Ezek a történelem legnagyobb gonosztevőinek kedvenc filmjei

Valószínűleg sosem találnátok ki, melyik mozgóképes alkotást indította el legszívesebben privát vetítőjében Hitler, vagy hogy melyik horrorért rajongott leginkább Kim Dzsongil észak-koreai diktátor.

Adolf Hitler – Elfújta a szél

Az egykori osztrák festő majdnem annyira rajongott a moziért, mint amennyire a világuralomért. Minden fontosabb tartózkodási helyén volt egy privát vetítőterme, ahol

a legkülönfélébb filmeket nézte

– a legtöbbet ezek közül Joseph Goebbels propagandaminiszter ajánlotta a számára. Dokumentumok támasztják alá, hogy látta, sőt többnyire birtokolta is a Gabriel Over the White House, a Greta Garbo főszereplésével készült Kaméliás hölgy, a Der Schimmelreiter, a Norma Shearer- és Tyrone Power-féle Mária Antoinette című filmeket vagy A két tökfej, illetve a Vadnyugati őrjárat című Stan és Pan-mozikat.


Hitler ezenkívül odavolt King Kongért is, de Walt Disney műveit is nagyon szerette. Először ő maga rendelt öt Mickey Mouse-mozit, majd Goebbelstől kapott 1937 karácsonyára 12 kisfilmet a nagy fülű kisegér kalandjaiból. Később pedig a Hófehérke és a hét törpe című egész estés rajzfilmet is megvásárolta. A diktátor sok olyasmit is szeretett, amit Németországon kívül nem sokan ismernek (A Nibelungok, Carl Peters); legnagyobb kedvence viszont a mindenki által ismert, közkedvelt alkotások közül az Elfújta a szél volt, amit egykori testőre, Rochus Misch visszaemlékezése szerint háromszor is megnézett. Goebbels is szerette az azóta rasszistának bélyegzett művet, és Hitler egyszer azt mondta neki, hogy a német népnek is képesnek kellene lennie készíteni egy ilyen filmet.


Szaddám Huszein – A keresztapa

Ha belegondolunk, kifejezetten érthető, hogy egy diktátor kedvenc mozis hősei a rettegve tisztelt Corleone maffiacsalád tagjai, hiszen Huszein maga is egy olyasfajta tisztogatás segítségével vette át a hatalmat Irakban, mint Michael Corleone Chicagóban. Először egy Adel Darwich nevű újságíró számolt be róla, hogy Szaddám Huszein egy bagdadi filmfesztiválon másfél órán át dicsérte előtte Francis Ford Coppola gengszterfilmjét, amelyben

elsősorban az ragadta meg, hogy Vito Corleone a családot minden más fölé helyezte, illetve az, hogy a nők mennyire odáig voltak az olyan erős férfiakért, mint Vito és örököse, Michael.


Szaddám Huszein rajongását A keresztapáért állítólagos szeretője, Parisoula Lampsos is megerősítette, de a régiót jól ismerő amerikai szerző, Mark Bowden is (az ő könyvén alapul A Sólyom végveszélyben) az iraki diktátor kedvenceként említi az alkotást, olyan egyéb művek között, mint a Magánbeszélgetés, A sakál napja, Az öreg halász és a tenger vagy A közellenség. Annak a híre, mennyire szereti Huszein A keresztapát, magához Coppolához is eljutott, aki elárulta, hogy

nem egyedül az iraki elnyomóból áll a gengsztereposz diktátorokat felsorakoztató rajongói köre: állítólag Kadhafi tábornok is odavolt érte.


Joseph Goebbels – Patyomkin páncélos

A Harmadik Birodalom propagandaminisztereként Joseph Goebbels a legtöbb vezetőnél többet tudott a filmművészetről. Pontosan tisztában volt vele, milyen erősen képes befolyásolni a néző szívét és elméjét egy-egy mozgóképes alkotás – amire az egyik legjobb klasszikus példa Eizenstein 1925-ös remekműve, amit Goebbels 1928-ban látott először, és totálisan lenyűgözte. Olyannyira, hogy a propagandaminisztérium filmes szakosztálya elé kitűzte a célt, hogy készítsék el német megfelelőjét, amihez a legközelebb Leni Riefenstalh került Az akarat diadala című filmjével.


„Ez egy olyan csodálatos film, amihez hasonló még nem született a mozi történelmében.

Mindennek oka a meggyőzőerejében rejlik. A Patyomkin páncélos megtekintése után bárki, aki nem rendelkezik szilárd politikai nézetekkel, minden bizonnyal bolsevikká válik. Kristálytisztán demonstrálja, hogy egy művészeti alkotás milyen tendenciózus lehet, és hogy még a legrosszabb fajta ideákat is lehet népszerűsíteni, ha egy ilyen kimagasló művészeti alkotás médiumán keresztül teszik” – dicsérte rajongva a filmet a politikus.


Kim Dzsongil – Péntek 13.

Azt, hogy a néhai észak-koreai diktátor mekkora cinefil volt, elsősorban onnan tudjuk, hogy 1978-ban

elrabolt két filmest,

Sang-ok Shint és Eun-hee Choit, az egykori házastársakat, egy rendezőt és egy színésznőt (akiknek Kim parancsára újra házasságot kellett kötniük egymással), nyolc éven át tartotta fogva őket, és egy sor filmet készíttetett el velük.


Ezek közül több is – például a Pulgasari című Godzilla-utánzat – nemzetközileg is ismert lett, mivel túllépett az országban megszokott propaganda határain. Miután egy osztrák utazás során Shin és Choi el tudtak menekülni, ők maguk számoltak be saját elképesztő történetükön kívül a diktátor filmes megszállottságáról is. Kim filmgyűjteménye állításuk szerint 15 ezer darabból állt,

kedvencei közé pedig a hongkongi akciómozik, a James Bond-filmek és a Rambo mellett elsősorban a Péntek 13. című horror tartozott, kedvenc színészei pedig Elizabeth Taylor és Sean Connery voltak.


Joszif Visszarionovics Sztálin – Tarzan-filmek

Hitlerhez hasonlóan a szovjet diktátor és tömeggyilkos is hatalmas filmrajongó volt, olyannyira, hogy egyrészt a Harmadik Birodalom leigázása után lenyúlta Joseph Goebbels filmgyűjteményét, másrészt az ország legfőbb mozis autoritásaként ő maga is belejavított a forgatókönyvekbe. Sztálin a legtöbb estéjét privát vetítőtermében, filmnézéssel töltötte, és a hírek szerint nagyon szerette az amerikai westerneket, Charlie Chaplin munkáit, A nagy keringő című életrajzi filmet, a Volga-Volga című orosz musicalt és az Ez történt egy éjszaka című, Clark Gable és Claudette Colbert főszereplésével Frank Capra által rendezett romkomot. Legnagyobb kedvence mégis Tarzan volt, ahogy akkoriban a Szovjetunióban oly sok embernek. Érdekes, hogy Sztálintól eltérően Hitler kifejezetten rossznak tartotta a Tarzan-filmeket.

Tarzan és pajtása. Forrás: Hulton Archive / Getty Images



(via Ranker)


Nyitókép forrása: Silver Screen Collection / Getty Images és Mondadori Portfolio via Getty Images