideje elutaznunk. Másodszor is azért, mert a Szent Donát Pincészetnek olyan terasza van, amiről belátni az egész Balatont, varázslatos hangulata van, és Kovács Tamás tulajdonos rögtön megszerette a Globalista Konyhát.

L. J.: Úgy láttam, hogy szereted a vacsorák alatti nyüzsgést! Így képzelted?
B. P.: Ahogy Te jobban szeretsz a konyhában alkotni, úgy én jobban szeretek nyüzsögni a vendégek között, beszélgetni velük, bármilyen igényüket, kérésüket a lehető leggyorsabban igyekszem teljesíteni. Mindig sejtettem, hogy élvezném a maitre’d feladatkörét.

L. J.: Mi a legnehezebb a vacsorák lebonyolításában?
B. P.: Mindegyik alkalom más, a kihívások is különbözőek. Ezt nagyon szeretem, mert tényleg nincs két egyforma esemény. Nem könnyű az ülésrendet összeállítani, és bevallom, néha nem is sikerül összeraknom a neveket az arcokkal.

L. J.: Gondoltad volna, hogy ilyen sok előkészület kell egy-egy este lebonyolításához?
B.P.: Egy barátnőm csodálkozott is: mit kell ezen ennyit dolgozni? Kell egy étterem, egy szakács és kész. Hát, ez nem egészen így van. Sok vele a munka, de őszintén hiszem, csak annak a munkának érik be a gyümölcse, amire nagyon sok energiát és lelkesedést fordítunk.