Aztán mégis erre emlékszik mindenki a filmből.
A „horror királyának” is nevezett író, Stephen King ismét reneszánszát éli a mozivásznon a streamszolgáltatók kínálatában, ám az igazság az, hogy a kultikus regényeit már megírta a szerző, és bár túl sok jól sikerült film nem készült a műveiből, egy-kettő azért akad, ami klasszikussá vált. Ilyen az 1987-ben megjelent Tortúra is, amiből 1990-ben késztettek filmet – ez egyúttal az egyik legjobban sikerült filmadaptáció King műveiből.
A finomított verzió
A Tortúra egy ponyvaíróról, Paul Sheldonról (James Caan) szól, aki épp lezárta romantikus regénysorozatát és megölte a főhősét, Misery Chastaint. Ám a kézirattal az autójában balesetet szenved, és egy rajongója, a magányos ápolónő, Annie Wilkes (Kathy Bates hátborzongató alakítást nyújt a szerepben) talál rá. Ám mikor Annie azzal szembesül, hogy kedvenc karakterét meg akarja ölni az író, fogva tartja őt, és arra kényszeríti, írja át a sztorit.
A film legsokkolóbb jelentében, miután Annie észreveszi, hogy Paul meg akar szökni,
az ágyhoz kötözi, és egy hatalmas kalapáccsal eltöri mindkét bokáját, így téve mozgásképtelenné.
Akik olvasták a könyvet, tudják, hogy ez már egy kicsit „finomított verzió”, hiszen ott a nő egy baltával vágja le az író bal lábát, és egy lángszóróval égeti ki a sebet. De még ezzel a kissé felhígított brutalitással is voltak, akik nem tudtak megbékélni.
„Nem akartam levágni senkinek a lábát”
A filmet eredetileg George Roy Hill (A nagy balhé – 1973, Butch Cassidy és a Sundance kölyök – 1969) rendezte volna, de képtelen volt leforgatni a bokatörő jelenetet:
„Egész éjjel fent voltam, és egész egyszerűen nem hallottam magam, amint azt mondom »Felvétel!« annál a jelenetnél.”
A helyét Rob Reiner vette át.
De nem csak Hill ódzkodott a jelenettől, a színészválogatást is befolyásolta: eredetileg az akkor pályája csúcsán lévő Bette Midlert (Hókusz pókusz – 1993) szerették volna Annie Wilkes szerepére, de a színésznő visszautasította, mert – mint azóta indokolta: „nem akartam levágni senkinek a lábát”. Persze az is igaz, hogy ugyanebben a New York Timesnak adott interjúban elmondta, hogy most már belátja, „hülyeség volt” visszautasítani a szerepet.
Arról, hogy miért lett a lábelvágásból bokatörés, a forgatókönyvíró, William Goldman ezt mondta:
„Azt akartuk, hogy Paul Sheldon győztesként kerüljön ki a film végén, és ha elveszíti a lábát – még ha meg is megöli Annie Wilkest –, akkor talán túl nagy árat fizetett volna.”
Ez is érdekelhet
Misery nem halhat meg! - Emlékezetes női pszichopaták a filmvásznon
Távol álljon tőlünk, hogy gendervitába bonyolódjunk, de lássuk be, a forgatókönyvírókat gyakran erős patriarchális szemlélet vezérli az elmebeteg erőszaktevők kiagyalása során. Márpedig a szocio- és pszichopátia nem csak a férfiak kiváltsága! Lássunk rá néhány példát az ún. gyengébbik nem képviselői közül!
Lássuk!
(via Far Out)
