Ha azt hitted, hogy az évek óta elsősorban magánéleti botrányaival címoldalra kerülő, korosodó Mel Gibson immár megállíthatatlanul csúszik lefelé a süllyesztőbe vezető lejtőn, akkor tévedtél. Visszatért.
Nem vagyok én apáca, de nem élhetek bezárva
A névtelen főhős (Mel Gibson) egy balul sikerült rablás után, nyomában a zsarukkal, autójában kétmillió dollárral és egy haldokló bohóccal, szorult helyzetében áttöri az államhatárt képező falat, és Mexikó földjén köt ki. A helyi korrupt rendőrök a pénzt lenyúlják, hősünket pedig a hírhedt El Pueblito börtönbe dugják. Mindez nem vetít előre fényes jövőt, emberünk azonban a hagyományostól meglehetősen eltérő büntetés-végrehajtási intézményben is feltalálja magát. Ebben segítségére van egy tízéves kölyök, aki nem csupán egy a sok bent élő családtag közül, hanem ritka vércsoportja révén a teljhatalmú bandafőnök életbiztosítása is. Ugyanakkor a sokmillió dolláros zsákmány is hiányzik valakinek, aki semmitől sem riad vissza, hogy a pénz ismét az ő párnája alatt heverjen.
[img id=351262 instance=1 align=left img]Gibson feltámadása
Az utóbbi években Mel Gibson nem szerepelt valami fényesen. Kínos ügyekbe keveredett, és a munka sem ment igazán. Az elmúlt tíz évben színészként alig tett le valamit az asztalra, és rendezőként is csak két filmet jegyzett. Most azonban visszanyúlt ahhoz a karakterhez, amit a Halálos fegyver-filmekben fejlesztett tökélyre, igaz, akkor még a törvény őreként: a sármos, laza, szarkasztikus humorú macsó, aki ha kell, kíméletlen is tud lenni. Persze az évek Mel felett sem múltak el nyomtalanul, arcát barázdák szántják, haja megritkult, de még így 56 évesen is hiteles a kemény csávó szerepében. Annál is inkább, mert a korábban megszerzett alapokra az élet időközben új színeket festett.
Mel lubickol
Míg Stallone, Schwarzenegger, Willis, Norris, Lundgren, Van Damme, Li és Statham közösen próbálnak friss vért pumpálni egy régimódi műfajba, addig Mel Gibson annyira magabiztos, hogy ezt egyedül is bevállalta – és összejött neki. A hagyományos akciófilmes elemeket újszerűen tálalta és nyakon öntötte egy jó adag fekete humorral. A Börtönregény erőssége ezek mellett a kiváló atmoszférateremtés és helyszínrajz, valamint Peter Stormare (Fargo, Armageddon, Különvélemény, A szökés című sorozat) szerepeltetése. Az ínyencek pedig kapnak még egy Clint Eastwood-os poénbonbont is. Gibson a forgatókönyv megírásában is részt vállalt, és bár a rendezést ezúttal átengedte korábbi rendezőasszisztensének, az így elsőfilmes direktorrá avandzsált Adrian Grunbergnek, azért vélhetően volt beleszólása a fontos dolgokba.
Kinek ajánljuk?
- Akik még hittek Mel Gibsonban.
- Az old-school akciófilmek rajongóinak.
- A fekete humor kedvelőinek.
Kinek nem?
- Aki csak művészfilmeket vagy romantikus vígjátékokat tud befogadni.
- Aki szerint számítógépes effekt-orgia nélkül már nem film egy film.
- Aki szerint Mel Gibson most már nyergeljen át a nagypapa-szerepekre.
8/10
