Harry Potter-light

Nevezhetjük koppintásnak, finomabban gyökérkeresésnek, de tény, hogy határozottan úgy tűnik, minimum két mozgóképre erősen hasonlít az Ébredő sötétség: az 1981-82-es Időlabirintus (Into the Labyrinth) című angol tévésorozatra és a Harry Potter-filmekre.

Utóbbiak tekintetében olyan, mintha a Weasley család önálló mozi-lehetőséghez jutott volna. Az előbbire valószínűleg csak a "legelvetemültebb" fantasy-fanok emlékeznek, nekem például határozottan bearanyozta gyermekkori vasárnapjaimat a délelőtti szorongásos-pszichedelikus élmény, amikor egy Rothgo nevű amnéziás (kb.) varázsló és három eltévedt kölyök utazott az időben, hogy magára találjon, és az aktuális világot félórában megmentse.

A Susan Cooper-regény nyomán készült Ébredő sötétségben hősünknek, a karácsonyi ünnepkör közeledtén az éppen tizennegyedik születésnapját betöltő Willnek (Alexander Ludwig) másfél órája van, hogy mindezt megcselekedje. Merthogy nem átlagos tinédzser (íme, egy kis Potter-párhuzam), hanem a "fény harcosa", akinek hat, az időben szanaszét szórt jelet (talizmánt) kell megtalálnia, mielőtt a sötétség küldötte (Christopher Eccleston a Ki vagy, doki? című sorozatból) megkaparintja azokat és az így megszerzett szuperhatalmával az emberiségnek igen csak szomorú sorsot szánna. A viaskodó feleket - sötétség kontra fény - mindkét oldalon segítik, egyfelől varjak és kígyók serege, meg egy boszorkány, másfelől a tűz és egy időntúli "vének tanácsa". Az első számú támasz persze a család, a Stantonok, és persze arra is fény derül, Will nem véletlenül az, aki (újabb Potter-analógia).

David L. Cunningham (Soha többé háborút!) filmje csak abban az esetben működik (gyakorol ránk hatást), ha modern, cinikus énünket elnyomjuk, teljesen átengedjük magunkat a mesének, és nem akadunk fenn a nem egyszer blőd párbeszédeken és fordulatokon. (Megjegyezzük, hogy szerencsésebb lett volna másképp fordítani a "you are the seeker" hangzatú mondatot - oké, nem tudjuk, hogyan -, de bennünk a "te vagy a jelkereső" szólás kapcsán egy erősáramú szerelő képe ötlött fel.)

A filmmel inkább az a baj, hogy túlságosan hosszú időt áldoz az előkészületekre, a látványosnak ígérkező akciójeleneteket meg hajlamos elmismásolni. Mindamellett, hogy a népes Staton família erősen emlékeztet a Weasley családra (a házuk is), tulajdonképpen örülünk, hogy újabb hétköznapi polgárokról derül ki, hogy értünk remegnek, még akkor is, amikor az utolsó tányér levesüket kanalazzák.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu