Nehéz lenne összeszámolni, hány filmben hangzott már el és milyen körülmények között a Marseillaise. Még az is biztos, hogy szinte mindenütt szívbe markol a szabadság himnusza. De kevés alkotásban hangzik el olyan sokszor és szólal meg ilyen gazdag érzelmi skálán a dallam, mint Radványi Géza filmjében. Egy csapat gyerek énekli valahol, valahol Európában.
A cím is utal a szerzői szándékra: akárhol játszódhatna a történet. A háború végigsöpört Európán, árvák százezreit hagyva maga után. Történetünk hősei éveik kurta száma ellenére jól ismerik a dörgést: tudják, hogy az országúton vérre megy a játék, a csavargásuk nem céltalan, itt minden szelet kenyérért meg kell harcolni. Mégis hamar közösséggé kovácsolódnak, vezérük is akad: a fiatalember, Hosszú (Gábor Miklós) személyében. A seregszemléből természetesen a lány (Bánky Zsuzsa) sem hiányozhat. Kóborlásuk során romos várra bukkannak. Vár: vagyis el kell foglalni. A vár lakóját pedig meg kell semmisíteni, csak útban van az öreg. A dolog azonban nem ilyen egyszerű: a felderítésre küldött fiút a vár "ura", Simon Tamás (Somlay Artúr), a híres karmester foglyul ejti. A banda az éj leple alatt behatol a várba, megkötözik Simont, majd a rég nem látott ételtől-italtól megrészegülve hajszál híján megölik. Hosszú az utolsó pillanatban megakadályozza, hogy a gyerekek felakasszák az öregembert.
A karmester a továbbiakban gondoskodó nagyapaként biztosít számukra mindent: élelmet, szállást - és nevelést. Megtanítja nekik a Marseillaise-t. Ám nem kétséges, hogy a rousseau-i természetközeli, békés állapot nem sokáig maradhat érintetlenül a civilizáció által. A közeli falu, miután három társukat elfogják, gyorsan figyelmessé válik a nagy család élete iránt. A falusiak fegyverrel támadnak rájuk, a Marseillaise éneklése most elnyeri eredeti funkcióját, a szabadságért küzdő vár sorsába azonban kódolva van az időleges bukás: az erőviszonyok egyenlőtlenek, nincs menekvés.
A kicsi Kuksi - a szőke kisfiú lopta be magát leghamarabb a néző szívébe - megsebesül, golyó éri. Orvos csak a faluban. A bandát elfogják, a falu urai kemény ítélettel lépnek fel a gyerekek ellen. Mégis megmenekülnek, a kormány az elhagyott gyerekek otthonává nyilvánítja - eddigi otthonukat, a várat. Ez azonban már nem segít Kuksin, a tragédia megtörténik. A Marseilles tovább szólhat, a remény tovább élhet, ezzel az érzéssel zárul a film.
A Valahol Európában az egyik legnagyobb sikerű nagyjátékfilmünk. Mélységes humanizmusa, ugyanakkor az emberi jellem - szeretete mellett - tükörként tartott kritikája teszi azzá. A háború utáni magyar filmművészet kiemelkedő alkotása forgatókönyvíróinak, Balázs Bélának és Radványi Gézának köszönheti szépségeit és szeplőit is. Utóbbiak elhalványulnak ugyan a film hatásának fényében, de a drámai szerkezet néhol több feszességet érdemelt volna meg.
Az alkotók nagy figyelmet fordítottak a festői, a szereplőket pontosan karakterizáló kompozíciókra - az operatőr Hegyi Barnabás volt -, az árnyalt színészi munkára, a korszerű problémák elemelt, szimbólum-szintig nyúló feldolgozására. És a montázsra. A vágási módszeren szovjet montázs hatása érződik, különösen a film kezdő képsoraiban jelentkeznek a többire is erősen ható, sokkoló képek egymásutánjai. Megérintette a rendezőt az olasz neorealizmus is: a környezet és ember viszonyának valószerű ábrázolásában érhető néhol tetten.
Radványi Géza pályájának nem kedvezett a magyar kultúrpolitika - még jó pár évig húzódó - sokszor az alkotókhoz méltatlan hozzáállása. 1948-ban hosszú időre elhagyta az országot.
