Gondoltad volna, hogy Benedict Cumberbatch, Tim Roth, sőt, a rendezőzseni Martin Scorsese is belebújt már a festőzseni bőrébe? Pedig bele!
A nap szerelmese (1956) - Kirk Douglas
Furcsa, hogy Vincent Van Gogh talán leghíresebb életre keltője a rendkívül macsó szerepeiről ismert Kirk Douglas, de az ötvenes évek közepén járunk, és az ekkor már hatalmas sztárnak számító Douglas új területeken próbálta ki magát - egy évre rá készítette el a szintén klasszikus A dicsőség ösvényeit Stanley Kubrickkal. Bár az embernek végig van egy olyan érzése, hogy ez a Van Gogh simán lefejelné azt, aki kritizálja a festményeit, mégis sikerül elhitetni velünk, hogy valóban átéli azokat a gyötrelmeket és kétségeket, amiket Vincent átélt annak idején. A Vincente Minnelli és George Cukor rendezte film, amely Irving Stone életrajzi regénye alapján készült, és amelynek Rózsa Miklós volt a zeneszerzője, hatalmas siker lett annak idején, Douglas pedig Oscar-jelölésig jutott.
Akira Kurosawa: Álmok (1990) - Martin Scorsese
A nyolc, lazán összefüggő epizódban a rendező, Akira Kurosawa álmai, az élet alapkonfliktusai, helyzetei elevenednek meg. Ilyen a gyerekkor szorongásokkal teli időszaka, az ifjúkor küzdelmei, a megbékélt öregkor, de felidéződnek a háború jóvátehetetlen szörnyűségei. A nyolcadik, Varjak című epizód főszereplője Van Gogh (Scorsese), akivel a fiatal Kurosawa alteregója, egy művészettörténész hallgató találkozik, és miután jól elbeszélgetnek, például arról, milyen nehéz önarcképet festeni egy füllel, a diák a festő képeiben, köztük a Varjak a búzamezőn című festményben találja magát. Van Gogh legendásan vastagon felvitt festékrétegei itt megelevenednek, hála nem más, mint George Lucas és cége, az Industrial Light & Magic munkájának.
Vincent és Theo (1990) - Tim Roth
A Van Gogh testvérpár hányattatott életét mutatja be Robert Altman nagyszabású, a kort hitelesen visszaadó, részleteiben elmélyült filmje. Merthogy Van Gogh (a mindig remek Tim Roth) életéről nem lehet úgy beszélni, hogy ne beszéljünk az őt mindenben támogató testvérről, Theóról (itt Paul Rhys alakítja) Altman a kettőjük kettősségére épít. Vincent és Theo magukkal és a világgal kapcsolatos örök kételyeit más-más úton próbálják feloldani. Theo a polgárság külsőségeit magára öltve, de a művészlét szüntelen vágyával a szívében keresi férfiúi és testvéri kötelékeit. Vincent a művész hanyagságával, de a "polgári" elismerést vágyva küzd meg maga ellen. A szerelmi, anyagi és művészi válság szüntelen körforgásában az öncsonkítás, az őrültség és a megalkuvás különböző formáit élik át külön és mégis együtt.
Loving Vincent (2017) - Robert Gulaczyk
A Loving Vincent a világ első teljes egészében kézzel festett animációs filmje, amelyben minden egyes képkockát (összesen 65.000 darabot!) festőművészek készítettek, olajjal, vászonra, ahogy maga Vincent Van Gogh festette volna. A heroikus vállalkozás, mely 2011-ben kezdődött, az angol Hugh Welchman és felesége, a lengyel Dorota Kobiela filmje, Van Gogh lenyűgöző világában játszódik. Több ezer festményen keresztül elevenednek meg életének legismertebb helyszínei és megfestett figurái. A filmet olyan nagyszerű színészekkel forgatták le mint, Jerome Flynn - Bronn, a Trónok harca sorozatból vagy éppen Saoirse Ronan, a(z átrajzolt) festőt pedig a lengyel Robert Gulaczyk alakítja, bár sokat nem kell játszania – ő most itt inkább modell a festők számára.
Van Gogh: Painted with Words (2010) - Benedict Cumberbatch
Benedict Cumberbatch eljátszotta már Nikola Teslát, Stephen Hawkingot és Alan Turinget, vagyis meglehetősen nagy rutinja van a híres múltbéli alakok életre keltésében. A Painted With Words műfaji megnevezése a tévés dokudráma, vagyis nem játékfilmről van szó, Cumberbatch, akinek párbeszédeit a festő testvéréhez (Jamie Parker) írott levelei alapján írták meg, csak félig játssza el a holland festőt, és időnként közvetlenül a nézőhöz beszél, áttörve az ún. negyedik falat, amikor művészetéről és a különböző őt ért hatásokról beszél. Andrew Hutton rendezése különös megközelítése a Vincent van Gogh életének: egy komplex portré, egy kifinomult, civilizált és mégis meggyötört ember képe jelenik meg előttünk.
Van Gogh (1991) - Jacques Dutronc
Maurice Pialat Van Gogh életének utolsó hatvanhét napját dolgozta fel, és ne tőlem tessék kérdezni, miért nem hatvanhatot vagy hatvannyolcat. Az összes közül talán ez a legmelankolikusabb, és ez ábrázolja a legrészletesebben a művész és rajta keresztül elhíresült testvére, Theo viszonyát, ami a többi alkotásban ábrázolthoz képest cseppet sem harmonikus. Ez a Van Gogh követelőző és veszekedős, Theo pedig cseppet sem az az őt mindenben feltételek nélkül támogató testvér, ahogy máshonnan megismertük. Mellesleg, ha pusztán hasonmásversenyben gondolkodunk, Jacques Dutronc az, aki a legkevésbé hasonlít a nagyon jellegzetes külsejű festőre, de gyanítom, hogy nem is volt cél, hogy hasonlítson.
Vincent és én (1990) - Tchéky Karyo
Törvényszerű, hogy minden Van Goghról szó film meglehetősen nyomasztó, de Michael Rubbo szembement a trenddel, és egy kvázi családi vígjátékot készített. Igaz, ennek főszereplője nem Vincent, hanem egy 13 éves francia-kanadai lány, Joey, aki megszállott Van Gogh-rajongó - súlyos betegségéből a festő virágos képei hatására gyógyult ki -, és az az álma, hogy pontosan olyan festményeket festhessen, mint a példaképe. Csakhogy van valaki, aki a kislány tehetségét más, önös célokra akarja felhasználni, ezért Joey-nak vissza kell utaznia az időben, hogy találkozzon Van Goghgal, aki tisztázhatja a nevét. Az ekkor méltán nagy sztár Tchéky Karyo nem mellesleg remek Van Gogh, talán egy komoly filmben is eljátszhatta volna a festőt.
Van Gogh az örökkévalóság kapujában (2020) – Willem Dafoe
A rendező, Julian Schnabel maga is elismert festő, így nem csoda, hogy művében kiemelten fontos szerepet kap maga az alkotás, és a festőre oly jellemző színhasználat és ecsetkezelés, és az a kérdés, hogy az, mait alkot, kinek szól. Merthogy, mint tudjuk, életében pár műértőt és legjobb barátját, Paul Gauguint (Oscar Isaac) leszámítva szinte senki sem ismerte el munkásságát, így be kellett érnie azzal a gondolattal, hogy „azoknak fest, akik még meg sem születtek. És az ezzel a bizonytalansággal járó megannyi kételyt, a festő veleszületett labilitását és lelki gyötrelmét ki más játszhatná el jobban, mint Willem Dafoe? Senki más, nyilvánvalóan.