A meztelenség még napjainkban is értelmezhető új módon. A pucérság kultuszának nagyágyúi (a svédek) újabb merénylettel rukkoltak elő prüdériánk ellen: egy ruhátlan férfi bizarrnál bizarrabb röhögséges és malac kalandjainak lehetünk tanúi.
Anders (Henrik Norberg) szőke, kék szemű szépfiú. Nagy nehezen megtalálta élete nőjét, akivel éppen frigyre készül lépni. Ám az igen kimondását megelőzi egy féktelen kanmuri - idáig minden rendjén is lenne. De van egy romlott lelkű intrikus barát, aki az arára és a vele járó hozományra feni fogát. Így a társaságot belerángatja egy jópofa tréfának induló dologba: sárrészegre itatják a leendő férjet, prostikkal fotózzák, végül ruháitól megszabadítva egy óvszerrel a hátsójában egy liftben hagyják. Hősünk itt ébred a nagy nap délelőttjén. Két órával a szertartás előtt. Őrült rohanásba kezd, hogy ruhát szerezzen és időben odaérjen a templomba. Széplányba, görkorisba, homokosba és háziasszonyba botlik. Majd rendőrbe, homokozó kisfiúba, alkoholistába. Rabol, lop, szemérmet sért, piál. Hiába minden: lekési az esküvőt. A barát meg közben lenyúlja a csajt. Bánatosan hazatér, könnyes álomba szenderedik. És reggel ugyanabban a liftben ébred, hogy még egy zűrös napon átrohanjon. Persze megint nem jön össze. Aztán megint és megint. Lehet, hogy mégsem lesz belőle boldog férj?
A filmet két kattant svéd rendezte. Ráadásul testvérek, s mint tudjuk ez a filmművészetben veszélyes (Farrelly, Coen), de ezzel ők is tisztában vannak, és élnek is vele. Torkel és Marten korunk új botránykeltői, akik ravasz ösztönösséggel kalapáltak össze egy mókás és meghökkentő filmet. Pénztelenségükből és egy kocsmai sztoriból indult az egész: ebből lett egy rövidfilm, amelynek sikerén felbuzdulva hozták össze a Vesszőfutást. Minimálpénzből, baráti szívességek és alkotói előlegek árán. Merthogy még muködik ez is. Meg a lazaság is. Tojnak a világra, móka az egész.
Egyik kedvenc filmjük a Bill Murray főszereplésével készült Idétlen időkig - ennek alapsztoriját lopták bele történetükbe. Az ismétlődés lehetőségét. (Amely hasonló módon megjelenik a Lé meg a Lola című filmben is.) Ám ez náluk más: míg az előzőkben az újra-átélés pontos, részletekbe menő, a Vesszőfutásban őrült kavargás. Csak egy ideig próbálgatás a tökéletes cselekedet létrehozására és a mellékes tényezőktől való megszabadulásra, aztán csapongó kaján kísérletezésbe vált az egész. Persze azért annyi megmarad, hogy a szeretett nőhöz mindenáron oda kell érni. Csak sikerül egyszer.
A filmben a férfi-meztelenség eddig sosem látott módon jelenik meg (fütyitől undorodók ne nézzék meg). Itt egy farok, ott egy farok. De ez senki sem zavar, hiszen (hím)vesszőfutás az egész. A hímtag átlengi az egészet. Felkiáltójelként (lóg): nekem is ott a helyem a vásznon. De egy idő után úgysem a főszereplő ágyékára figyelünk. Annál azért több ez a mozi.
Torkel és Marten kis hazánkba is ellátogatott, s bizonyára sokan látták Andrássy úton suhanó feneküket a tévében. Merthogy a két rockerkülsejű filmes minden országban, ahol bemutatják a filmjüket, pucér rohanással népszerűsíti alkotását (Oroszországtól-Dél-Koreáig...). Cannes-ban ültek is emiatt. A bemutatón viszont teltház volt. Meg kell nézni. Legyen minél több pénze a két fickónak. Újabb filmre gyűjtenek, amelyben amerikai milliomosokat akarnak megviccelni, hogy azok elveszett, távoli kuzinjainak adják ki magukat...