Önmagában a szerelem...

  • Hanula Zsolt Péter / PORT.hu

Nincs akkora botrány, mint hittük, szerelem és szenvedély van, ha ezzel beéri a néző. Meg egy csodálatos filmmel.

...nem mindig elég

Nem hiszem, hogy létezik ma még olyan, hogy egy film "nagy port kavart", mert ugyan mivel? Homoszexualitás? Gyilkosság? Politikusok női ruhában? Eléggé magasan van már az ingerküszöbünk ahhoz, hogy ne akadjunk meg holmi explicit szexjeleneten, legfeljebb kritikusan vizsgáljuk meg, hogy már megint a művészfilmmel takarózik valami vén kéjenc, vagy tényleg helye és lényege van a nemiség ilyen nyílt ábrázolásának. Érthető persze, hogy az idei Cannes-i fesztivál után sokaknak jól esett leírni a botrány szót, mi ennél tartsuk többre magunkat. Még ha Abdellatif Kechiche valóban erős anyagot is vitt magával a szemlére. Az Adéle élete azonban mindenek előtt egy hihetetlenül erős érzelmeket bemutató szerelmi dráma, s kizárólag ezért kaptak helyett benne szexuális aktusokat többé-kevésbé nyíltan ábrázoló részek. Hiszen jó esetben egyikből következik a másik. Ilyenformán minden egyes ágyjelenet erről a rendkívül vehemens és érzéki kapcsolatról igyekszik még többet elmondani, ezt hivatott még inkább nyomatékosítani. Hogy ők ketten imádják egymást. És hogy ez nem feltétlenül elég.

[img id=507635 instance=1 align=left img]Szerelmesfilm

Az Adéle élete már címében is két fejezetre oszlik. Az első a gimnazistáról szól, aki még csak felfedezi saját szexualitását, rájön, hogy inkább a nők izgatják, különösen egy kék hajú csodabogár a szomszéd iskolából. Erre az egész kívülállóságról egyébként épp csak annyi szó esik, amennyi kétségtelenül elkerülhetetlen, hiszen tinédzserkorban az ilyesmi még elég jó alapot ad gúnyolódásra. Látjuk kettejük különböző hátterét: míg Adéle szülei előtt természetesen titkolják kapcsolatukat, addig Emma családja teljesen természetesen fogadja az udvarlót. És itt a természetesen szón van a hangsúly. Mint ahogy az egész film koncepciójában jelen van, hogy esze ágában sincs olyan kínosan didaktikus jelenetekkel vadászni a hatást, amelyekből tanulságként leszűrhető, hogy a leszbikusok is esznek spagettit/hordanak szemüveget/folyik a taknyuk. Ez Kechichénél nem téma. Ő egy szerelmi drámát mesél el, amely ugyanúgy játszódhatna hagyományos férfi-nő leosztásban is. Bár így valóban kap némi plusz árnyalatot. (Kéket.)

Megszokja lassan, hogy horkolok

Az Adéle élete 2. fejezete ugyanis már a naplementében ellovagolt fiatalokat évekkel később mutatja meg, túl a fiatalos szenvedélyen, az együttélés langyában, a kialakulóban lévő konfliktusok idején. Számomra elég csálé lett az a bulijelenet, amikor Adéle elkezdi kívülállónak érezni magát Emma barátai között, akik kétpofára tolják a bölcsész-bullshitet. Ez egy klasszikus toposz párkapcsolati filmeknél, már ezért is méltatlan az Adéle életéhez. Ráadásul különösen erőltetett lett, ahogy Emma vendégeivel összevitatkozik két kortárs festő stílusán, miközben a főhősnő frusztrálva pislog. És ha már elérkeztünk a cikk kötekedős szekciójához: monumentalitást sejtet a három órás játékidő, ám a legtöbb jelenetet épp kétszer olyan hosszúra hagyták, mint amennyi idő alatt kényelmesen felfogja az ember, mi történik benne. (Táncolnak. Ok, értem, lapozzunk.) Illetve a kamera végig Cannes-kompatibilisen arcba mászó és zaklatott, amit én egy picit már unok, de persze szíve-joga az alkotónak, ha úgy érzi, ennek funkciója van.

Vegyük komolyan

Bár nyilvánvalóan az Adéle élete megközelítőleg sem jutott volna ekkora publicitáshoz a szexjelenetek nélkül, kicsit sajnálom, hogy ilyen hangsúlyosan erre terelődik a téma mindahányszor a filmről értekezünk. Mert azért e mögött tényleg több van. A címszereplő Adele Exarchopoulos minden pillanatában káprázatos, s ez elsősorban nem is gyönyörű alakjának, hanem a közönséget megbabonázó játékának érdeme. Ötösével nézném a filmjeit, mióta kijöttem az Adéle életéről, akkor is, ha feltehetően azok közel sem ilyen finoman kimunkált alkotások. Léa Seydoux ismertebb név, ám egy lépéssel itt elmarad kolléganője mögött. Vagy boldog, vagy őrülten dühös, mindkét esetben kifejezetten jól játszik, de közel sem jut neki annyi lehetőség, mint Exarchopoulosnak. Ő ugyanis hol kétségek között gyötrődő, ide-oda hajló tini, majd fiatal felnőtt, hol a másikat ujja köré csavaró szexistennő, hol fegyelmezett, de kedves tanító stb. Végig ott feszül arcán, gesztusaiban a feszültség, a zavar, ez alól csak a szerelmi együttlétek jelentenek kivételt, amikor bezárkóznak a saját kis szenvedélyes világukba, ahol felszabadultan önmaguk lehetnek. Gyönyörű szerelmesfilm az Adéle élete, így emlegessük, ha szóba kerül, ne szoftpornóként.

Kinek ajánljuk?
- A francia szerelmi drámák kedvelőinek.
- Aki látni akar egy feltörekvő csodálatos tehetséget.
- Cannes-fetisisztáknak.

Kinek nem?
- Aki csak a szex miatt akarja megnézni.
- Akinek sok a három óra egy helyben ülve.
- Akinek a fesztiválsiker már szitokszó.

9/10

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu