Nem minden filmes szexjelenet zajlik az ágyban, van, hogy egy stratégiai jelentőségű villantás is felér egy szeretkezéssel a mozivásznon, és olyan is van, hogy a szexben nincs semmi köszönet - a film vagy a jelenet mégis fontos.
Az utolsó tangó Párizsban (1972) - Előkerül a vaj
A maga idejében Bernardo Bertolucci – ő egy másik, sokkal későbbi filmjével is szerepel a listán – műve bátornak és forradalminak számított nyílt szexualitása révén, aztán egy nagyot fordult a világ, és ma már a bántalmazásról, a hatalommal való visszaélésről szól. A film hőse egy kiégett, középkorú amerikai özvegyember (Marlon Brando), aki nagyrészt céltalanul bolyong Párizsban, majd szinte véletlen jön össze egy húszéves, egyetemista lánnyal (Maria Schneider), akivel vad, csak a testiségről szóló viszonyba kezd, amiben az égvilágon semmi egészséges nincsen. Egy végtelenül hosszúnak érződő jelenetben a férfi megerőszakolja a lányt, és közben vajat használ síkosítónak. Ez a pár perc önmagában is felkavaró, úgy pedig pláne, ha tudjuk, hogy Bertolucci és Brando a forgatás előtt szándékosan nem árulta el az akkor 19 éves Maria Schneidernek, hogy egy ponton elő kerül a vaj. Pár éve, amikor újra megjárta a címlapokat az incidens, újra nagy botrány kerekedett ki belőle.
Érzékek birodalma (1976) – A fojtogatás
Kicsizo (Tatsuya Fuji), egy gésaház tulajdonosa beleszeret egy fiatal örömlányba, és otthagyja miatta a családját. A prostituált Szada (Eiko Matsuda) iránti szexuális vágya mindent elsöprő szenvedélyévé válik, amely során minden megengedett lesz. Nagisa Oshima igaz történet alapján készült, igazi közösülést ábrázoló filmje ugyan a szabadosságáról ismert 70-es években készült, nyilván hatott rá a korszellem is, illetve az a tény, hogy részben francia pénzből, koprodukcióban készült – a leforgatott filmet Párizsban hívták elő, hogy kijátszák a japán cenzorokat -, de a
mit ábrázol, az szinte teljes mértékben a hagyományos japán erotikus művészetre épül.
A film elképesztő siker lett világszerte, a Cannes-i bemutató után még 12(!) pótvetítést kellett leszervezni, olyan hatalmas volt az érdeklődés, de nem csak az éles szex miatt maradt emlékezetes, hanem benne ábrázolt és mélyen megélt érzelmek miatt is.
Változó világ (1982) – A vörös bikini
A boldogságot, a szexet, egy jobb melót és a kocsijuk utolsó törlesztő részletét kereső gimnazisták történetet Amerikában igazi kultfilm, nálunk kevésbé ismert, leszámítva azt az egy részletet. Ebben Judge Reinhold ábrándozik húga legjobb barátnőjéről, a szexuálisan meglehetősen tapasztalt Lindáról, és elképzeli, ahogy Phoebe Cates egy piros fürdőruhában mosolyogva kimászik az úszómedencéből, átmegy a zuhany alatt, majd szétkapcsolja a bikinifelsőjét. Alapvetően teljesen ártalmatlan mozzanat, a történet szempontjából sincs különösebb jelentősége, mégis egy egész generációt babonázott meg, és ez a rész ott szerepel a legtöbbször megállított jelenetek örökranglistáján. Amúgy a filmben Jennifer Jason Leigh több sráccal is lefekszik, és a teljesen szétcsapott Sean Penn is meztelenkedik, azt mégsem tekeri vissza senki.
9 és 1/2 hét (1986) . You Can Leave Your Hat on..
Bizony, volt idő, amikor Kim Basinger volt az egyik legnagyobb szexszimbólum, Mickey Rourke pedig nem csak keresett színész, hanem ellenállhatatlanul sármos is volt, az emberek pedig egy kerek lemezről hallgatták a zenét, amit CD-nek hívtak. És furcsa módon ez a film leginkább Joe Cocker zenéje miatt vált ismerté, illetve annak könnyed hangulatú videóklipje révén, amelyben Basinger a ruháit dobálja le, pedig a a történet teljesen másról szól. Ez eleinte magas hőfokon égő kaland szép lassan átfordul egy bántalmazó kapcsolatba, ahol egy lelkileg sérült férfi egy érzelmileg sérülékeny nőn éli ki minden frusztrációját, elfojtott dühét és hatalmi vágyát.
Itt minden szexuális játék gyorsan és biztosan fordul át egy szadista hatalmi játszmává és erőfitogtatássá.
Elemi ösztön (1992) – Keresztbe tett lábak
A film leghíresebb jelenete az, amikor kihallgatása közben a Sharon Stone által alakított fehér ruhás Catherine úgy veszi át az irányítást a férfiakkal teli teremben, hogy látványosan keresztbe teszi a lábait, miközben nem visel fehérneműt. A képsor eredetileg nem volt benne Joe Eszterhas forgatókönyvében, hanem Paul Verhoeven rendező jött elő az ötlettel a forgatáson – arról azonban eltérnek a vélemények, hogy Stone előzetesen be volt-e avatva a dologba. A színésznő szerint Verhoeven azért kérte arra a felvétel előtt, hogy vegye le a bugyiját, mert megcsillantak rajta a fények, és biztosította róla, hogy nem lesz látható semmi intim. A vágószobában szembesült vele, hogy átverték, és a filmen jól látható minden. Állítólag megpofozta a rendezőt, később mégis megengedte, hogy használják a felvételt, mivel úgy érezte, hogy valóban illik a karakterhez ez a cselekedet. Stone ezzel a filmjével lett világsztár, s egyszersmind a 90-es évek egyik szexszimbóluma – viszont, míg Michael Douglas 14 millió dollár gázsit kapott, addig a színésznő szemét rongyos 500 ezerrel szúrták ki.
Titanic (1997 ) – Rajzolj le úgy, mint azt a francia lányt!
A valaha készült egyik legmonumentálisabb film legikonikusabb jelenete tulajdonképpen nem az, amikor Jack Dawson (Leonardo DiCaprio) és Rose Dewitt Bukater (Kate Winslet) a balsorsú hajó orrában állva fasellőt játszanak. A legtöbbször megnézett, leggyakrabban idézett rész az, amikor a lány kérése Jack lerajzolja a pamlagon heverő lányt, akin semmi más nincs, mint a hatalmas kék gyémántfüggő, az Óceán szíve, majd hamarosan egy autó hátsó ülésén szeretkeznek – a hajó pedig jéghegynek ütközik. Az ekkor felhangzó mondat, Rajzolj le úgy, mint azt a francia lányt! azóta külön életet él, azóta is megannyi mémet inspirált, a rajzot pedig nyilván nem DiCaprio készítette, hanem maga a rendező, James Cameron.
Boogie Nights (1997)
Paul Thomas Anderson a hetvenes évek pornóiparának tündöklését és hanyatlását mutatja be, még szép, hogy van benne szex, nem is kevés. Válogathatnánk a különböző jelenetek közül, amelyek a naiv és fiatal Eddie Adams, művésznevén Dirk Diggler (Mark Wahlberg) kalandjait mutatják be, aki extrém férfiasságával iszonyú pénzeket keres, de Anderson filmje attól működik, hogy a pornós társaságot mintegy családként mutatja be. Ami leírva furcsa, mert akkor itt mindenféle vérfertőzés lenne, de a lényeg az, hogy egy összetartó, egymásról gondoskodó közösségről van szó, amelyben a veterán színésznő, Amber (Julianne Moore) egyfajta anyafigura, egy méhkirálynő, és az egész film legemlékezetesebb szeretkezése az, amikor Amber a még kezdő Eddie-vel a kamera előtt élesben „játszva” figyelmesen, ügyesen irányítja a srácot, hogy minden flottul menjen. És itt nem csak arról van szó, hogy szeretné, ha összejöjjön a jelenet és letudják a munkájukat, itt tényleg odafigyelésről, gondoskodásról és nagylelkűségről van szó. A második helyre szorult a gyönyörű Brandy, vagyis a Görkoris Csaj (Heather Graham) és Eddie első közös jelenete, de az is simán listás!
Visszafordíthatatlan (2002)
A szex nem mindig szép és jó, és erre Gaspar Noé munkája a legjobb példa. A Visszafordíthatatlan ugyan egy szeretkezéssel kezdődik, az akkor még egy pár Monica Bellucci és Vincent Cassel gyűri a lepedőt – és valóban izzik körülöttük a levegő -, de nem ez a jelenet tette a filmet emlékezetessé, hanem egy jóval megrázóbb, zsigeribb és brutálisabb rész. A hazafelé igyekvő Monica Belluccit ugyanis egy sötét aluljáróban kapja el egy gusztustalan alak, egy strici, aki aztán ott helyben, a mocskos földön magáévá teszi a kétségbeesetten védekező nőt. A pasast később egy melegbárban látjuk, és ez talán megmagyarázza, hogy miért ÚGY bánt el a szerencsétlen nővel, de gyanítom, hogy csak azért tette azt, amit tett, hogy meg is alázza áldozatát Ez lehet a filmtörténet egyik legdurvább szexjelenete, és ami előtte és utána történik, illetve fordítva, mert a rendező visszafelé mesél el mindent, az még megrázóbbá teszi az egészet.
Álmodozók (2003)
Ha Bernardo Bertolucci, akkor adottak az összetevők: Párizs, 60-as évek, szabad kéró, amerikai férfi és francia nő, de meglepő módon az idős mester most jóval fiatalabb főhőssel dolgozik, mint az Utolsó tangóban. Az illető Matthew (Michael Pitt), egy amerikai diákkal, aki párizsi diáktüntetések idején, 1968 májusában érkezett a fővárosba, és itt fut össze a testvérpárral, Isabelle-lel (Eva Green, akit itt ismerhettünk meg) és Theóval (Louis Garrel), akik egyedül maradtak szüleik tágas, belvárosi lakásában. A testvérek meghívják magukhoz. Ők hárman határozzák meg az együttélés játékszabályait, amelynek segítségével felfedezik saját érzelmi és szexuális identitásukat. Maga a film is egy társadalmi kísérletet és egy beavatási utat mutat be: a három fiatal a közös élet során szerzett tapasztalataikból próbálja megismerni önmagát. Amihez, mint tudjuk, a legjobb módszer egy édeshármas!
Forrás: listserve.com