1944. május 14-én, azaz kereken 80 évvel ezelőtt született a kaliforniai Modestóban George Lucas, a szárnyaló képzeletű forgatókönyvíró, rendező, producer és vágó, akit ma már az egész világ úgy ismer, mint a Star Wars franchise és az Indiana Jones-filmek atyja. Pedig sokkal több ő ennél:

Hollywood látnoka és úttörője, generációk példaképe és tanítómestere, a zseniális üzletember, aki több pénzt keresett a Star Wars-feliratú pólókkal és bögrékkel, mint magukkal a Star Wars-filmekkel!

Ő volt ugyanis az első olyan rendező, aki kompromisszumot nem ismerő, fiatal, független filmesként vesztesnek ítélt helyzetekből is képes volt nyerni, és dollármilliókat tudott keresni egy olyan hollywoodi álomgyárban, amelyet már a '70-es években is a nagy stúdiók uraltak. Ezek a cégek akkoriban még lefitymáló mosollyal tekintettek a sci-fire és a képregényekre – ma viszont már pont ők próbálnak kétségbeesetten milliókat keresni azzal, hogy jól-rosszul másolják a fiatal Lucas ötleteit, és az utolsó centet is kifacsarják az általa annak idején megálmodott hősök és gonosztevők további kalandjaiból.

A fiatal Lucas kis híján meghalt egy autóbalesetben

Kevés híja volt azonban, hogy George Lucas csak egy apró lábjegyzet legyen a kaliforniai gyorsulási versenyek történetében, a filmgyártás világába pedig sose tegye be a lábát. Az apja irodaszerekkel kereskedett, és nagyon szerette volna, ha a fia egyszer átveszi majd idővel a vállalkozását, ezért a fiatal Lucas már tizenévesen segített neki kicsomagolni és a polcokra rakni az árut. 16 évesen jogosítványt is szerzett, attól kezdve ő szállította ki a megrendeléseket. De besegített egy Renault-szervizben is autókat bütykölni, mivel élt-halt a kocsikért, sőt, éjjelente gyorsulási versenyeken is részt vett – ezeket az izgalmas kamaszéveket idézte fel később a nézőknek az 1973-as American Graffitiben.

Pár nappal a középiskolai érettségije előtt azonban kis híján halálos kimenetelű balesetet szenvedett.

A súlyos tüdősérülése ébresztette rá, hogy az élet nem tart örökké, ideje megkomolyodni és nyomot hagyni a világban, megvalósítva a száguldozáson túli álmait is.

Filmfőiskolás évek, barátság Coppolával

Lucast a gimnázium nagyon untatta, és ez az akkori jegyein is megmutatkozott. A balesete után mégis beiratkozott a Modestói Főiskolára, ahol viszont már élénk érdeklődést mutatott a pszichológia és az antropológia iránt, valamint írástechnika-órákat is vett. Írói pályára készült, fel is vették a San Franciscó-i Állami Egyetem angolszakára, de egy cimborája elcsalta az USC (Dél-Kaliforniai Egyetem) felvételijére is, azzal az indokkal, hogy az itteni filmes képzésen írhat és fotózhat is kedvére. Fel is vették animációs szakra, ekkor ismerkedett össze többek között Haskell Wexler operatőrrel, Howard G. Kazanjiannal (a Star Wars- és az Indiana Jones-filmek későbbi producere) valamint a Willard Huyck–Gloria Katz-párossal (ők lettek később az Indiana Jones és a Végzet Temploma forgatókönyvírói).

Az egyetemi évei alatt Lucas vágóként, világosítóként és segédoperatőrként vállalt munkát, és már ekkor körvonalazódott benne egy nyomasztó sci-fi utópia, ami végül 1971-ben el is készült THX 1138 címmel, az USC-s filmszakosainak, valamint Francis Ford Coppolának a segítségével.

Coppola és Lucas akkor barátkoztak össze, amikor a fiatal Lucas elnyert egy egyetemi ösztöndíjat, melynek keretében gyakornokként bejuthatott a patinás Warner Bros. stúdióba – ahol Coppola épp a Szivárványvölgy című musicalt forgatta Fred Astaire főszereplésével. Itt lényegében Lucas mindenféle lótifuti munkát elvállalt Coppola asszisztenseként, cserébe A Keresztapa-filmek atyja kilobbizta a Warnernél, hogy adjanak pénzt a THX 1138 mozifilmes verziójára. Lucas ezután az 1969-es Az esőemberek forgatására is elkísérte Coppolát, ahol szintén sok poszton segédkezett a stábjában – többek között ő volt a mikrofonos, de egy dokufilmet is forgatott a rendezőről.

Az esőemberek utolsó forgatási napjáról hazafelé tartva Coppola és Lucas megálltak enni a San Franciscótól északra fekvő Napa Valley-ben, és arra jutottak, hogy egy ilyen helyen sokkal jobb érzés dolgozni, mint Hollywoodban. Coppola nem sokkal korábban, az európai útján a koppenhágai Lanterna stúdióban már látta, ahogy a filmesek egy ősparkkal körülvett udvarházat építettek át, ahol a garázsból keverőstúdió lett, a közös helységekben pedig mindenki ötletekkel segítette a másikat – maga is hasonlót akart meghonosítani Kaliforniában, de lehetőleg a Los Angeles-i nagy stúdióktól minél messzebb.

Lucas fantáziáját is beindította a „hippitanya-ötletgyár”. Egy olyan álommunkahelyet képzelt el, ami egy üvegtetős teraszokkal és szellős verandákkal körbeépített, nagy családi kúria, ahol mindenki kényelmesen és stresszmentesen dolgozhat, össznépi ötletelésekkel segítve a kreatív filmalkotói folyamatokat a közös ebédeken.

Coppola az American Zoetrope-pal, Lucas pedig a Lucasfilm és az Industrial Light&Magic megalapítása után a Skywalker Ranch felépítésével váltotta valóra az álmait, és üzent hadat a hollywoodi stúdióknak, örökre megváltoztatva ezzel a filmgyártást.

A Star Wars hősei nemcsak Vadert, de a „régi Hollywoodot” is legyőzték

Nem véletlen, hogy Coppolát, Lucast és Steven Spielberget, valamint Martin Scorsese-t, Brian DePalmát és John Miliust a '70-es évek második felétől már úgy emlegette mozis a szaksajtó, mint „Új Hollywood fenegyerekei”. Ők ugyanis tényleg a mozi szerelmeseiként készítették a filmjeiket a mozi szerelmeseinek, és mivel sorra gyártották a kritikai és kasszasikereket, egy idő után már ők lettek azok, akik a feltételeket diktálták a nagy stúdióknak. Sőt, egy idő után már a saját produkciós cégeiken keresztül bonyolították le producerként a saját filmjeik forgatását (Lucas a Lucasfilmmel, Spielberg az Amblinnal), részesedést követleve maguknak nemcsak a mozis bevételekből, de akár már a merchandise termékek eladásából is.

Túlzás nélkül kijelenthető, hogy a Csillagok háborúja 1977-es premierje után alapjaiban változott meg az amerikai filmgyártás és a szórakoztatóipar.

Holott Lucas lényegében nem csinált semmi mást, csak egy messzi-messzi galaxisba rakta át mindazt, amit az egyetemi évei alatt ellesett Coppolától, valamint magába szívott a történelmi és mitológiai kurzusokon Az ezerarcú hős írójától, Joseph Campbell professzortól. Emellett lemásolta a legjobb jeleneteket a kedvenc sci-fijeiből és második világháborús filmjeiből, mellé téve a régi westernek marcona hőseit meg a fekete-fehér Kuroszava-klasszikusok sajátos becsületkódex szerint élő szamurájait. Utóbbiak egyértelműen Obi-Wan Kenobiban éltek tovább, Han Solo és Chewbacca kettőse viszont nem más, mint a fiatal Lucas, aki annak idején önfeledten száguldozott Modesto utcáin, Indiana(!) nevű, hűséges kutyájával az anyósülésen.

10 kultfilm, amiből Lucas elcsaklizott ezt-azt a Star Warshoz

Kuroszava szamurájai, a westernhős John Wayne és a britek háborús filmjei is óriási hatással voltak a Csillagok háborúja univerzumára.

Tovább

Életre szóló barátság Spielberggel

Van abban valami sorsszerű, hogy a '70-es évek két legfontosabb kasszasikergyáros rendezője, a '77-es Star Wars után mennybe menesztett George Lucas és az 1975-ös A cápával, valamint a szintén '77-es Harmadik típusú találkozásokkal igen szép sikereket elérő Steven Spielberg nem riválisként, hanem barátként, kollégaként és alkotótársként tekintenek egymásra.

Olyannyira, hogy ketten együtt a '80-as években megteremtenek egy új, közönségkedvenc mozihőst, Indiana Jonest, akinek a kalandjai azóta számos könyvben, képregényben és játékban folytatódtak,

nem is beszélve az olyan epigonok és trónkövetelők máig tartó népszerűségéről, mint a Tomb Raider-franchise Lara Croftja vagy az Uncharted videójátékok Nathan Drake-je (akik természetesen már a filmvásznon is bemutatkoztak).

Spielberg és Lucas 1964-ben, egy diákfilmes fesztiválon találkoztak először. Az E.T. és a Jurassic Park atyja ekkor még csak mindössze 18 éves volt, de akkora hatással volt rá a THX 1138 ott bemutatott rövidfilmes verziója, hogy Spielberg rögtön egy polcra tette a nála mindössze két évvel idősebb Lucast a legnagyobb kedvenceivel, John Forddal, Walt Disney-vel, Fellinivel és Hitchcockkal.

A hollywoodi legendárium szerint a két ifjú rendezőzseni épp a Harmadik típusú találkozások és a Star Wars bevételi adatait várták 1977-ben Hawaii szigetén,

amikor Lucas homokvárépítés közben lelkesen ecsetelni kezdte Spielbergnek, hogy kitalált egy James Bondnál is menőbb akcióhőst.

Spielbergnek azonnal megtetszett az akkor még Indiana Smith névre hallgató, vakmerő kincsvadász története, aki a bibliai Frigyládát akarja elcsaklizni a nácik orra elől. Ő ugyanis már a '70-es években saját James Bond-mozifilmet akart forgatni, és a United Artist a '74-es Sugarlandi hajtóvadászat sikere után erősen hajlott arra, hogy bármilyen témájú filmet odaad az ifjú titánnak. Amikor azonban Spielberg közölte, hogy jó, akkor Bond-filmet akar, elzavarták azzal az indokkal, hogy a 007-es kalandjait kizárólag brit filmesek rendezhetik! (A stúdió évtizedekkel később azért már nem volt ennyire szigorú: a Holnap markábant a kanadai Roger Spottiswoode, a Kvantum csendjét a németországi születésű Marc Forster, a Nincs idő meghalnit pedig az amerikai Cary Joji Fukunaga kapta meg.)

Lucas eredetileg így képzelte el Indyt: „elegáns, mint Cary Grant, rámenős, mint John Wayne és vakmerő, mint Yakima Canutt”, aki éjszakai lokálokban pezsgőzve veri el a sírrablással keresett pénzét – ezt viszont Spielberg leszavazta, és egy pozitívabb hőst akart, aki nappal egyetemen tanít, éjszaka a gonosz ellen küzd. Lucas a '40-es évek matinéfilmjeinek stílusában képzelte el a kalandokat, Spielberg viszont inkább Blackhawk, a vadászpilóta alakját vette alapul, aki eredetileg egy képregényhős volt. Mivel Lucas és Spielberg elképzelése több ponton is markánsan eltért, 1978-ban(!) úgy döntöttek, pár napra összebútoroznak A Birodalom visszavág forgatókönyvírójával, Lawrence Kasdannal: dolgozza ki ő a fentiekből Indiana Jones végleges változatát és Az elveszett frigyláda fosztogatói sztoriját. A film végül 1981-ben került mozikba, később számos folytatást kapott,

Harrison Ford Han Solo után Indy karakterével is halhatatlan lett, a többi pedig már, ahogy mondani szokás, történelem.

Lucas, a rendezéstől irtózó látnok

A George Lucasról írt életrajzi könyvekben rendszeresen előkerül az a téma, hogy Lucas a Star Wars sikere után már egyáltalán nem filmrendezőként tekintett magára, sokkal inkább innovátorként, íróként, vágóként, producerként és üzletemberként. Olyasvalaki ő, aki kitalál valami fantasztikus újdonságot, megosztja a vízióját egy rakás tehetséges emberrel, akik apait-anyait beleadva létrehozzák a csodát, ő pedig az így keresett milliókat szépen visszaforgatja a cégeibe, hogy még több kultikus mű készülhessen.

Saját bevallása szerint a filmjeit megírni szerette a legjobban, illetve a munkafolyamat végén a leforgatott nyersanyagból összevágni a végső változatot. A rendezés mindig csak nyűg és idegeskedés volt a számára sok-sok koránkeléssel és átvirrasztott éjszakával – többek között ezért is „szervezte ki” például A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér rendezését egykori egyetemi tanárának, Irvin Kershnernek illetve Richard Marquandnak (miután megnézte tőle a Tű a szénakazalbant), az első négy Indy-filmet pedig Spielbergnek.  

De van még egy ága a filmgyártásnak, amiben Lucas a kezdetektől fogva kedvét lelte: a kézzel készült speciális effektek. A legendás Industrial Light & Magic trükkgyárat is azért alapította meg 1975-ben, hogy a filmterveihez házon belül készülhessen el a korábban még sosem látott, észbontó látványvilág.

Ám amíg a '77-es Star Warshoz még szétfűrészelt csövű Mauser pisztolyból készült Han stukkere, Luke fénykardja pedig egy Graflex fényképezőgép vakutartó állványa volt,

a '80-as évekre már mindenki megismerte az ILM bűvészes logóját, az itt dolgozó trükkmesterek (John Dykstra, Dennis Muren, Phil Tippett és a többiek) pedig sorra kapták az Oscar-díjakat. A cégnek Lucas mindig megvásárolta a korszak éppen aktuális, legmodernebb csúcsgépeit, és a cég nagyon hamar olyan nagyra nőtt, hogy bérmunkában vállalta el a konkurens hollywoodi stúdiók blockbustereinek számos speciális effektjét, a Szellemirtók 2-től a Vissza a jövőbe-filmeken át a Jurassic Parkig.

Lucas azonban saját bevallása szerint ritkán volt az a fajta főnök, aki ismerteti a vízióját, aztán hagy szépen mindenkit dolgozni. Ő minden egyes munkafázist személyesen akart ellenőrizni, és keményen megkritizált mindenkit, ha az illető akár csak egy kicsit is eltért az ő elképzeléseitől. 2012-ben azonban belátta, hogy nem dolgozhat így élete végéig, ezért inkább 4,2 milliárd dollárért eladta a Disney-nek a Lucasfilmet, az Industrial Light & Magic-et és a Skywalker Ranch-et, valamit a Star Wars és az Indiana Jones brandet.

Megbánta azóta ezt az üzletet? Valószínűleg igen, különben nem nyilatkozott volna annyit, és annyira szomorúan az új trilógia mozikba kerülésekor.

De ahogy azt a Csillagok háborúja kulisszatitkairól 2020-ban könyvet író Paul Duncan filmtörténésznek is elmondta (ebben a PORT.hu cikkben részletesen is foglalkoztunk a témával): ez volt a lehető legjobb döntés a részéről, mert a saját tempójában 2019 helyett csak 2022-re készült volna el a IX. résszel, és a sok forgatás teljesen felőrölte volna.

Úgy döntöttem, hagyom az egészet, élvezem inkább, amim van. Alig vártam, hogy felnevelhessem a lányomat. (...) Az egész életemet a Csillagok háborúja megalkotásával töltöttem. 40 évet! Ennek az elengedése nagyon-nagyon fájdalmas volt. De ez volt a legjobb, amit tehettem. Azt gondoltam, hogy majd egy-két dolgot elmondhatok a következő három filmről, hiszen én már elkezdtem ezeket, de [a Disney vezetősége] úgy döntött, ők valami mást akarnak csinálni. A dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy szeretnéd. Az élet már csak ilyen.

George Lucas szomorúan mesélte el, miért adta oda a Star Warst a Disney-nek

Nagyon nehéz volt a búcsú, de kénytelen volt megtenni, mert a saját bevallása szerint csak 2022-re készült volna el a IX. résszel, és ráment volna a családi béke és az élete is.

Tovább

A cikk elsődleges forrása Charles Champlin George Lucas – a szárnyaló képzelet című könyve volt.