Lélekzene és szinkronkatasztrófa

Kortárs Online

Kétségbeejtően közepes nyári filmszezonban járunk. Amit beharangoztak, hogy szuperjó lesz, és még annál is jobb, az közepes vagy mégsem annyira szuper, amit be sem harangoztak, az meg pont olyan jellegtelen és átlagos, hogy egyszer rendben, megnézzük, mert nincs mást nézni, de nem ültet fel az érzelmek hullámvasútjára. Éppen ezért tudunk őszintén örülni egy olyan tisztán egyszerű, romantikus-zenés másfél órának, mint a Begin Again, mely a butácska magyar fordításban Szerelemre hangszerelve címen taszít majd el sokakat. De a magyarításról lesz még szó bőven, egyelőre lássuk, mit tartogat nekünk az Egyszerrel ismerté vált John Carney.

Nagyjából ugyanazt kapjuk, mint előző filmjében: ezúttal is a zene és a szerelem kettőse vetekszik a nézők szeretetéért, hasonlóan ízléses és őszinte tálalásban. Újdonság vagy meglepetések után nem érdemes kutatni, sok ismerős fordulatból és drámai helyzetből áll össze a forgatókönyv. Greta tehetséges fiatal zeneszerző, aki karizmatikus szerelmével, Dave-vel (Adam Levine a Maroon 5 együttesből) írja a személyes, közös dalokat. A férfi remek előadó, hamar felfedezik és sztárt faragnak belőle, miközben Greta lassan kikopik a körülrajongott férfi életéből, és kétségbeesetten egyedül marad New York forgatagában. Aztán találkozik egy éppen munkanélküli zenei producerrel, aki közös munkát ajánl neki. Greta vonakodik elfogadni a lepukkant férfi bizonytalan ötletét, ám jobb híján mégis beadja a derekát, és nekiállnak, hogy a lány kezdetleges számaiból valódi melódiákat faragjanak utcazenészekkel, iskolai zongoristával, amatőr technikával. Megszületnek a dalok, kavarognak az érzelmek, a közös munka közös élményeket szül, közös emlékeket, melyek összekapcsolnak két embert…

Ebben az egészen kedves, már-már régimódian építkező, romantikus zenés moziban minden a megszokott helyén van. A dalszövegek és a melódiák adják a film motorját, rajtuk múlik szinte minden: erősen kell megszólalniuk, el kell jutniuk a néző lelkéig, mert nincs rosszabb, mint az ihlettelen, öncélú zenebona. Szerencsénkre jól megírt, személyes dalok tagolják remekül a filmet, és lüktetnek benne, míg el nem jutunk az utolsó fantasztikus szerzeményig, mely valódi tetőpontként szolgál, melengeti a romantikusok melengetésre vágyó lelkét, könnyed könnyeket csal a szemekbe – az év eddigi legjobb filmes slágere. A zeneszámok között pedig hétköznapi-esetlen humor, pár egészen jópofa szituáció és a karakterek késztetnek folyamatos mosolygásra.

Keira Knightley meglepően visszafogottan és nagyrészt természetesen játszik, végre nem csak drámai szenvedőként látjuk, majdnem elhisszük neki, hogy zeneszerző és érző lelkű előadó. Majdnem elhisszük, hogy átlagos angol lány, elveszve New Yorkban – és nála ez a majdnem is igen nagy dolog. Mark Ruffalo egyik legszerethetőbb szerepében tűnik fel zenei producerként, olyan természetes és játékos, mackós és rendetlen, hogy eszünkbe se jut, hogy a zöld óriássá alakuló Hulk megformálóját látjuk a Bosszúállókból. Lelkesedése, rendetlen erőfeszítése, ügyetlen játszmái bevonják a nézőt a cselekménybe. Adam Levin pedig ott van, jól néz ki, remekül énekel – ennyi a dolga, és ennyit teljesít is.

Nem hagyhatjuk szó nélkül a magyar fordítás katasztrofális eredményét. Zenés, felnőtt közönségnek szánt filmet szinkronizálni pofátlan ötlet, pláne, ha lelketlen és sablonos a szinkronszínészek munkája. Csoda, hogy így is működik a mozi. Kár, hogy nem hallhatjuk Knightley brit akcentusát, a feketék jellegzetes dallamos hanghordozását vagy Adam Levine beszédhangját. A dalszövegek fordítása is szinte megalázza az eredetit – összecsapott, tucatmunka egy szerethető, személyes moziban. Sokan forgolódtak székükben, mikor Greta magyarul szólalt meg első fellépése előtt…

Az Egyszer jobb film volt, semmi kétség, de ez nem jelenti azt, hogy az igényes popzene és a romantikus városi mesék kedvelőit ne varázsolna el a Begin Again. Meglepően felüdít, megmosolyogtat, egyszerűségével sokak személyes élményeihez kapcsolódik – egy kicsit minden szerelmes megtalálhatja magát benne. Bárcsak megtartaná jó szokását John Carney, és pár évente leforgatná aktuális zenés szerelmes filmjét – zeneszerető szerelmesek mindig lesznek.

Pontszám: 8/10

Kövessen minket a Facebookon!