7 film, ami bármilyen hihetetlen, de személyes naplók alapján készült

Akad itt első világháborús beszámoló, egy napló a kegyetlen börtöntáborból, de persze van olyan is, ami szexuális kicsapongásokat örökített meg.

Az egyik legérdekesebb irodalmi műfaj a napló, amiben a szerző saját, szubjektív szűrőjén át meséli el a történeteket, és nemcsak egy-egy történelmi eseménybe vagy személyes történetbe pillanthatunk bele, hanem abba is, hogy ő miként vélekedik róluk. Következzen hét olyan film, amiről talán nem is gondoltad, hogy valós személy naplója alapján készült.

 

A vörös cárnő (1934)

A Nagy Katalin naplója alapján készült filmben Marlene Dietrich alakítja Zsófia Auguszta Friderika hercegnőt (ez volt II. Katalin születési neve), aki bár német nemes volt, 30 éven át uralkodott Oroszország cárnőjeként a felvilágosodás korában. Josef von Sternberg rendezése elég szabadon kezelte a naplót, de a film így is nagy sikert aratott a kritikusok körében. Nagy Katalin naplóját 1859-ben, a londoni száműzetés idején adták ki:

az írás végigköveti azt az időszakot, amit az uralkodónő a figyelem középpontjában töltött: azzal indul, amikor 14 évesen az orosz udvarba érkezett, szó van benne III. Péterrel töltött boldogtalan házasságáról és természetesen az orosz trónon töltött idejéről is.

Az naplót a 18. századi orosz történelem fontos műveként tarják számon, nem mellesleg Katalin jó tollú író volt.

 

York őrmester (1941)

A Gary Cooper főszereplésével készült film Alvin C. York igaz történetét meséli el, aki farmer és pacifista volt, majd az első világháború egyik legmagasabb kitüntetéssel elismert katonája lett. Howard Hughes rendezése hatalmas kritikai siker volt, és a bemutató évében ez a film hozta a legtöbb bevételt. Meg két Oscar-díjat is nyert: a legjobb vágás és a legjobb férfi főszereplő kategóriában. A film maga York őrmester naplója (Sergeant York: His Own Life Story and War Diary) alapján készült. A napló 1928-ban jelent meg Tom Skeyhill szerkesztésében, és elsősorban

a harctéri hőstettekre fókuszál, valamint arra, hogy miként küzdött meg York azzal, hogy a meggyőződése ellenére is harcolnia kellett

(eredetileg mentességet kért a háborúban való részvétel alól, de ezt elutasították).

 

Anne Frank naplója (1959)

Talán minden idők leghíresebb naplója, ami vérfagyasztó közelségből mutatja be a nácik rémtetteit, illetve azt, miként élte át mindezt egy kislány. A naplóban Anne Frank 1942 és 1944 közötti életét örökíti meg, mielőtt családját letartóztatta a Gestapo, majd 15 évesen egy náci koncentrációs táborban végeztek vele. Otto Frank, Anne apja, a Frank család egyetlen túlélő tagja 1947-ben adta ki lánya naplóját, amely azóta

a világ egyik legismertebb könyvévé vált, és több mint 70 nyelvre fordították le.

A napló alapján számtalan film és dokumentumfilm készült, az első játékfilmet 1959-ben forgatták George Stevens rendezésében és Millie Perkins főszereplésével. A film három Oscar-díjat nyert: legjobb operatőr (fekete-fehér filmek), legjobb látványtervezés (fekete-fehér filmek) és legjobb női mellékszereplő kategóriában (az utóbbit Shelley Winters kapta, aki később az Anne Frank Múzeumnak adományozta Oscar-díját).

ez is érdekelhet

A holokauszt hősei: 8 film azokról, akik életeket mentettek a legsötétebb időkben

Valós és fikciós sztorik arról, hogy nem győzhetnek a nácik.

Tovább

 

Adele H. története (1975)

A francia újhullám jelentős rendezője, Francois Truffaut a népszerű író, Victor Hugo legfiatalabb gyermekének, Adele Hugónak a naplója alapján készített filmet, melyben a lány romantikus megszállottságát mutatja be egy brit katonatiszt, Albert Pinson iránt. Bár a film nem szerepelt valami jól a mozipénztáraknál, a kritikusok szerették, és az Adele Hugót alakító Isabelle Adjani egészen a Oscar-jelölésig jutott. Az igazi Adele akkor kezdett el naplót vezetni, mikor apja és családja a 19. század közepén száműzetésbe kényszerült, mert nyíltan kiállt III. Napóleon ellen.

A naplóban Adele elsősorban Albert Pinson hadnagy iránti rajongásáról ír,

aki egyszer megkérte a kezét, ám ő visszautasította. Amikor meggondolta magát, mindenhová követte a férfit, aki viszont már nem kért belőle. Adele valószínűleg egy, az erotománia, a skizofrénia és a hallucinációk keverékéből összeálló mentális állapotban szenvedett.

 

Henry és June (1990)

Philip Kaufman filmje Anaïs Nin francia írónő és Henry Miller amerikai író, valamint felesége, June viszonyát meséli el. A film Nin azonos című memoárja alapján készült, és olyan színészek játszanak benne, mint Maria de Medeiros, Uma Thurman és Fred Ward.

Ez volt az első film, ami NC-17-es besorolást kapott, vagyis csak felnőtt nézők tekinthették meg.

Az 1986-ban kiadott naplóban egyaránt olvashatunk Nin férjével, Hugh Parker Guilerrel kötött boldogtalan házasságáról, valamint az ezt követő romantikus kapcsolatáról Henry és June Millerrel.

 

Andersonville – Börtönváros (1996)

Az amerikai polgárháborús film középpontjában a Georgia állambeli Andersonville-ben található hírhedt konföderációs fogolytábor áll, ahol kegyetlenül bántalmazták az uniós katonákat. Az 1996-ban bemutatott tévéfilm (amit a majdnem háromórás hossza miatt két részletben szoktak adni) a hét Emmy-jelölésből egyet díjra is váltott legjobb rendezés (minisorozat vagy tévéfilm) kategóriában. John Ransom, a kilencedik michigani önkéntes lovasság dandárvezetője mindössze 20 éves volt, amikor fogolyként került az Andersonville-i börtönbe, ahol

a polgárháború teljes időtartama alatt mintegy 45 ezer uniós foglyot tartottak fogva, akik közül 13 ezren haltak meg betegségek és alultápláltság következében.

Ransom naplója első kézből számolt be az Andersonville-i életről és a börtön szörnyű körülményeiről. Bár John Frankenheimer filmje számos pontos eltér a naplótól, azt megmutatja, milyen lehetett a Camp Sumter nevű börtöntábor.

 

A király látogatása (2012)

Richard Nelson 2009-es színdarabját (ami jelen film alapjául szolgált) azok a naplók és levelek ihlették, amik Margaret Suckley halála után kerültek elő. Suckley ugyanis rokoni kapcsolatban állt Franklin D. Roosevelttel, az Egyesült Államok 32. elnökével, és

gyerekkoruk óta közeli barátok voltak.

A történet középpontjában ők – akiket a Roger Michell filmjében Bill Murray és Laura Linney alakít –, valamint az angol király és királynő, VI. György király (Samuel West) és Erzsébet királynő (Olivia Colman) látogatása áll. A sztorival ugyanakkor nem igazán elégedettek a történészek, különösen a barátság szexuális természetét illetőn.

 

(via Movieweb)