Ferencz Győző, hazánk legnagyobb Radnóti-kutatója, az életmű kiváló ismerője, akinek Radnóti Miklós élete és művészete című 800 oldalas kötete 2005-ben jelent meg.

Nem véletlen, hogy éppen ő gondozza azt a kéziratot, amelyről eddig sem a szakma, sem az olvasóközönség nem tudott, és amely a Jaffa Kiadónál lát napvilágot idén decemberben.

A sajtótájékoztatón Ferencz Győző elmondta, hogy 3 millió karakternyi anyagról van szó, amelyre véletlenül bukkant rá, amikor Gyarmati Fanni lakásán járva Radnóti-dokumentumok után kutatott. 

Először 2003-ban olvasott belőle hatvan oldalnyi gépelt szöveget, amelyről a költő özvegye azt mondta, hogy csak halála után jelenhet meg. Később Gyarmati Fanni megkérdezte az irodalomtörténészt, nem akarja-e elolvasni az egészet. Ekkor került elő az ágyneműtartóból 10 gyorsírással írt napló és 4 füzet, amelyet Fanni a hetvenes években egy volt tanítványa segítségével le is gépeltetett. Tulajdonképpen haláláig dolgozott a szövegen, amely az 1935 és 1946 közötti időszakot öleli fel.

Híres írók naplói többnyire az utókorra tekintve íródnak, ám Gyarmati Fanni azért kezdett naplót írni, hogy megörökítse férje, Radnóti Miklós életét és mindennapjait, és később fel tudják eleveníteni történeti pontossággal a régi időket. Nem irodalmi igénnyel látott hozzá, így nem nevezhető irodalmi alkotásnak, ugyanakkor épp ettől válik különlegessé, hiszen az ereje elsősorban a kíméletlen őszinteségében rejlik.

A fiatal Gyarmati Fanni a naplót legalább hetente egyszer vezette, többnyire este, lefekvés előtt az ágyban. Ferencz Győző elmondta, hogy a szövegen nem változtatott, nem javított, a benne található stilisztikai hibákat érintetlenül hagyta, de ezzel együtt is világos, érthető a szöveg, és aki felveszi a ritmusát, annak különösen izgalmas élményt nyújthat.

A szöveghez lábjegyzetek is járulnak majd, amelyek a naplóban található nevek és történelmi események pontos magyarázatát szolgálják. A napló főszereplője a szerző mellett természetesen Radnóti Miklós, akinek kirajzolódik hétköznapi élete és alkotói pályája. Képet kaphatunk belőle szakmai és barátai kapcsolatairól, a feleségével közös életükről és irodalmi műhelymunkájukról, a korabeli irodalmi életről, amelynek részesei voltak. Ennélfogva a napló főként irodalomtörténeti jelentőséggel bír.

Ugyanakkor egy fiatal nő önarcképe is, akinek 23 éves korától egészen komoly részletességgel betekinthetünk a mindennapjaiba, az egészségügyi és szexuális problémáktól kezdve az ügyes-bajos háztartási elfoglaltságokig. Így a napló működik nőirodalomként is. Mivel Fanni egyben üldözött is volt, akinek zsidósága miatt bujkálni kellett, férjét pedig ugyancsak származása miatt kivégezték, ezért a kötet a holokauszt-irodalom egyik fontos dokumentumának is tekinthető.

A naplók általában határozott írói szándékkal jönnek létre és többnyire nincs tervezett végük, hanem megszakadnak, Gyarmati Fanni naplójának mégis van eleje és vége.

A naplóírás ötletét az adta, hogy férjével közösen kaptak egy határidőnaplót, amely végül Fannié lett, ebbe kezdte írni az első feljegyzéseket. A napló pedig Radnóti újratemetését követően zárul, és azzal végződik, hogy Fanni egy évekkel korábban félbehagyott regényt újra olvasni kezd – vagyis a regény olvasásának folytatása lesz a napló vége.

Bár Gyarmati Fanninak sohasem voltak írói kvalitásai és ambíciói, a napló olvasása során felfedezhető egy jól látható alkotói ív: míg a szöveg első felében inkább csak rögzít, később egyre többször ábrázol és értelmez, így a szerző lényegében íróvá válik a napló végére. Ferencz Győző szerint különösen az utolsó évek leírásai megrázóak.

Gyarmati Fanni naplója nemcsak a Radnóti Mikós élete és költészete iránt érdeklődő olvasók figyelmére tarthat számot, hanem egy különös sors, egy tragikus történelmi kor és egy személyes trauma lenyomata is egyben. Megjelenése valószínűleg az idei év egyik legnagyobb irodalomtörténeti eseménye lesz. Várjuk.