Reunited

  • TóCsa / PORT.hu

Kabay Barna karrierjében kiemelkedő csúcspontok (pl. Jób lázadása) is akadtak ugyan, de ahhoz kétség sem férhet, hogy a mélypontot most sikerült elérnie. A Szuperbojz igazi antifilm, melyről annyira ordít az alkotók tehetségtelensége és szakmai tudatlansága, hogy ettől válik a maga perverz módján szórakoztatóvá. Simán végig lehet röhögni, de csak kínunkban nevetünk.

Mikroszkóp színpad a vásznon
Bajor Imre afféle Orbán Józsi paródiaként akar domborítani a vásznon, viszont ehhez nagyon kevés az egyetlen komikusi tálentuma, miszerint egész jól tud részeget játszani. Ez két percig akár még vicces is lehetne, viszont neki ezt a teljes játékidőben produkálnia kell, mert azon kívül, hogy folyton be van állva, a forgatókönyvíró nem igazán írt szerepet neki, de feleslegesen tette volna, hiszen Bajor részegen kívül mást képtelen is eljátszani. Rajta kívül Mucsi Zoltán öt évvel ezelőtt is cikinek számító buzis poénokkal próbál szórakoztató lenni, Rudolf Péter viccesnek gondolt ruhákban hadovál a chiről és a lelki békéről, miközben gyakran hánynia kell, Stefanovits Angéla ugyanazt a hülye tyúkot hozza, mint karrierje során bármikor, a többiek meg leginkább szót sem érdemelnek. Szegény Kerekes Vicát lehet csak sajnálni, aki kezdőként még nem nagyon engedheti meg magának egy filmes főszerep visszautasítását. A sok ripacs között ő tényleg próbál hitelesen játszani, de közben nem veszi észre, hogy ebben a filmben csak a látványos dekoltázsa miatt volt rá szükség.

Rakenroll?
Litkai Gergely forgatókönyvíró egy Szigetes látogatásakor nagyon viccesnek talált egy öregfiús rockkoncertet, és ekkor született meg a zenés vígjáték váza. Egy musicalhez létfontosságú egy jó zeneszerző, és az alkotók erre a feladatra az Első emeletből és a Rapülőkből ismert Berkes Gábort szemelték ki, akinél keresve sem találhattak volna alkalmatlanabb embert a feladatra. Berkesnek fogalma sincs a rock and rollról, és úgy próbál rockszámokat írni, mintha azok nyolcvanas években íródott olcsó diszkószámok lennének torzított gitárral előadva, de még a pocsék dalszerzői képességeit is alul tudja múlni az instrumentális háttérzenével, melyek hangmintáit valószínűleg egy kilencvenes évek elejéről megmaradt floppy lemezen találhatta.

Summa
Feltűnő, hogy bár a film nem egész másfél órás, a forgatókönyvben annyi üresjárat volt, hogy azt céltalan vágóképekkel (az Állatkert lakóinak felesleges mutogatása, BMX bemutató...) kellett kitölteni. Konfliktusnak nyoma sincs, vagy ha lenne is, a megoldást a forgatókönyv mindig pillanatok alatt letudja. Végig olyan érzésünk van, mintha dramaturg rá se nézett volna a sztorira, mivel akkora lyukak tátonganak benne, hogy ehhez már külön tehetség kell, az összecsapott befejezés pedig külön megér egy misét. Az egyik jelenet gyakran nem következik a másikból, a szereplők reakciói pedig mindig annyira irreálisak, hogy ezt már fájdalmas látni. Kabay Barna egy öreg rockzenekar újbóli összeállásáról akart filmet forgatni, és annyit már biztos elért, hogy ő lett Ed Wood szellemiségének legméltóbb hazai követője.

Kinek ajánljuk?
- Mikroszkóp színpad, Szeszélyes évszakok, Irigy hónaljmirigy és Heti hetes rajongóknak.
- Akik látni akarják, mire képes a magyar Ed Wood.
- Erősen ittas, csoportban járó fiataloknak péntek esti közös programnak ideális.

Kinek nem?
- Józan embertársainknak.
- A kifinomultabb humort kedvelőknek.
- Akik már a poszter látványától is rosszul lettek.


0/10