Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény juhászlegény, aki elindult a székesfővárosba, hogy egy tehetségkutatót megnyerve rapsztárrá váljon.

Lehetne akár ez is Bernáth Szilárd bemutatkozó rendezésének egymondatos szinopszisa, de nem bontanánk ki vele az igazság minden szeletét. Az alapszituáció stimmel, a huszonéves Ádám tényleg szegény, és tényleg az ország egyik legkilátástalanabb régiójában, alsó-Borsodban él. A helyzete természetesen halmozottan hátrányos, ahogy az egy igazi felemelkedés-történettől elvárható – nem elég a nincstelenség, még családi traumák is sújtják. Anyja öngyilkos lett, apja az alkoholba menekült, és mára ugyan kijózanodott, de Ádámban ott élnek feldolgozatlanul a gyerekkori bántalmazások emlékei. Nemcsak a rendőrként dolgozó apjával, mással sem találja a hangot, a szó legszorosabb értelmében képtelen a kommunikációra, ugyanis dadog. Kivéve, amikor a saját szövegeit rappeli saját magának.

Tehetségére az ózdi rapszíntér egyik ismert figurája, CsalaDo felfigyel, elkészítenek közösen egy demót, és benevezik a számot egy online tehetségkutatóra. Ha nyer a Larry művésznéven rappelő Ádám, akkor felléphet a műsor élő döntőjében az A38 hajón. A cél tehát adott, és az akadály is: hősünk ugyan kirobbanóan tehetséges, de csak akkor tör ki belőle a magyar Eminem, ha senki nem nézi. Amikor figyelik, csak dadogva tudja felöklendezni a szótagokat, a nagy kérdés így az, hogy sikerül-e időben leküzdenie a lámpalázát, és az azzal összefüggő apakomplexusát, hogy színpadra léphessen több száz néző és a Puzsér Róbert vezette zsűri előtt.

Hollywoodi filmekben is ritka az ilyen mintaszerűen felépített főhős, és az ennyire hatásos határidődramaturgia, de a Larry mégsem (csak) egy magyar 8 mérföld. A formula hasonló, de amennyire különbözik a detroiti valóság a borsodi nyomortól, annyira más utat jár be a két film. Bernáth Szilárd rendezése és forgatókönyve (társszerző: Nagy V. Gergő), épp attól izgalmas, ahogyan és amilyen mértékben eltér a Csillag születik-történetek kliséitől. Használja ugyan a műfaji paneleket, de azzal, hogy az eredeti helyszíneken hús-vér karaktereket – és részben amatőr szereplőket – mozgat, egyben tükröt is tart azoknak a hazug narratíváknak, amelyeket a közösségi média és a kereskedelmi tévék tehetségkutatói is promotálnak.

Ádám brutálisan nyers előadásmódja és húsba vágó, dühös szövegei pedig azt mutatják meg, hogy milyen az, amikor a rapzene – szemben a mai, mainstream trendekkel – nem a pozőrködésről, hanem a valódi önkifejezésről szól. Az ihletet egy valós figura, a 2015-ös Ki Mit Tube tehetségkutatón feltűnt kazincbarcikai Mihalkó Ádám, alias Serrano adta – a filmbéli Ádám szövegeiben az ő sorai is visszaköszönnek, a Larryt felkaroló producer, CsalaDo pedig saját magát alakítja –, a filmben így a borsodi rapszcéna felvillantása is legalább annyira hiteles, mint az üvöltözős falusi focimeccs vagy az újkeresztény gyülekezet rituáléinak bemutatása, Bernáth mégsem egy dedikált „rapfilmet” készített. Ádám a világra zúdíthatná a dühét punkzenével vagy egy bokszkesztyűvel is a ringben – nem a forma, hanem a megszólalás őszintesége és terápiás jellege a fontos.

Hartung Dávid kézikamerája szinte végig őt követi, az imbolygó közelik érzékletesen adják vissza Ádám zaklatott lelkivilágát, de amíg a hasonló szociodrámák cselekményét a kitartott képek sokszor feleslegesen lelassítják, a Larrynek nincsenek ritmusproblémái. Bernáth filmje

üresjáratok nélkül mesél, és a lassabb tempó ellenére is izzik a feszültségtől,

így legalább olyan könnyen befogadható és átélhető, mint a szintén egy apa-gyerek kapcsolatot boncolgató Külön falka. És Kis Hajni filmjéhez hasonlóan itt is az teszi izgalmassá a családi dinamikát, hogy nem fekete-fehér, hanem árnyalt, pszichológiailag is megalapozott figurákat láthatunk. Dietz Gusztáv kidobója egy agresszív ösztönlény, akiből a lánya közelében mégis előbújik az ember, míg Thuróczy Szabolcs alkoholista apafigurája majd belebetegszik, hogy megváltozzon. Letette a poharat, gyakorló keresztény lett, és semmi mást nem akar, csak jobb életet a gyerekének – közben viszont eszébe sem jut, hogy megértse, mire vágyik valójában a fia.

Hogy Thuróczynak jól állnak a kisebbrendűségi komplexussal sújtott, sérült prolifigurák, az eddig is tudható volt,  a Larryben viszont egyenesen karriercsúcs alakítást nyújt. Vilmányi Benett nemcsak, hogy felnő hozzá, de olyan tökéletesen lényegül át dadogós, borsodi birkapásztorrá, mintha egész életében erre a szerepre készült volna.

Nem eljátssza, hanem azonosul Larryvel, és ahogy Ádám szövegének az átélt traumák adnak igazi súlyt, úgy a film igazságát is ez a zsigeri alakítás hitelesíti.