Rob Zombie Halloween-újraértelmezése ígéretesen indul, de a végeredmény csak annyiban különbözik az 1978-as eredetitől, hogy jóval több kivillanó csöcsöt és literszámra spriccelő vért láthatunk benne. A rendező le akarta rombolni a mítoszt, hogy aztán alapjaiból építse újra, de egyik sem jött össze neki.
Mielőtt beültünk volna a Rob Zombie-féle Halloween-feldolgozásra, újra megnéztük otthon John Carpenter 1978-as eredetijét. Akik nem az 1974-es Fekete karácsonytól eredeztetik a slasher műfaj újjászületését, azok az első Halloweenre esküsznek, abszolút jogosan. Ha nincs Carpenter háromszázezer dolláros minimálhorrorja, lehet, hogy sosem hallunk a hokimaszkos Jasonról, és a pengekesztyűs Freddy Kruegerről.
Anno Michael Myers (Tony Moran) Halloween éjszakáján bohócruhában, konyhakéssel a kezében lekaszabolja a nővérét, ezért javítóintézetbe varrják. Tizenöt évvel később megszökik, kerít egy álarcot meg egy alkarhosszúságú bökőt, és folytatja tovább az öldöklést. Összesen négy áldozata van. Tettére nincs racionális magyarázat. A '78-as film erőssége nem az aprólékos karakterépítés volt, hanem az ijesztegetés. A rendező homályos felvételekkel, a legváratlanabb pillanatokban megcsörrenő telefonnal, és az egy szem szintetizátorral komponált, nyekergő zenével hozta a frászt a nézőre.
Rob Zombie a remake első felét a motivációnak szánta. Amit az első Halloweenben öt perccel elintéztek, azt itt jól körüljárjuk: miért lett gyilkos a kis Michael? Miért verte szét a kötekedő osztálytársnak bottal a fejét; a nevelőapának nevezett mocskosszájú tahónak miért vágta át a torkát, és a nővérét miért ölte meg tizensok késszúrással? Az igazság az, hogy Zombie filmjében bevállaltan ezekre kéne választ kapnunk egy szimpla "Halloween 9" helyett, de épp annyira trafálnak mellé, ahogy általában a kultikus darabolós filmeknél kisiklanak az előzményes részhez érve. (Ebben klasszikusan legnyögvenyelősebb a Hannibál ébredése.)
Az motivációnak ugyanis kevés, hogy Michael Myers azért öl, mert a darabjaira hullott családja helyett egy idillit akar. Pedig ennyit kapunk, és inkább végignézhetjük, hogy hogyan díszíti fel a zárkáját saját készítésű álarcokkal, miként küldi el az anyjába az őt faggató Dr. Loomist, és hogy a túlsúlyos kölyökből hogyan változik át kétméteres, benga állattá (Tyler Mane). Ez a vonal azért sem viszi el a filmet, mert bár majd egy óra eltelik, de mielőtt kiderülne, miért gyilkolta meg a családját, a kis Michael felnő, puszta kézzel felaprít egy ötfős rendőrcsapatot, és megszökik az intézetből.
A film második felét a darabolásra szánják, de itt meg az ijesztegetés nem sikerült. Pedig Zombie mindent megtett, talán túl sokat is, hogy hatásos legyen, ha már a filmidő fele elment a karakterépítésre. A minimalista stílust annyi darálós-belezős jelenettel helyettesítette, hogy a huszadik gyilkosság után az a rajongó is megunhatta a hullaszámolást, akinek már az óvodában is töklámpás volt a jele. Már a meztelen melleknél is azt éreztük egy idő után, hogy sok a jóból. (Minden lány halálakor ugyanaz a műsor: villognak a cickók, dől a torkukból a paradicsomlé.) Ráadásul a kultikus idegőrlő zenét is rendszeresen lecserélte a rockzenészből lett horrorrendező a sajátjára, ami meg az eredetiségtől került az eredetinél távolabb.
Akad azért néhány jó pillanat, mert Rob Zombie felesége, Sheri Moon negyven felé közeledve is dögös a sztriptíztjelenetben. És az is szerencse, hogy a rendező végleg le kívánt számolni a Halloween-folytatások olyan őrültségeivel, minthogy a Mindenszentek előestéjén egy szektások által megidézett démon szállta meg a főhőst, és ettől gyilkol. Ugyanakkor átemelte a lassan harminc éve alakuló mítosz jó ötleteit, például, hogy az egyetlen személy, aki képes a sorozatgyilkost legyőzni, az ártatlan Laurie Strode (Jamie Lee Curtis utódja: Scout Taylor-Compton) valójában Mike húga (ez csak a folytatásokból derült ki).
Azok a jelenetek is jól sikerültek, amikkel a nagy klasszikus előtt tisztelegnek, és olyan mellékszereplőket vonultatnak fel, mint a börtönéletről monologizáló "badass mexican" Danny Trejo, a horrorveterán Udo Kier, vagy a lecsúszott, alkesz apa szerepében brillírozó William Forsythe (és a Rendőrakadémia-videókazettákról ismerős Leslie Easterbrook, aki ezúttal is rendőrt alakít). De a végeredményt látva kijelenthetjük, az lett volna a legjobb, ha Rob Zombie egyszerűen csak lekopizza az eredetit.
