Még talán ki sem futott a mozikból az új hollywoodi rendező-nemzedék legtehetségesebbjének tartott Cameron Crowe legutóbbi, nagysikerű munkája, az önéletrajzi ihletésű Majdnem híres, már itt a következő, hogy is mondjam, slágergyanús szerzemény. Minden bizonnyal slágergyanús abban az értelemben, hogy Cameron Diaz, Penelope Cruz, valamint Tom Cruise és Kurt Russel együttes szerepeltetése előre kiszámítható sikerrel kecsegtet, mind hím-, mind nőnemű rajongói oldalról. És azért szerzemény, mert igaz, bevallottan, korántsem eredeti műről van szó. Alejandro Amenábar spanyol rendező 1997-ben készült Nyisd ki a szemed című sci-fi thrillerjét nem is olyan rég már láthatták azok, akik előfizetéssel bírnak a honi mozicsatornát illetően. Crowe, Tom Cruise és a producer, Paula Wagner is látták e légies hangulatú filmet, amely olyan nagy hatással volt rájuk, hogy azonnal megszületett a döntés: újra kell forgatni ezt a filmet, Amerikában, amerikaiaknak és amerikaiul. Mármint angolul, mert a spanyolt ott északon nem annyira értik. Értik, ugye? Becsületükre legyen mondva, minden nyilatkozatukban megemlítik az eredeti spanyol film érdemeit, és az ő változatuk sem lett rosszabb. Mondhatni, ugyanazt a filmet forgatták le, csak más helyszíneken, más szereplőkkel, bár Penelope Cruz az eredetiben is játszott, ráadásul ugyanazt a szerepet, Sofiá-t, az ifjú és léha sajtómágnás életébe hatoló igazi, nagy és tiszta szerelmet, de azért jócskán megtűzdelték sajátos, amerikai ízekkel is. David Aames (Tom Cruise), a fiatal média-mogul beceneve Varangypolgár, ami vicces utalás Orson Welles örökbecsű Aranypolgárjára, akinek mintájául egy valódi sajtóbirodalom valóságos feje szolgált. David kocsija Ford Mustang, ami önmagában legenda, s egy parti alkalmával egy másik legenda, John Coltrane szaxofonozik, igaz csak egy hologram-kivetítőn, mivel már vagy harmincöt éve halott a jazz egyik legnagyobb alakja. Múltjára visszaemlékező flash-ekben pedig az amerikai kultúra és közélet számos ismert alakja tűnik fel, Gregory Pecktől Bill Clintonig oda és vissza.
A Vanília égbolt egy Monet festményen látható, amely David luxuslakásának falán függ, édesanyja véleménye szerint amikor a fiú ilyennek fogja látni az eget, tudnia kell, fontos döntés előtt áll. David igazi playboy, iszonyú gazdag és legalább annyira könnyelmű, a pénzéért és hatalmáért sohasem dolgozott meg, mindenét apjától örökölte, ám komoly döntést még sohasem hozott. Játszi könnyedséggel lép túl szerelmeken, barátságokon, vallva, hogy New Yorkban amúgy is mindenki hazudik, a pénzen kívül semmit sem ismer. Egyszer azonban berobban az életébe egy gyönyörű lány, aki egyszerű kedvességével, tisztaságával ráébreszti David-et, mennyire értelmetlenül telt eddigi élete. Ám volt partnerével a szakítás tragikusan alakul, David fejében minden összezavarodik. Emlékképek és rémálmok váltják egymást, közben gyilkossággal gyanúsítják. Ő pedig azt sem tudja, ébren van, vagy álmodik.
A film egészében és nagyjából a Mátrix által felvezetett vonalba sorolható, mentesen annak agyondizájnolt világától és nagyzoló álfilozófiájától. David Neo-val ellentétben hús-vér figura, aki nem egy misztikus virtuális világba zuhan bele, összeomlása életéből törvényszerűen adódik, ám a (lehetséges) kiút hasonló. Légy tisztában önmagaddal és felelősséggel vállald tetteid következményeit, akkor talán jobbra fordulnak a dolgok. Csavaros a történet, Cruz és Diaz művésznők bájosak, Tommy boy sármőr, mint mindig, a vég pedig meredek. Nekem ugyan jobban tetszett az eredeti, de ha nem láttam volna, mint nyilván sokan, azt mondanám: rendben van ez a mozi. Úgy négyes körül.
